Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Rácz Tibor Ákos: Az Árpád-kori települési formák változásai és terminológiája

tegóriákat kezdett alkalmazni, amelyek a régészeti alapú értelmezésen túli, sajátos történeti kontextusba helyezhető jelentéstartalmakkal is bírnak. Ilyen kategóriák a szállásszerű, illetve a tanyaszerű település, amelyek mellett folyamatos használatban van maga a falu megjelölés is.

I. (Szent) István, I. (Szent) László és Könyves Kálmán királyaink törvényeiben a települések megnevezése egységesen a falu (villa), amelyet az elsősorban tulajdonjogi aktusokat rögzítő oklevelekben gyakran annak rögzített határaival együtt (cum terminis) említenek.45 A törvények szövegkörnyezetből ítélve a falvak egymástól jól elkülönülő, tehát egyértelmű ismérvekkel rendelkező települési egységek voltak.46 Az MO-s autópálya Árpád-kori telepnyomainak példáján azonban láthattuk, hogy a települési egységeket régészetileg korántsem ilyen egyszerű lehatárolni: sok esetben nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy az egymástól pár tíz vagy pár száz méterre található telepjelenségek összetartoznak-e és egyáltalán egyidejűek-e, vagy sem. Az írott és a régészeti adatok ilyen jellegű ellentmondását igen nehéz feloldani. Az Árpád-korból nem nagyon ismerünk olyan régészeti jelenségeket, amelyek a teljes lakott zóna elkerítésére szolgáltak volna. Az árkok, sáncok inkább az egyes háztartásokat határolták el egymástól, vagy a gazdasági övezettől. A falvak egy része természetföldrajzilag is jól elkülöníthető, kisebb földterületre terjedhetett ki (például mocsaras részek közti szárazulatra, patakra lejtő domboldalra, irtásokra,illetve ezekhez hasonlókra), és ez kölcsönözhetett számukra egyfajta zárt jelleget. Ez azonban a Pesti Síkságon nem minden esetben képzelhető el. A megkülönböztetés alapja legvalószínűbben a közösség által jól ismert és az utódokra is gondosan hagyományozott faluhatár lehetett. A villa már a legkorábbi időkben egyaránt jelölhette a falu bel- és külterületét, vagyis a faluhatáron belülre eső teljes területet, így a koncentrált jellegű településmag és a szórványos telepnyomok együttesen alkothatták a települést.

Az Árpád-kori telepnyomok kiterjedt, de ugyanakkor szórt jellege már az első településásatások és felszíni lelet- gyűjtések értékelése során megmutatkozott.47 Az 1980-as évek régészeti topográfiai munkálatai és az egyelőre kivételszámba menő, nagyobb felületű feltárások nyomán az egymástól nagyobb távolságra, akár több száz méterre fekvő házakat a kutatók önálló gazdasági és települési egységként értékelték, és a falu mellett létező önálló településtípusként határozták meg.48 Az 1990-es évek végére, a kiterjedt felületű feltárások nyomán, a szórt megtelepedésre vonatkozó régészeti adatok tovább szaporodtak, és ezáltal a települési egységek lehatárolása, osztályozása egyre nagyobb kihívást jelentett a településkutatók számára.49 A szórt telepnyomok megjelölésére alkalmazott szállásszerű vagy tanyaszerű település terminusok önmagukban is azt sugallják, hogy ezek a formációk, kronológiai helyzetüktől függetlenül, önálló települések voltak. Amennyire az Árpád-kor gazdasági-társadalmi struktúráját rekonstruálni tudjuk, az megengedi, hogy a magányos házakat is önálló településként értékeljünk.50 A kutatás a régészetileg azonosítható jellegzetességek hiánya miatt a szórványos telepnyomokat kénytelen egységes csoportként kezelni, bár a településtípus a korabeli sokszínű társadalom több csoportjának, alcsoportjának is lakhelyéül szolgálhatott, és a lakói által folytatott gazdasági tevékenység szintén igen sokrétű lehetett.

A szláv eredetű tanya eredetileg mély vizet, halászó helyet jelentett.51 A tanyaszerű település a mai, kisebb települési-gazdasági egységre vonatkozó jelentéstartalmat vetíti vissza a történeti korba, amikor ugyanez a szó egy másik jelenséget írt le. Az újkori tanyáknak történetileg-genetikailag nincs köze a középkori tanyaszerű településekhez.52 A tanyaszerű település szóösszetétel ugyanakkor jól kifejezi, hogy magányos háztartásról van szó, és használata helytálló abban az esetben, amikor a leírt jelenség valóban önálló település.

45 Závodszky 1904; Szabó 1966: 8,29.

46 I. (Szent) László törvényeire hivatkozva a falvak térbeli zártságát feltételezi Szabó István is (Szabó 1966: 8-9).

47 Méri 1952: 62-63.

48 Jankovich 1985: 285-286; Miklós 1985; Laszlovszky 1986: 241. A tipológiai elkülönítést támogatta, hogy a házakhoz a gazdasági jellegű tevékenységekre utaló régészeti nyomok szélesebb spektruma járult (karám, tüzelők, stb.).

49 Takács 2000: 248-249.

50 Laszlovszky 1986: 248-254.

51 Benkő (szerk.) 1976: III. 841—842. A legtöbb középkori forrásban vizafogással kapcsolatban bukkant fel. Egy 1318. június 29-én kelt oklevélben például a váci székesegyház előtt kialakított vizafogót említik: „[...] item piscinam usonum, que vulgo tana noncupatur, que est in Danubio [...].” Bártfai 1938:179. reg.

52 Laszlovszky 1986: 248 (vonatkozó irodalommal).

168