Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet

Az Árpád-korban még bőven volt terjeszkedési lehetőség a faluhatárokon belül. Az új termőterületek művelésbe vonása, vagy mai fogalmakkal élve a kultúrtáj kialakítása, a környezet átalakítása elemi érdekében állt a jelentős demográfiai növekedést mutató paraszti társadalomnak. A friss szántók feltörése kirajzással járt együtt, megannyi új telep alapítását eredményezte.35 A nagyobb birtoktestek aprózódása szintén kedvezett az új településcsírák létrejöttének, míg az eredetileg kiterjedt faluhatár több apró egységre tagolódott.36 A kisebb birtoktesteket, gazdasági építményeket nem feltétlenül lakták, és legnagyobb részük korán elsorvadt, vagy egy másikkal egybeolvadt. A feltárásokkal azonosított szórványos telepnyomok egymáshoz való viszonyát, esetleges koncentrálódását tehát az egykori történeti és gazdaságföldrajzi kontextus szabta meg, és elhelyezkedésükben elvileg bármilyen variációs lehetőség elképzelhető.37

Az Árpád-kori telepjelenségek látszólagos kontroll nélküli burjánzása valójában mezőgazdasági termelői rendnek alávetett települési struktúrát tükröz. Az agrártermelésben ekkor még nem alakult ki szabályozott rendszer, és a szántók gyors kimerülése szükségszerűen vonta magával a művelt földterületek cseréjét és a települések költözését.38 A történeti kutatás tulajdonképpen már az erre vonatkozó régészeti adatok ismertté válása előtt rekonstruálta a „költözködő falu” kategóriával leírt települési rendet, amely mintegy átmenetet képezett a feltételezett honfoglalás előtti nyári és téli szállásváltó településmód és az azt követő állandó megtelepedettség között.39 A könnyű szerkezetes építmények mozgatása a frissen művelés alá vont földterületekhez igazodott.40 A szabályozott talajváltó gazdálkodás megjelenését megelőző mezőgazdasági termelői rend, a lakóépítmények közelében tartott állatállomány41 nem rendezett faluképet, hanem sokkal inkább szórt szerkezetet eredményezett.

A háztartások (családok) összessége egy meghatározott területen belül faluközösséget alkotott. A közösség tagjait egybefűző kötelék a 10. században más természetű volt, mint az Árpád-kor későbbi századaiban. A kereszténység felvétele után egyre inkább számolnunk kell a templomnak és a hozzá kapcsolódó vallási gyakorlatnak közösségmegtartó, sőt településszervező szerepével.42 Természetesen még az Árpád-kor végén sem volt minden falunak saját plébánia- temploma, de sok esetben a korai templom és közvetlen környezete vált a későbbi, ma is létező falvak magjává.

Az Árpád-kori falusias települések terminológiája

Az Árpád-kori települések lehatárolásának nehézségei és a nem kellőképpen definiált elnevezések egyaránt hozzájárultak a szaknyelv terminológiai bizonytalanságához. A régészet eszközeivel dokumentálható Árpád-kori telepnyomok nem, vagy alig utalnak a közösség társadalmi státusára, az esetlegesen specializált gazdasági tevékenységére.43 Ez erősen megnehezíti az írott forrásokból ismert településtípusokkal történő azonosításukat.44 A régészet ennek következtében kényszerűen a lakóépítmények száma, koncentrálódása és az azonosítható telepjelenségek funkcionális spektruma alapján osztályoz. A régészeti módszerekkel azonosított telepjelenségek megjelölésére azonban a kutatás olyan ka35 A határ telkesítése a történeti, helynévi, sőt néprajzi adatokban is jól nyomon követhető gazdasági folyamat volt, amely magával vonta az újabb, önálló településcsírák létrejöttét: Makkai 1957; Major 1960; Földes 1983.

36 Szabó 1966:148-149.

37 Igen jellemző példaként említhető ebben a vonatkozásban Margit szentté avatási jegyzőkönyvének egyik adata az 1270-es évekből. Arra a kérdésre, hogy kik voltak a szomszédai a házában lejátszódott csodás esemény idején, Tárnoki Miklós azt felelte, hogy nem voltak közeli szomszédai. Majd amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte milyen távolságra becsülhető a legközelebbi szomszédja, azt válaszolta, hogy egy nyíllövésnyire (Laszlovszky 2011:116). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden Árpád-kori háztartást magányosnak kell elképzelnünk, de léteztek térben elkülönülő gazdálkodó egységek, családok, amelyek ugyanakkor a nagyobb közösség részeit képezték, hiszen idézett esetünkben is feltételezik, hogy Tárnoki Miklósnak voltak szomszédai.

38 Szabó 1966: 30—31; Laszlovszky 2008: 67-68.

39 Földes László az Árpád-kori okleveles forrásokban megjelenő „telek” szavunk többrétű jelentéstartalmainak feloldásával világított rá erre a sajátos települési-művelési rendszerre (Földes 1983: 338-339).

* A házak költöztetése a 13. századtól már írott forrásokból is ismert jelenség. Kubinyi 1984: 222; Tari 2001:160-161.

41 Laszlovszky 1982.

42 Az államalapítás során ezt a kötődést a központi hatalom egyelőre csak igényként fogalmazta meg: I. (Szent) István elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, I. (Szent) László királyunk törvénye pedig megtiltotta, hogy a falusiak egyházukat elhagyva máshová vándoroljanak Míg László király csak a falusiak (villani) mozgását korlátozta, addig Könyves Kálmán a templomos falvak (villa, in qua est ecclesia) elköltözését büntette. Závodszky 1904:161,208.

43 Rácz 2013: 42-43.

44 Az okleveles források kategóriái, mint a villa, a possessio, a praedium, a locus vagy a terra jelentéstartalma többé-kevésbé elkülönül, és valószínűleg külső megjelenésükben is volt köztük értékelhető különbség, mégsem tudjuk azonosítani ezeket a régészeti feltárások változó intenzitású és kiterjedésű települési struktúráival. A két forrástípus összekapcsolásának lehetősége régóta foglalkoztatja a régészeti kutatást: Laszlovszky 1986: 239-240; Takács 2000: 240.

167