Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet No. Forrás Felmérés/ MEGÚJÍTÁS ÉVE Méretarány Hivatkozás Mintaterület 1. I. katonai felmérés (és leírás) 1784 1: 28800 HTM, Coll. XII Sec. 17-18 A hegyoldalakon általában kiterjedt szőlő- művelés, a hegytető közelében az erdő és szőlő között rét-sáv 2. Nagy- és Kismaros uradalmi térképe 1787MNL OL,S 11/207 A mintaterület túlnyomó része szőlőművelés alatt 3. II. katonai felmérés 1842 1: 28800 HTM, Coll. XXX Sec. 47 A tájhasználat módja kétséges (erdő?) 4. Kataszteri felmérés 1855 1: 2880 MNL OL, S 78/122 t. ?b 5. III. katonai felmérés 1872-1873 1: 25000 HTM, 4862/3 szőlő (termesztett) fákkal 6. Nagymaros területeinek tagosítás utáni térképe 1885-1886 MNL PML, PMU 326; MNL OL, S 11/832 A terület döntő része vagy egésze a városi szőlők zónájába tartozik 7. Kataszteri felmérés 1886 1:2880 OSZK, Bv. 1455/1-2 Mintaterületen döntően rét, alsó részén szőlő és bokros-fás (termesztett) növényzet 8. III. katonai felmérés felújításai 1914, 1917, 1923 1: 75000, 1: 50000, 1:25000 HTM, 4862/3 Fás-bokros termesztett vegetáció (település kiterjedt gyümölcstermesztő zónájának részeként) 10. Katonai felmérés 1957 1:25000 HTM, 4862/3 Alsó, déli kis kiterjedésű részén szőlő; a mintaterület többi részén rét, facsoportok és bokros vegetáció 11. Topográfiai felmérés 1963 1:10000 L-34-2-D-b-2 Alsó, déli kis kiterjedésű részén szőlő jelölése; a mintaterület többi részén rét, facsoportok és bokros vegetáció a A téma szempontjából döntő fontosságú térkép esetében több datálás is megjelenik a szakirodalomban illetve a levéltári katalógusban. A térkép korának meghatározásánál ehelyütt az Országos Levéltár által megadott kezdő évet vettük alapul. Az 1756-os datálásra: Gál 1999: 19. b Sajnos a terület első kataszteri térképe rossz fizikai állapota miatt nem kutatható. Az Országos Levéltár térképreferensének szíves szóbeli közlése szerint azonban a vonatkozó térképlap témánk szempontjából nem hordoz értékelhető információt. 1. táblázat Nagymaros területére vonatkozó, a tanulmányban felhasznált régi térképek Azon térképek közül, amelyek a mintaterületet már elemezhető módon ábrázolják, az I. katonai felmérés vonatkozó térképlapja a legkorábbi (1. táblázat 1). Ezzel szinte egy időben, 1787-ben készült egy másik térkép is, amely ma a kamarai térképek között található (1. táblázati). Míg a katonai felmérés térképlapján elnagyoltabban, addig a kamarai térképen már jól kivehetőbben láthatóak a szőlők (3. ábra) végig a település felett húzódó hegyoldalakon, így kutatási területünk csaknem egészén is.58 Az 1842-ben készült, II. katonai felmérés vonatkozó térképlapján (1. táblázat 3) a területhasználat és a domborzat ábrázolása a tájhasználat szempontjából nem tartalmaz további új információkat. Ugyanakkor a III. katonai felmérés 1872-1873-ban készült (1. táblázat 5), Nagymarost bemutató szelvényén elszórtan megjelenő fa- és szőlő-jelek alapján már nem jelenthető egyértelműen ki, hogy a kutatási területen csak szőlőt termesztettek: emellett feltehetően már ekkor voltak gyümölcsfák. Az 1886. évi (1885-ös tagosításhoz kapcsolódó) határtérkép feliratai szerint azonban a mintaterület továbbra is a „város alatti szőlők” zónájához tartozott, amely kifejezés itt elsősorban birtokjogi jelentéssel bír (1. táblázat 6). Az ugyanabból az évből (1886) származó kataszteri térképen szőlő, illetve fa jelölése már alig található, vélhetően a filoxéravész hatására helyüket már nagyrészt rét foglalta fel. A III. katonai felmérés vonatkozó térképlapjainak 1914. és 1917. évi, kevésbé részletes felújításain (1. táblázat 8) a területen - a település más részeihez tapasztaltakhoz hasonlóan — elsősorban fás vegetációt láthatunk. 1923-ra az egész mintaterületet javarészt (termesztett) fák (kisebb részben szőlők) borították. A művelés még ekkor is egészen a gerincig húzódott. Az 1957. évi katonai térkép (1. táblázat 9) ismét bokros-fás vegetációt és (valószínűleg a kősorokon húzódó) fasorokat jelöl a mintaterület nagy részén, míg annak alsó harmadán szőlők és egy kisebb részen gyümölcsös jelenik meg. Az 1963. évi felmérés szintén nagyjából ezt az állapotot rögzíti (1. táblázat 11). A térség művelés alóli teljes felhagyása tehát valószínűleg nem egyszerre, nem egy időben történt. A mintaterületen végzett dendrokronológiai vizsgálatok a területen uralkodó kocsánytalan tölgyből (Quercuspetraea L.) vett minták alapján a térképi adatokkal nagyjából egyező információkat szolgáltattak: a fák átlagos életkora 44 év körül mozgott (és maximum 58 év volt). A legidősebb (50 év fölötti) fák kora alapján feltételezhető, hogy a művelés alóli felhagyás (illetve a mai fák növekedésének kezdete) a mintaterület felső részein már az 1940-es évek végén, az 1950-es évek 58 Amint azt már korábban láthattuk, éppen ezekben az évtizedekben a nagymarosi bornak meglehetősen megbízhatónak (stabilnak) mondható felvevőpiaca akadt a felvidéki bányaterületen, nevezetesen Selmecbánya lakossága körében. 131
