Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A házicselédek jelentős hányadának a mozgását elég nehéz volt nyomon követni, mert folyamatosan változtatták a helyüket, családról családra vándoroltak, ezért olykor a falun élő családtagjaik sem tudták, hogy egy adott időben éppen pontosan hol szolgáltak. A cselédek migrációja a munkaerőpiac fluktuációját, képlékenységét idézte elő. Ennek köszönhetően a cselédség rövid idő alatt gyakran teljesen kicserélődött. A cselédség kapcsán nem hanyagolható el az emigráció kérdése sem, különösen azért nem, mert a cinkotai Kékszakáll történetében Amerika képe már-már toposzként tűnik fel. Az életben maradt arajelöltek és a tanúk beszámolói alapján tudjuk, hogy Kiss az elcsábított nőket azzal ámította, hogy elviszi őket magával az Újvilágba. A cselédek kivándorlását illetően ugyanakkor nem rendelkezünk pontos adatokkal. Alapvetően már az is kérdéses, hogy vajon mennyire foglalkoztatta a cselédeket az emigrálás gondolata. Bár munkájukat átmeneti állapotnak tartották, és nem kötődtek hozzá szorosan, mégsem valószínű, hogy tömegesen a tengerentúli kivándorlás gondolata lebegett volna a szemük előtt.177 Az eddig elemzések alapján a cselédkivándorlás inkább az ország peremvidékeire volt jellemző, de ebben az esetben sem beszélhetünk tömeges jelenségről.178 A cselédek ugyanakkor kiszolgáltatottan, meglehetősen sivár viszonyok között élték mindennapjaikat. Magánéletük és munkájuk nem nagyon különült el egymástól. Csupán a vasárnap délutánjuk volt szabad, ekkor a pályaudvarok környékén, leginkább az úgynevezett cselédkorzón, a Baross-téren gyülekeztek, ahol módjukban állt férfiakkal és cselédtársaikkal találkozni, esetleg vidékre kiruccanni.179 A Kiss Béla által kiszemelt nők a társadalomban betöltött státuszuk és alacsony iskolázottságuk tekintetében mutatnak egymással hasonlóságot. Az áldozatok szűkös körülmények között, a nagyvárosban tengődő, bizonytalan egzisztenciák, faluról városba vándorló első generációs migránsok voltak, akiket gyökértelenségük és kiszolgáltatottságuk miatt könnyen ki lehetett használni.180 A kortársakban alapvetően egy előítéletekkel teli, negatív kép élt a házi cselédekről: a butuska, naiv, analfabéta, falusi lány képe elevenedett meg előttük, akit mindenki csak kihasznált. Ilyenformán a cseléd alakja már-már a kiszolgáltatottság szimbólumává vált. A sajtó, illetve az irodalmi reprezentációk is ezt a képet erősítették. A valóság nyilvánvalóan ennél jóval árnyaltabb volt. A kiszolgáltatott cseléd alakja mellett jelen volt a lusta, a gazdáját semmibe vevő, a vágyainak élő, tolvaj és a tisztességes, munkáját becsületesen végző cseléd is. Ezek a nők nap, mint nap szembesültek a társadalmi és gazdasági különbségekkel, egyszerre látták a nyomort és a jómódot.181 Közülük egyesek prostituáltnak álltak, a bűn útjára tértek, vagy a házasságot választották megoldásként. Ezt vizsgált esetünk is alátámasztja, hiszen, amint az áldozatok közelebbi kapcsolatba kerültek Kissel, házasságot vártak el tőle. Sőt, a kapcsolat vonzerejét éppen a bádogos házassági ígérete jelentette. A nők többsége kapcsolata intézményesülésében reménykedett, mert ettől a fordulattól várta életminősége javulását, az egzisztenciális biztonságot, a gazda-szolga viszony alóli felszabadulást, és általában a nagyobb társadalmi megbecsülést.182 Kiss Béla pedig ezt a jelenséget fedezte fel és használta ki. Összegzés A cinkotai rémdráma a magyar bűnkrónika egyik kiemelt fejezete. A gyilkosság értelmezése során számos társadalmi problémával találjuk szemben magunkat. Ez a sorozatgyilkosság a történész számára több szempontból is érdekes, elemzésre méltó esemény. Vizsgált esetünk jól demonstrálja, hogy a médiában milyen diskurzusok jelenhettek meg egy kuriózumnak számító gyilkosság kapcsán. A publikum kereste a miérteket. A média napról-napra tájékoztatta a bűnügy iránt érdeklődőket, valósághűen, a peranyaggal megegyező részletességgel tárgyalta az ügyet,183 sőt a lapok újságírói még oknyomozást is végeztek, Kiss Béla és áldozatai életútját is feltárták előttünk. Persze mindezt annak érdekében tették, hogy a lapok minél nagyobb számban keljenek el. A kortársak, többek között, az író Kosztolányi Dezső is, Kiss Béla torz elméjében, a rendőrség elavult, nemtörődöm nyomozói tevékenységében, illetve a cselédlányok könnyelműségében vélte felfedezni a miértekre adható válaszokat. 177 Gyáni 1983b: 120-122. 178 Gyáni 1983b: 120-122. 179 Gyáni 1986:104-105. 180 Gyáni 1983b: 98. 181 Bővebben: Szalay 1909; Nemes 1943. 182 Gyáni 1983b: 118. 183 BFL VlI.l.d. 2855/1916,6319/1917.
