Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar — Tájhasználat, településszerkezet

Maglód 1. lelőhelyen több régészeti korszak emlékei is előkerültek. Árpád-kori objektumokat csak a lelőhely déli felében találtunk (2. tábla). A kerámiaanyag vizsgálata alapján különítettem el a 10. századot, illetve a 13-14. századot. Ezen a lelőhelyen hiányzott az Arpád-kor középső szakaszára jellemző leletanyag. A 10. századi településrészletet nem tagolták árkok. A gödrök szórtan helyezkedtek el és csak az 1331. tüzelőberendezés körül sűrűsödtek. Ezek egy része azonos időben lehetett használatban, mert ugyanazon edény darabjai több gödörből is előkerültek. Egyetlen lakóépítményt (az 1642. objektumot) keltezhetünk a korai időszakra. A 13-14. századi települést hosszú, egyenesen haladó, egyosztatú, észak-déli és kelet-nyugati irányú árkokkal tagolták. Az árkok a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodtak, a mélyebben fekvő részekre vezették el a csapadékot. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy területi felosztással is összefüggésbe hozhatóak. A korábbi időszakokban (a késő rézkorban, illetve vaskorban) létesített árkoknak is hasonló a tájolása. 13-14. századi lakóépítmény nyomára a maglódi lelőhelyen nem bukkantunk. A 13-14. századi gödrök az árkok közelében szórványosan helyezkedtek el, legnagyobb számban egy aszaló, vagy füstölő funkciójú gödörkomplexum (a 657., 663. és 678. beásások) környékén csoportosultak.

Maglód 1. lelőhely kora Árpád-kori települése déli irányban továbbhúzódott az Ecser 6. és Ecser 7. lelőhelyeken is. A kapcsolódó felületeken magányosan álló, 10-11. századi, földbe mélyített építményeket találtunk. Egymástól való távolságuk változó volt. Az Ecser 6. lelőhely 441. és 908. háza egymástól 60 méterre helyezkedett el, de körülbelül 600 méterrel távolabb került elő a 101. ház (3. tábla). Környékükön további földbe mélyített objektumok, leginkább gödrök csoportosultak. Az Ecser 7. lelőhely objektumai két nagyobb csoportban, de szintén szórtan helyezkedtek el (4. tábla). Itt egymás közvetlen közelében feküdt a 914. és az 1658. ház.

Üllő 2. lelőhely (6. tábla) objektumai azonos, vagy egymáshoz nagyon közeli időben lehettek használatban, melyre a nagyon kevés, de egy típusba sorolható fazéktöredék utal. Az egységesen tájolt házak (az 5., 30., 120., illetve a 46. és 75. objektumok) egymástól nagyjából egyforma távolságra, 25-30 méterre helyezkedtek el. Hasonló a szórtsága a méhkas alakú gödröknek is, amelyek talán egy-egy ház tartozékai voltak. A két kutat (14—15. objektumok) ugyanakkor egymás mellé, nyilvánvalóan a víznyerés szempontjából legalkalmasabb helyre ásták. A legtöbb árok tájolása megegyezett a házak tengelyének, illetve oldalainak tájolásával. Ez arra utal, hogy kapcsolat lehetett a két objektumtípus között, és ez a kapcsolat legvalószínűbben a területi osztás volt. Az árkok észak-nyugati irányba lejtettek, így vízelvezető funkciót is elláthattak. Az emberi lakóhelyek közvetlen közelében helyezkedett el az árokkal és valószínűleg sánccal is elkerített, állattartásra szolgáló karám (2. objektum).

Üllő 1. lelőhely (7. tábla) objektumai két csoportba rendeződtek, amelyeket egy 25-30 méter széles, nagyjából üres felület választott el egymástól. Ma már nem dönthető el, hogy a feltáráson üresként megjelenő felületen az Árpád-korban volt-e földfelszíni objektum, vagy, ha szándékosan hagyták üresen, akkor az adott tér bírt-e valamilyen funkcióval. Az elkülönülés a domborzati viszonyokkal nem magyarázható. A két csoporton belül különböző típusú és korú (11. századi, illetve 12. századi) objektumok egyaránt előfordultak. Ugyanazon edény darabjai mindkét csoportból előkerültek (például a 21. és a 36. gödör vonalköteg díszes fazéktöredékei). A szuperpozíciók alapján a településrészlet lakói viszonylag hosszabb ideig helyben maradtak. Az északkeleti csoportban három ház (a 19., 24. és 26. objektum) került elő, a 63. ház a délnyugati objektumcsoportban helyezkedett el. Az építmények elrendeződése nem mutat olyan szabályosságot, mint amilyen az Üllő 2. lelőhely házai esetében megfigyelhető volt. Kerámiaanyaga alapján a 19. házat egy korábbi fázisban használták, míg a 24., 26. és 63. házak - szerkezetbeli különbségeik ellenére - egyidejűek lehettek. A méhkas alakú gödrök (például a 9., 12. és 15. objektumok) a településrészlet teljes területén elszórva, rendszertelenül helyezkedtek el. A 71. és a 72. méhkas alakú gödör a házaktól távol került elő. Az árkok a délnyugati csoportban sűrűsödtek. Láthatóan nem volt településtagoló, településhatároló szerepük, a házaktól távolabb húzódtak. Kutak, külső kemencék, vermek az árkok között is előkerültek. A 74. külső kemence a két objektumcsoporttól jóval távolabb, mintegy 120 méterre, északkeletre, magányosan került elő.

Az Üllő 7. lelőhely (8. tábla) földbe mélyített építményei egy csoportba rendeződtek. Az Üllő 2. és az Üllő 1. lelőhelyeken megfigyelt egységes tájolási rend megbomlott, a házak csak nagy vonalakban igazodtak az északnyugatdélkeleti irányú tengelyhez. A gödrök a házak környékén sűrűsödtek. A házcsoportot egy északkelet-délnyugati irányú és arra merőleges árkokból összetevődő árokrendszer tagolta (a 41., 74. és 79. objektumok). Ennek északi része egy, a földbe mélyített lakóobjektumoktól elkülönülő cölöpépítményt és egy nagyobb gödrökből álló gödörbokrot határolt. Az árkot, a gödörbokor tagjait és a cölöphelyeket egyaránt a lelőhelyen szokványos fehér kerámia datálta a 13. századra. A 112. cölöphely betöltéséből fehér, kézi korongolt, csillámos anyagú, bekarcolással díszített oldaltöredék került elő. A nagyméretű és mély gödrök talán egy kiterjedt, árokrendszerrel kombinált és lelépőkkel, vízmerítő állásokkal is rendelkező víznyerő hely részei lehettek. A metszetfalak tanúsága alapján a víznyerő egyes elemei egykorúak voltak. A házcsoporttól távolabb, északnyugati irányban egy leletszegény, egységes tájolású árkokból összetevődő árokrendszert tártunk fel, amely kívül esett a lakóövezeten, és bizonyára valamilyen gazdasági funkcióval bírt.

163