Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Szilágyi Márton: Egy különös házasság Szentendrén (Pajor Gáspár konfliktusai egy levéltári forrás tükrében)

Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez

zasság érvényességének kétségbe vonásához vezető formai hibát nem akartak elkövetni. A vegyesházasság léte azonban önmagában is komoly konfliktusforrást jelenthetett Lovcsánszky Ilona szerb környezete és a férj között: áttételesen erre utalnak a Pajortól egyébként következetesen és vehemensen cáfolt vádak, amelyekben Szűz Mária és a szentek gyalázása is szerepelt - ez esetben a vádló, Nikola István azokat a toposzokat mozgósította, amelyek a protestantizmus katolikus megítélésében régóta a másik oldal „pogányságát” voltak hivatva bizonyítani.11

Pajor védőiratához (egy latinra fordított másolatban) mellékelte felesége keresztelésének dokumentumát is. Innen derül ki többek között Hona születési ideje: eszerint 1772. május 20-án, Pesten keresztelték meg, és keresztanyja, Damianovits Anna pesti lakos volt.12 A keresztelés ezen dátuma némileg talányossá teszi a házasság ügyét: hiszen eszerint Lovcsánszky Ilona férjhez menetelekor már 26 éves is elmúlt. Ez jóval meghaladja a házasságkötéskor tipikus női életkort, a korszak fogalmai szerint a lány már jóval túl volt az eladósoron. Nem lenne világos, hogy ilyen, sejthetően és valószínűsíthetően igen komoly vagyoni háttérrel az anyja miért nem házasította ki már jóval korábban. A védőirat azonban erre is megadja a magyarázatot: Pajor maga említi, hogy feleségének volt egy kis testi hibája13 - ez oka lehetett a kiházasítás elmaradásának, bár arról nem tudunk meg közelebbit, hogy pontosan milyen fogyatékosságról lehetett szó. Egy azonban biztos: ez nem befolyásolta az asszony termékenységét, és nem jelentett fokozott betegességet sem, hiszen a házasságból hat gyermek biztosan született,14 és Ilona még a férjét is túlélte. (1. kép) A védőiratban Pajor idézi az egyik feljelentőnek, Nikola Istvánnak a szavait, amelyek arra engednek következtetni, hogy a tágabb rokonsági és ismeretségi körben az a vélemény rögzülhetett, miszerint Lovcsánszky Ilona férjhez menetelét ez a fogyatékossága végleg megakadályozza. Ez azonban nem így történt, Pajor személyében kérője akadt, s férjhez is tudott menni: ami valószínűleg komoly meglepetést okozott.

Érdemes külön figyelmet szentelni a két feljelentőnek, hiszen az előbb részletezett viszonyok mellett éppen az ő személyük révén lehetséges a konfliktus igazi tétjét megragadni. A két denunciáns minden bizonnyal összehangolt akció keretében lépett fel Pajor ellen. Feljelentéseik ugyanis ugyanazokat a vádakat tartalmazták, illetve ahol nem, ott szavaik egymást erősítették - ezért tudott Pajor a védőiratban igen összefogottan mindkettőre egyszerre reagálni. Bár a vádlók személyéről egyéb adatokat nem sikerült kiderítenem, az elemzett forrás lehetőséget kínál legalább néhány fontos körülmény azonosításához. Először Petrovits János feljelentése futott be a vármegyéhez még 1798- ban, nem sokkal a házasságkötés után. Petrovits pesti illetőségű volt, s ahogyan Pajor védőirata (nyilván a valóságnak megfelelően) nyomatékosan hangsúlyozza, nemesi címmel nem rendelkezett. Fellépésének jogcímét az adta, hogy saját magát Lovcsánszky Ilona gondviselőjének tekintette. Állítása szerint halála előtt a lány édesanyja nevezte meg őt - feltehetően szóbeli - végakaratában gyámnak. Bár Pajor formai és tartalmi érvek alapján ezt az állítást is hevesen vitatta, ám van annak némi valószínűsége, hogy a halálát közeledni érző anya valakinek a gondjaira akarta bízni árván maradó leányát. Az sem kizárt, hogy ennek a szóbeli kérésnek hárman is a tanúi lehettek, különösen, ha a védőiratból a hármójukról kiszűrhető információkat is figyelembe vesszük. Az egyik közülük egy helyi ortodox pap, Bottyán János volt,15 a másikról, Radics Istvánról Pajor azt állítja, hogy ő volt a Lovcsánszky-ház mindenese, s találni magyarázatot a harmadik személy, egy özvegyasszony jelenlétére is, amennyiben benne esetleg betegápolót vagy szolgálót feltételezünk. Mivel azonban a haldokló a szándékát nem foglalta írásba, vagyis a végakarat minden bizonnyal csak szóban hangzott el - ha elhangzott egyáltalán - ez a kijelentés, s a Petrovitstól a vármegyének bemutatott igazolás is csak igen kevéssé lehetett meggyőző. Pajor hatásosan vonta kétségbe azt a módot, ahogyan utólag hárman is írásban tanúsították a végakarat szóbeli kinyilvánítását. Megjegyzendő, hogy közülük az egyik egy írás- tudatlan asszony volt. Az ebben az iratban gyámként megnevezett Petrovitsról Pajor védőiratában az derül ki, hogy bizalmas viszonyban állhatott a famíliával, s különösen Lovcsánszkynéval: Pajor szerint ugyanis korábban az özvegy öltöztette és táplálta őt. Ez az információ szintén arra utalhat, hogy Lovcsánszkyné bízott annyira Petrovitsban, hogy gondjaiba ajánlja a lányát. Mindezek ellenére Pajornak a vádlója motivációját feltárni kívánó állítása, miszerint a Lovcsánszkyak tulajdonát képező házban tizenöt éve élő Petrovits négy év óta tartozott a lakbérrel, s ezért félt a házasság révén előálló tulajdonosváltástól, természetesen reális alapokra épülhetett. Ám az a ránk maradt forrásokból nem ítélhető meg egyértelműen, hogy a Lovcsánszky-család és Petrovits viszonya vajon üzleti alapon működő

11 Ezeknek a protestánsok elleni vádaknak az 1780-as évek római katolikus prédikációiban való jelenlétére: Lukácsi 2013: 191-196.

12 A dokumentum megtalálható MNL PML, PPSvm IV/3-c 1799:1723,3. kútfő. Az iratot Georgius Milivojn állította ki. Róla talán annyit érdemes megjegyezni, hogy ő ismerhette Pajor Gáspárt személyesen is: ugyanabban a páholyban voltak szabadkőművesek (Abafi 1993 [1900]: 366 skk).

13 A forrásnak ez az utalása annak idején elkerülte a figyelmemet, ezért erre nem térnek ki korábbi biográfiai kísérleteim.

14 Pajor Gáspár gyermekeiről: Szilágyi 2007: 51-54.

15 Aláírásában Bottyán eképpen nevezte meg magát: „Eclesiae Annunciationis Parochus actualis” (MNL PML, PPSvm IV/3-c 1799:381,3. kútfő). Azaz minden bizonnyal a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt, úgynevezett Blagovesztenszka-templom plébánosa volt. A templom leírására: Dercsényi (szerk.) 1958: 86-89.

11