Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet Ferenczi László Molendium ad Aquas Calidas. A pilisi ciszterciek az állítólagos Fehéregyházán. Történeti, topográfiai és tájrégészeti kutatás a pilisi apátság birtokán Tájrégészeti-topográfiai kutatások és a malmok A tájrégészeti kutatások régóta jellemző fókuszterületének számítanak a kolostortájak.1 A többféle forráscsoportot (helynévanyag, oklevelek, történeti térképek, régészeti topográfiai és-tájrégészeti adatok) használó multidiszciplináris elemzések egyik első példája Colin Platt monográfiája volt, amely különböző angliai kolostorbirtokok összehasonlító elemzésével foglalkozott.2 Újabb kutatások részletekbe menően is vizsgálják az egyes épülettípusok, illetve tájhasználati formák (például malmok, csűrök, grangiák, szőlők, illetve a vízgazdálkodás, bányászat, fémfeldolgozás) jelentőségét,3 szemléletesen egészítve ki a korábbi, főleg történeti és kartográfiai forrásokra alapozó (tájrégészeti adatokat még teljességgel mellőző) birtokrekonstrukciókat és gazdálkodástörténeti munkákat.4 A tájrégészeti-topográfiai módszer kapcsán fontos kiemelni, hogy újszerű értelmezési keretet és módszertani kiindulópontot jelent a kolostorbirtokok tanulmányozásához. Az antropogén tájelemek kutatásának célja az emberi közösség és a természeti környezet közötti interakció vizsgálata, a tájtörténeti és környezettörténetei változások rekonstrukciója. Az ilyen jellegű kutatások eredményei azért is fontosak, mert a kolostortájak egyes elemeinek terepi azonosítása megfelelő kiindulópontot jelenthet a természettudományos vizsgálatok alkalmazásához, amelyekkel tovább bővíthetőek a kolostorok gazdálkodását befolyásoló környezettörténeti viszonyokról való ismereteink. Ugyanakkor a módszer térbeli szemlélete révén földrajzi regionális perspektívát is kínál a különböző birtokok gazdálkodásának összehasonlító elemzésére. Bár ez már korábban is jellemezte a birtoktörténeti munkákat, a tájrégészet szükségképpen ösztönzőleg hatott ezekre. A ciszterci kolostorok esetében például részben ilyen jellegű eredmények mentén világítottak rá a rend gazdasági tevékenységének regionális eltéréseire, sokszínűségére, a helyi adottságokhoz történő alkalmazkodást, a környezeti, gazdasági és társadalmi tényezők befolyását hangsúlyozva, és egyúttal leszámolva a rend gazdálkodásáról a normatív források alapján alkotható, de valójában túl idealisztikus történeti értelmezéssel. Az utóbbi években folyó hazai kutatásoknak köszönhetően elsősorban a pálos kolostorok példáin illusztrálható a tájrégészeti-topográfiai kutatások jelentősége.5 Az okleveles adatokból kiindulva, a gazdálkodástörténeti és birtoktopográfiai rekonstrukciók mellett a tájhasználat nyomainak felgyűjtése révén nyílt lehetőség a pálos gazdálkodás rendszerezett, egy-egy térséget érintő összehasonlító elemzésére, melynek során egyértelművé vált, hogy a dokumentumokból elénk táruló, sokszor szegényes képet a tájrégészeti adatok jelentősen kibővítik.6 1 Például Aston 1985; Aston 1993. 2 Platt 1969. 3 Pressouyre (ed.) 1994; Bond 2004. 4 Donkin 1978; Williams 1990; Williams 1994. 5 A kutatástörténeti és módszertani problematikára, ennek magyarországi recepciójára, valamint további irodalmakra: Laszlovszky 2004. 6 Belényesi 2004. 145
