Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Katalógus Basics Beatrix Perlrott Csaba Vilmos művei a szentendrei Ferenczy Múzeumban Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művésze. Szinte minden életrajzi összefoglalója ezzel a megállapítással kezdődik, és ezek a szövegek kivétel nélkül utalnak arra az újító szerepre, ami Perlrottra jellemző volt. Életművének jelentős része magyar múzeumokban található, ezek közül különösen fontos lenne azoknak a bemutatása, amelyek a különböző vidéki gyűjteményekben lelhetők fel. Sok fontos mű lett azonban magángyűjtemények része, s ezek közül jó néhány a műkereskedelem szabályai szerint időről időre más tulajdonoshoz kerül, így nyomon követésük nem egyszerű feladat. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a festő angol származású második felesége az utolsó években született műveket magával vitte Londonba. Innen egy részük Izraelbe került, az özvegy meghalt, s a képeknek részben nyomuk veszett. Tudunk Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban fellelhető alkotásokról is. A szentendrei Ferenczy Múzeum 2015-ben mutatja be a Perlrott legjelentősebb műveiből válogatott tárlatát, amelyhez tanulmányokkal és a bemutatott művek leírásával katalógus is készül. Nemcsak a kettős évforduló miatt fontos ez a kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány, hanem azért is, mert a vállalkozás úttörő jelentőségű, mivel eddig nem került sor Perlrott életmű kiállításra. Utoljára szülővárosában, Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban nyűt nagyobb kiállítása 2005-ben, Benedek Katalin rendezésében, és az ő általa készített katalógus az utolsó részletesebb feldolgozás az életműről.1 Perlrott Csaba Vilmos Békéscsabán született. Itt végezte el az alsó tagozat négy osztályát, majd Budapesten, az Iparrajz Iskolában tanult tovább. 1904-ben az akkor éppen Abonyban tartózkodó Koszta József volt az első (magán) mestere, és ő ajánlotta neki, hogy menjen Nagybányára. 1904-ben már ott is volt, Iványi Grünwald Béla tanítványaként. „Ma is azt a színskálát érzem a festészet anyanyelvének, amit Koszta és Nagybánya adott. Annyira ez a színskála él bennem, hogy sokszor röghöz kötöttségnek is érzem elevenségét. Igyekszem a mai napig is menekülni tőle, mégis úgy hozzám tartozik, ahogy magam tartozom önmagamhoz.”- fogalmazott Perlrott Nagybánya hatásáról az önéletírásában.2 1905-ben ösztöndíjasként Párizsba utazott, ebben Ferenczy Károly segítette. 1906-ban ismerkedett meg Leo Stein műgyűjtőnél a kor legnevesebb művészeivel. Henri Matisse-szal való találkozása, a festő hatása sokáig meghatározó maradt. „Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julian Akadémiát és hatodmagammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát a Rue de Sévres-ben, egy volt kolostor földszintjén.”3 Önéletírásából kiderül, hogy Matisse műtermében dolgozhatott és a festővel baráti viszonyba került. A Matisse- iskolában vált szokásává a régi mesterek műveinek úgynevezett „interpretált” másolása. 1907-ben a Salon d’Automne1 Benedek 2005. 2 Bornemisza (szerk.) [1929]: 11. A Bornemisza Géza által összeállított kötet három részből áll. Bornemisza Géza és Kassák Lajos előszavaiból, Perlrott Csaba Vilmos rövid önéletírásból, illetve harminchárom egész oldalas képreprodukcióból. Készülőben van azonban Boros Judit monográfiája jövő évre tervezett megjelenéssel. 3 Bornemisza (szerk.) [1929]: 13. 229
