Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet 1. képsorozat Kőzetkibukkanás (a) és meggörbültfa (b) a mintaterületen riileten a kocsánytalan tölgy a meghatározó fafajta, néhány dió- és szeh'dgesztenyefa is felbukkan. Míg az előbbi a szőlő és gyümölcsös művelésre gyakran jellemző,66 addig az utóbbi, mediterrán eredetű fa valószínűleg a több évszázaddal korábbi betelepítés nyomán fennmaradt, közeb szek'dgesztenyésekből származik.67 A Nagymarosról szóló helytörténeti munka szerint a 19. század végéig a település legfőbb terményei a szőlő, a gesztenye és a dió voltak.68 A mintaterület nagyobb része tehát általánosan a Baráth Zoltán és társai által botanikai szempontból elemzett, de már jó ideje felhagyott szőlőteraszokon kialakult másodlagos vegetáció képét, illetve a szukcessziós sor egyik utolsó fázisát (erdőssztyep-rét) tükrözi.69 Az erdősödés közvetlenül a terület fölötti erdő, illetve a kősorokon vagy mesgyéken található fák irányából kezdődött. Ennek megfelelően a teraszok felhagyása után a kősorok képezhették a másodlagos vegetáció elterjedésének egyik forrását, hiszen ezeken a kősorokon gyakran már a terület művelésének idején sem akadályozták meg a fás vegetáció terjedését, sőt talán fel is használták azt.70 Ezt a feltevést látszik alátámasztani az a tény, hogy a kősorokon ma is többnyire csak az erdőalkotó tölgyfa saljaival találkozhatunk. A másik, Baráth Zoltán által leírt térhódítási „irány”, típus, vagyis a gyepesedés szintén megfigyelhető.71 A lehetséges mélyebb kapcsolatok feltárása, illetve a további összehasonlítás azonban a jövőben a mintaterület részletes botanikai felmérésének elvégzését igényű. A vizsgált térség feltűnő sajátsága az elvadult szőlőtőkék gyakorlatilag teljes hiánya.72 Ennek egyik oka lehet az, hogy a terület egy része már igen régóta (akár százhúsz éve) nem áll szőlőművelés alatt, de annak a lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy a szőlő utáni területhasználat (rét, gyümölcsös) hatékonyságának növelése érdekében a szőlőtőkéket eltávobtották. Egy felhagyott szőlőterület vegetációjának fejlődési irányai kapcsán Baráth is hangsúlyozza a későbbi lehetséges kultúrhatások fontosságát.73 A lejtő középső és alsó szakaszain a párhuzamos kőzetsávok (2/a. kép) között, feltehetően az amúgy is részben meglévő természeti adottságokat (Duna-teraszokat, periglaciális eredetű törmelékcsúszásokat) kihasználva, számos antro- pogén kő- és földteraszt találunk, és ezek miatt a természetes morfológiából gyakorlatilag már semmi sem ismerhető fel. Ebből fakadóan a Duna-teraszok jelenlétére morfológiai bizonyítékok nincsenek, létezésükre egy-két kisebb kavics felbukkanása utal. A kutatási területen lévő, ma is jól felismerhető antropogén teraszok többsége rézsűs vagy kőterasz (2/b. kép), kisebb része pedig támfalas vagy földterasz (2/c. kép). Szélességük a 10 métert ritkán haladja meg (általában még a 6—8 métert sem éri el), magasságuk nagyjából 3 és 0,5 méter között változik. Mintaterületünkön összesen kilenc, átlagban körülbelül 1,5 (néhol 2) méter magasságú, illetve 3-4 (de néhol akár 8) méter szélességű kősor található 66 Például: Barczi et al. 1996. 67 A mintaterületet alulról, délkelet felől határoló, be nem épített, erdős területen ma is találkozunk kiterjedt szelídgesztenyeerdő-foltokkal. Amint azt már láthattuk, a szelídgesztenyések már a 18. század első felében említésre kerültek, de eredetük jóval korábbra I. (Anjou) Károly korára nyúlik vissza. Szabó (ford.) 1977: 160. 68 Döbrössy 2004: 67. 69 Baráth 1963: 346. Baráth Zoltán tanulmányának felhasználását tovább erősíti az a körülmény, hogy vizsgálatait nagyrészt mintaterületünkkel sok tekintetben egyező természeti adottságú (így például hasonló talajú, alapkőzetű, kitettségű) és viszonylag közel fekvő területeken végezte. A parlagszőlők növényzetének időbeli változására vonatkozóan újabban: Nyizsalovszki—Virók 2001. 70 Baráth 1963: 345. 71 Baráth 1963: 344. 72 Ez éles ellentétben áll a település néhány más, több évtizeddel ezelőtt felhagyott szőlős területeivel, ahol - bár sok esetben már csak az útmenti bozótosban - több helyen találkozhatunk szőlő-, illetve vadszőlőhajtásokkal. 73 Baráth 1963: 342. 133
