Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Kiss - Czinege - Barta - Sümeghy - Grynaeus: Felhagyott szőlőteraszok, intenzív történeti tájhasználat...

elején kezdetét vehette. Ez a datálás megközelítően egybeesik a topográfiai és katonai térképekről nyerhető információkkal, amelyek az 1950-es években jelölik először a terület szinte már teljes felhagyását (1. táblázat 8-9), amennyiben az 1957. évi katonai térképen a legalsó, többnyire szőlővel és gyümölcsössel borított rész kivételével az egész területen egységesen lágyszárú és bokros-bozótos vegetáció jelenik meg.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a rendelkezésünkre álló, a mintaterületre vonatkozó források többsége időben csak „pontszerű”betekintést nyújt a terület tájhasználatába: adatokat nyerhetünk belőlük például az 1780-as vagy az 1880- as évekre vonatkozóan, ugyanakkor a köztes időszak történéseiről csak közvetett információkkal rendelkezünk.

A mintaterület természeti viszonyai és a teraszok

Amint azt már korábban láthattuk, a dél-délkeleti kitettségű, 18—22 fokos, Dunára néző lejtőn fekvő terület Nagymaros városától északkeletre, a Kapu-hegy oldalán, a (360 méter magas) Gubacsi-Hálás fennsíkszerű lapos teteje alatt, 350 és 220 méteres tengerszint feletti magasságok között helyezkedik el. Míg az átellenben lévő Visegrád nagyrészt hűvös (hegyvidéki), mérsékelten nedves klímájú térség enyhe téllel (C.VIII. 15.), addig a nagymarosi oldal már a nagyobbrészt uralkodóan óceáni hatás alatt álló, mérsékelten meleg régióhoz tartozik. Ez mérsékelten száraz, enyhe téllel (B.V.9.) és mintegy 600 mm átlagos évi csapadékkal jár együtt.59 Az évi napsütéses órák száma 1850-1900 között mozog.60 A mintaterület mikroklimatikus viszonyai — amint azt a Tokaj-Hegyalján végzett vizsgálatok párhuzamai is mutatják - kedvezőek szőlő, de akár viszonylag jó minőségű bor előállítására is.61 Habár a nagymarosi dombokat az ország csuszamlás-veszélyes területei közé sorolják,62 az utóbbi évek mérési adatai szerint a kiugróan nagy intenzitású csapadékesemények általában jórészt elkerülik.63

A hegyoldal felépítő kőzete a Börzsönyre jellemző miocén andezit, illetve andezit-agglomerátum, de a lejtőt déldélnyugatról határoló eróziós völgy völgyfőjében foltszerűen (csak törmelékes formában) mészkő is található. A mintaterületen természetes eredetű folyóvízi (dunai) teraszok vannak.64 A jellemző talajtakaró erősen erodált, agyagbemosó- dásos, barna erdőtalaj, míg tetőhelyzetben és esetenként másutt is fekete nyiroktalajt, a kőzetkibukkanások környezetében köves-sziklás váztalajt, illetve földes kopárt, a fent említett mészkőfolton pedig fekete rendzinát találunk. Mind a zömében törmelékes vulkáni alapkőzet, mind pedig a vékony agyagbemosódásos barna erdő talaj, illetve a fekete nyiroktalaj a hagyományos szőlőtermelés szempontjából kedvező tulajdonságokkal rendelkezik.65

A tetőhelyzetben és a meredek lejtőn a többé-kevésbé eredeti morfológiai szituációban lévő, azaz teraszmentes térszíneken a talajok vastagsága maximálisan 40, de jobbára csupán 25-30 centiméter. A jégkorszakok idején a legfőbb felszínformáló tényező, a fagy okozta aprózódás, a geliszoliflukció és a törmelékkúszás lehetett, melyek nyomai földte- rasz-szerű jelenségek formájában a lejtőn ma is kimutathatóak. Egyes helyeken ezek a földteraszok részben, vagy teljes egészében természetes eredetűek. A felső szakasz kőzetkibukkanásai (1/a. kép) közelében krioplanációs törmelék, a málladékon fosszilis csuszamlásokra utaló jelek figyelhetőek meg. A lejtő meredekségének köszönhetően a talajkúszás és az andezitmálladék lassú, lejtőirányú mozgása ma is aktív folyamatnak tekinthető, amely jelenségre a rengeteg meggörbült fa szolgál bizonyítékként (1/b. kép).

A kutatási terület magasabban fekvő, nagyobbik részét fokozatosan erdősödő foltokkal tarkított réti vegetáció alkotja, míg az alacsonyabban fekvő, délnyugati végén (ahol legkésőbb hagyták fel a szőlőt) nagyrészt bokros-bozótos növényzet az uralkodó. Az alsó részek növényborítottságára azonban jóval nagyobb változatosság a jellemző: a szinte áthatolhatatlan bozótost a terület legalsó részén erdőssztyep-rét, kelet felé pedig ismét bozótos, majd sűrű, fiatal erdő váltja fel. Habár a te59 Mersich et al. (szerk.) 2003: 35. Lásd még: Kakas-Kéri 1967.

60 Ez valamivel több, mint Tokaj-Hegyalja (1800-1850 óra), de kevesebb mint a Balaton-felvidék (1900-2000 óra), és jóval (mintegy 150-200 órával) kevesebb, mint például a Villányi-hegység évi napsütéses óráinak száma.

61 Amint azt már korábban láthattuk, Justyák János vizsgálatai alapján a tokaji Kopasz-hegyen például az évi átlagos középhőmérséklet jelentősebb csökkenése csak 300-350 méter tengerszint feletti magasságnál következik be (Justyák 1965: 35). Nyizsalovszki Rita szerint a 19. században még 350—400 méterig húzódtak fel a szőlőterületek a 15-30 fokos lejtéső tállyai hegyoldalak délies lejtőin, amelyek ma is látható nyomai az obalák és a garádicsok (Nyizsalovszki 2001). Tokaj és Hegyalja vidékén a minőségileg legjobb (legmagasabb cukorfokú) bort a viszonylag meredek (25 fokos, tehát mintaterületünknél nagyobb lejtőszögű), déli kitettségű hegyoldalakon termelik (Nyizsalovszki 2001; Boros 1996: 74-75). Fagykár szempontjából is sok esetben kedvező a magasabb fekvés (Boros 1996: 54).

62 Juhász 1997:111.

63 Mersich et al. (szerk.) 2003: 41.

64 Pécsi 1991: 36-47.

65 A szőlő a talaj tekintetében nem túl nagyigényű növény, de legalább 1-3 méter termőréteg-mélységet kíván. Míg más növények számára kevéssé, addig a szőlőnek kifejezetten kedvező a vulkáni alapkőzeten kifejlődött törmelékes talaj. Boros 1996: 10.

132