Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet a települési kép folyamatosan átalakult. Ez a változás az általunk vizsgált régióban az egyre stabilabb települések irányába mozdult el. A legfontosabb tendenciák ebben a folyamatban, hogy a magányosan álló házak idővel csoportokba szerveződtek és a szórt jellegű telepnyomok egyre koncentráltabb struktúráknak adtak helyet. A változások jól szemléltethetőek a maglódi és az ecseri lelőhelyek példáján. A 10. században a lelőhelycsoport házai körülbelül két kilométer hosszan elszórva, egymástól távol, leginkább magányosan álltak, néhány járulékos objektummal (1. tábla) }x Hogyan értelmezzük ezeket a szórványos házakat? Önálló települési egységként, vagy egy laza szerkezetű település részeiként? A kerámia tipo-kronológiára visszavezethető kronológiai bizonytalanságok miatt valójában nem lehet eldönteni, hogy Maglódon és Ecseren egy nagyon ritkásan megtelepülő közösség elkülönülő építményeit tártuk fel, vagy pedig esetleg ugyanazon kisebb társadalmi-gazdasági egység (háztartás) vándorlásának állomásait dokumentáltuk. A szegényes leletanyag ellenére a megújított padlók és a többszörösen rétegzett betöltés alapján (például Ecser 6. lelőhelyen) a megtelepedés több éves, akár több évtizedes is lehetett. Az autópálya-csomópontban elhelyezkedő Ecser 7. lelőhely két jól elkülönülő objektumcsoportját (4. tábla) az úgynevezett „tanyaszerű települések” jellegzetes példájaként értékelhetjük.21 22 A csomóponttól közvetlenül nyugatra, 50 méterre, a korabeli vízmosás túloldalán, a Barátság kőolajvezeték 3,5—4 méter széles nyomvonalának kutatása során előkerült az Árpád-kori település intenzívebb megtelepedést mutató magja is.23 Az egymás közvetlen közelében elhelyezkedő, földbe mélyített hét lakóépítmény nem volt egykorú, ezek all. század és a 13. század közé voltak keltezhetőek.24 A két ásatás együttesen egy olyan települési képet sugall, amelyben a korai (10. századi) szórt megtelepedés az Árpád-kor folyamán átadja a helyét egy stabilabb struktúrának.25 26 A 10. századi vecsési településen az egymástól térben elkülönülő háztartások mellett létezett egy több családot tömörítő településmag is (11. tábla)}b A településrész képe összetettebb volt a magányos házak környezeténél: olyan térszerkezetet sikerült dokumentálni, ahol a lakófunkció, az ipari jellegű tevékenység és a ház körüli egyéb gazdasági tevékenység helyszínei elkülönültek egymástól.27 A településen a 10. század után sem szűnt meg az élet. A felszíni leletgyűjtések és feltárások alapján a késő középkorig folyamatos volt a megtelepedés, és ez mindenképpen stabil közösségre utal.28 Az objektumok egy rögzülő település képét rajzolják ki: a házak mobilak, de a település maga nem mozdul. Igen fontos szerepet játszhatott ebben az Árpád-kor második felétől a templom és a templom körüli temető, amelyek a terepbejárási adatok alapján a lelőhelycsoport központi részén helyezkedtek el.29 A 11-12. században a nyomvonal legtöbb lelőhelyén házcsoportokat találunk, például Vecsés 67. lelőhely nyugati felében (12—13. tábla) és az üllői lelőhelyeken is (5. tábla). All. század végi, 12. század eleji Üllő 2. lelőhely egymás közelében, egyenletesen szórtan elhelyezkedő öt háza együttesen alkotott egy házcsoportot. Az üllő 1. lelőhelyen a megtelepedés intenzívebb lehetett és talán hosszabb ideig is tartott. Az üllői lelőhelyek 11-12. századi telepjelenségei még mindig viszonylag kiterjedt felületen helyezkedtek el, de egy kisebb területen (Üllő 7. lelőhelyen) jól meghatározható volt a 13. századi településmag (8. tábla). Az időben és térben is összekapcsolódó üllői lelőhelyeket ugyanaz a közösség hozhatta létre. A kora Árpád-kori nagy felületű, egyenetlenül szórt megtelepedéssel ellentétben a 13—14. századi településrészletek jóval kisebb kiterjedésűek, de leletanyagukat tekintve sokkal intenzívebbek voltak. Objektumaik többszörösen rétegződtek. Az egymás közelében azonosított házcsoportok alapján több különálló közösség párhuzamos létét tételezhetjük fel. A maglódi 13-14. századi telepjelenségekkel egy időben egy másik, 13. századi településcsíra is létezett 21 Annak ellenére, hogy a települési struktúrák kialakításában is feltételezhetünk regionális sajátosságokat, az MO-s autópálya-nyomvonal Árpád-kori települési struktúráinak rendkívül jó párhuzamait találjuk meg az Árpád-kori Magyar Királyság legkülönfélébb tájain. így például a maglódihoz hasonló megtelepedési rendet rekonstruálhatunk a Budaörs-kamaraerdei-dűlőben végzett nagy kiterjedésű feltáráson is, ahol a több mint kétezer római települési objektum mellett egy földbe mélyített házból és néhány gödörből került elő az ecseri edénytöredékekkel szoros kapcsolatot mutató, 10. századi kerámia, többek közt egy bordás nyakú edény. A lelőhelyen a kis létszámú közösség sírjait is sikerült feltárni. Ezúton is köszönöm Ottományi Katalinnak, hogy az ásatási dokumentációját megtekinthettem. 22 Rácz 2010: 73. 23 Rajna András és Rácz Tibor Ákos 2014. évi ásatása. A kutatás dokumentációjának készítése még folyamatban van, így eredményinket nem tudtuk a lelőhely térképén feltüntetni. 24 A keltezést éremlelet (Szent István verete) és jellegzetes kerámiatípusok (fazékszerű bogrács) is segítik. 25 Vecsés közigazgatási területének régészeti-topográfiai kutatása ugyanezt az átalakulási folyamatot világította meg: Rácz-Tari 2011: 57-59. 26 A Tiszafiired-Morotvaparton feltárt Árpád-kori falu legkorábbi fázisában egy sűrűn betelepült mag mellett szintén meghatároztak szórt településnyomokat is: Laszlovszky 1991: 325—353. 27 Balassa M. Iván közép-európai párhuzamok alapján elképzelhetőnek tartotta, hogy a településnéprajzban „csoportos udvar”-nak nevezett telekbeépítési forma már a honfoglalás korában is megvolt (Balassa 1997:188). Az eltérő funkciójú létesítmények elkülönítésére jó példa a vecsési házcsoport, de a direkt kapcsolódás lehetőségét a nagy időbeli távolság kizárja. 28 A Zala megyei Gyertyánág nevű falu esetében a terepbejárások és feltárások igazolták, hogy ugyanazon a helyen, vagyis a régi határok között, de kisebb területre összeszűkülve alakult át a laza szerkezetű Árpád-kori település rendezett faluvá (Müller 1974: 25). További adatok: Müller 1972. 29 Rácz 2013: 44-45. 165
