Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Ferenczi László: Molendium ad Aquas Calidas. A pilisi ciszterciek az állítólagos Fehéregyházán.

A különféle kolostortájak egyes elemeit tekintve a történeti adatok talán a malmok/malomhelyek esetében mondhatók a legbőségesebbnek.7 Sokféle forrástípusban bukkannak fel, amelyek általában a földesúri haszonvételhez kötődő tulajdonjoggal, annak érvényesítésével, átruházásával, vagy a malmok pontos topográfiai helyzetével, fizikai állapotuk romlásával, a környezeti kondíciók változásával kapcsolatosak. így a középkori oklevelek közül alapvetően a tulajdonperek, birtokügyletek, adójegyzékek, számadások, urbáriumok, a hatalmaskodások kárjegyzékei, illetve a határjárások emlí- tendőek.8 A középkort követő időszakban egyre rendszeresebbé váló adatok elsősorban a gazdasági dokumentumoknak, a részletesebb uradalmi forrásoknak köszönhetőek,9 10 de a kutatáshoz jól használhatóak még a 16-17. századi török és magyar adójegyzékek (a defterek, illetve a dicak), valamint a 18. század elején készült, úgynevezett regnicolaris conscriptiók}0

Utóbbi források elsődleges jelentősége abban áll, hogy többnyire egységes jellegű, országos, illetve regionális adat- felvételekről van szó, amelyekre alapozva kvantitatív és területi (térstatisztikai) összehasonlító elemzések egyaránt végezhetők. Jelenlegi megközelítésben azért is fontosak, mert az egymást időben folyamatosan követő történeti említésekből gyakorlatilag állandó használatra lehet következteti. Sokszor ha el is pusztult egy-egy épület, rövidesen újabb épült.11 A malmok működéséhez szükséges tájrendezési munkálatok kivitelezése (a malomtó, illetve az egyenletes és zavartalan vízellátást biztosító malomárkok/csatornák, valamint a kerékállás kialakítása) általában ésszerűtlenebb lett volna egy új helyen, mint a meglévő malomhelyek felújítása és karbantartása.12 Ebből következően a topográfiai kontinuitás ott is nagy valószínűséggel feltételezhető, ahol ez a kevésbé rendszeres forrásokból nem tűnik magától értetődnek. Ennek azért is van jelentősége, mert az esetek túlnyomó többségében sem a középkori, sem pedig a későbbi források nem szolgáltatnak elegendő információt ahhoz, hogy a középkori malmok pontos helyét minden kétséget kizáróan meghatározzuk. Abban az esetben azonban, ha egy-egy malomhely története - még ha hiányosan is - egészen a 18. századig követhető, akkor a helyük az írott forrásoknál részletesebb topográfiai információkat szolgáltató kéziratos uradalmi térképek, vagy a katonai felmérések segítségével már meghatározható, illetve az egykori malmok környezete célzott terepbejárással vizsgálható, és adott esetben épületeik, vagy azok felszíni nyomai észlelhetőek.

Alábbi vizsgálatunk az említett források segítségével a pilisi apátság birtokán, Békásmegyer környékén található malomhely topográfiai azonosítására tesz kísérletet, és egyúttal illusztrálni kívánja azt, hogy e többféle forrástípust használó megközelítés hogyan valósítható meg egy konkrét - viszonylag bőséges adatsorral alátámasztható — példán.

A pilisi ciszterci kolostor és megyeri birtoka a középkori forrásokban

A III. Béla által alapított kolostor a középkori ciszterci apátságaink között az egyik legfontosabbnak számított. A királyság központi területének, az úgynevezett medium regni-ntk a középpontjában állt, királyi székhelyektől körülvéve. Apátja politikailag és egyházilag is befolyásos személynek számított,13 a szerzetesi közösség szimbolikus és politikai jelentőségét az épületkomplexum kiemelkedő építészeti kvalitása is mutatja. Az apátság egyúttal a Pilisi- és Visegrádihegység környékének gazdaságilag meghatározó központja volt, jövedelmeiről a rend magyarországi kolostorait vi- zitáló ciszterci kolostor, az ausztriai Rein apátja jegyezte fel 1356-ban, hogy falvai és birtokai révén 260 forintot, a vámokból további 400 forintot, valamint bortizedből és a „hévizeknél lévő” malomból további 40 forintot kapott.14 A tételes felsorolás ellenére (amely az egyetlen adat a középkor folyamán egy magyarországi ciszterci apátság különféle

7 Bond 2004:23.

8 Az Árpád-kori és Anjou-kori adatok szisztematikus értékelésére: Vajda 2003; Vajda 2005; Vajda 2012. A vízgazdálkodással, malmokkal kapcsolatos kutatási problémák összefoglalásra, illetve további szakirodalomra: Ferenczi 2008.

9 Vadas 2013.

10 Ezek egy-egy település portáinak, telkeinek (adófizető egységeinek) felsorolása mellett általában értékes adatokat tartalmaznak a határhasználatról és a malmokról is.

11 Például Enzsöl-Lővei 1994; Mollay 1992; Wöller 1994.

12 A középkori oklevelek szóhasználatát tekintve a molendinum mellett éppen ezért érthető a malomhely (locus molendini) fogalmának megkülönböztetett használata, amely alatt nem pusztán az épületet, hanem a molnár tulajdonába tartozó, a malom üzemeltetésével összefüggésben létesített tó, illetve vizesárkok által határolt földdarabot, kertet, telket is értették (Tringli 2001).

13 A pilisi apát pápai megbízásaira és vizitációs tevékenységére: Hervay 1984:23,142. További adatok kapcsán megemlíthető például, hogy 1474-ben a pilisi apát nevezi ki a veszprémvölgyi apácák káplánját. MNL OL, DL 45585 (1474. november 23.). 1489-ben a reini ciszterci apát tanácsára a szentgotthárdi prior és az ottani custos a pilisi apátot kérik fel, hogy nekik apátot válasszon: MNL OL, DL 101084 (1489. október 13.). A királyi udvarral való szoros kapcsolatra utal, hogy az apát 1370-ben és 1381-ben a király kérésére egy esztergomi kápolnaépítésre felügyel, illetve vizitálja a kápolnát (Hervay 1984: 145). 1523-ban Győrben találjuk az apátot, a Bécs felé induló II. Lajos kíséretében (Iványi 1918: 20).

14 „Census predicti monasterii de villis et possessionibus CCLX flórén., item de theloniis CCCC flórén, et XL praeter decimam vini et bladi, quae extendit se ad XXX tunnellas et preter molendinum ad Aquas Calidas et omnia tributa pro tunc erant obligata.” Kivonatosan: Hervay 1984: 144. A teljes szöveget közli: Békefi 1898: 244.

146