Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet

határpont miatt.43 1367-ben a határ egy dombvállon található szántóföldet (planum collis/terras arabiles) [Függelék 4: 6] követően érint egy utat (via publica/lapis magnus) [Függelék 4: 7], majd a Wayoncha rétjénél lévő fűzfához jut (pratum Wayoncha/salix) [Függelék 4: 8]. Logikusnak tűnik, hogy a Kwzepmogos nevű hegy megegyezik a dombvállal \Függelék 3: 6 = Függelék 4: 6], az azt követő magna via pedig az említett via publica-val44 [Függelék 3: 7 = Függelék 4: 7], végül pedig a Boyantha/Wayoncha vize melletti fűzfa, az ugyanolyan nevű rétnél lévő fűzzel [Függelék 3: 9 = Függelék 4: 8/9], amelynek a környékén tehát a kettő, illetve a három birtok határa (Boron, Kande, Szántó) találkozik.

A történeti térképek alapján ez a határvonal nagyjából rekonstruálható. A régészeti topográfiai kutatás a Csobánkai- nyereg déli oldalán található településnyomot részben e határjárásokra támaszkodva azonosította Boron faluval.45 Az 1299-ben a faluhely keleti oldalán induló, déli irányba tartó határvonal először elért a Szent Márton-plébánia földjéhez46 tartozó diófához [Függelék 3:1-3], majd vélhetően egy erdős részen keresztül [Függelék 3:4] haladva egy csordahajtó úthoz (viagregis). Ez valószínűleg egy ma már csak gyalogösvényként létező egykori útvonallal azonos, amely az 1783-as első katonai felmérésen47 a Boron falu helyét is alkalmasint jelző útkereszteződés, illetve a modern turistatérképeken név nélkül jelölt patak (valószínűleg a későbbi oklevélben felbukkanó úgynevezett Fedémespataka)48 vizenyős, legelőt biztosító medre felől, a Garancs-hegy háta mögött halad a Határ-réti patak, illetve az ottani legelőrétek felé. (3. kép) Valószínűsítjük, hogy az út neve - via gregis, vagyis „csorda út” - is ezzel a topográfiai kontextussal összefüggésben jelenik meg. 1367-ben ugyanezt a határszakaszt kissé részletesebben, több természetföldrajzi, illetve tájhasználati adattal írják le [Függelék 4: 2-6], amiből kiderül, hogy szőlők, mező és szántóföldek mellett haladt el. A Delineatio a Garancs-hegy környékén valóban jelöl kiterjedt szőlőket (1. kép), és a terület mai, l:10000-es léptékű, EOV-térképén is felismerhetőek a valószínűleg az egykori szőlő-, illetve szántóföldi teraszokra utaló felszíni jelenségek. Magyarország Régészeti Topográfiája olyan kisebb lelőhelyfoltokat azonosított a területen, amelyek az Árpád-kornál nem későbbiek. Ezt a határszakaszt - amely nagyjából a Csobánkai-nyeregtől a Garancsi keresztig tartó műút vonalához látszik valamelyest igazodni - mindkét határjárás esetében a Szántóról Budára vezető, a Határ-réti patakkal párhuzamosan haladó nagy út/közút zárja le [Függelék 3: 7 = Függelék 4: 7].

1299-ben az ezután következő határpont tovább „nyugatra”, vagyis az út tájolásához igazodva valószínűleg délnyugatra található „köves út”, majd onnan (konkrét irány megjelölése nélkül) a Boyantha nevű víz [Függelék 3: 8—9] volt. 1367-ben ez a bizonyos köves út nem kerül szóba, hanem a közúttól egy „jó darabon menve” érkezik el a határ ugyanahhoz a ponthoz [Függelék 4: 8, 9]. Györffy György az említett vízfolyást a Határ-réti patakkal azonosítja,49 tekintve azonban, hogy az oklevélben említett „köves út” azonos lehet azzal az északnyugat-délkelet irányban futó római úttal,50 amelyet az 1759-es Delineatio-térkép (1. kép) „via lapidea vulgo Kő-út”-ként jelöl, s amely a patakkal és a Szántót Budával összekötő országúttal is lényegében párhuzamos, a határjárás iránya továbbra is nyugati-délnyugati maradhatott, ebből pedig leginkább az következne, hogy a Boyantha/Wayoncha vize és rétje nem a Határ-réti, hanem a Házi-réti patakkal azonos. Ellenkező esetben az említett országutat elhagyva a határvonalnak északnyugatra, vagy délkeletre kellene térnie, hogy a Határ-réti patakhoz érkezhessen, amiről az elemzett szövegben nincs szó. Bár ennek az interpretációnak ellentmondani látszik, hogy a vizsgált térképek Szántó-Vörösvár-Garancs (Gerencs), illetve Szántó- Vörösvár-Csobánka régi, közös határpontjaként a Czigány-kutat jelölik, ugyanakkor tekintetbe kell venni azt is, hogy az 1367-es határjárás további pontjait - azaz Királyszántót [Függelék 4: 9], illetve Királytavát [Függelék 4:10] — hova lehetséges a vörösvári határokon belül lokalizálni.

Magyarország Régészeti Topográfiája alapján az említett Királyszántó a mai Pilisvörösvár település helyén, annak belterületén keresendő. A kötet szerzői Szántótól független településként értelmezik,51 ez azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen az 1367-es oklevél utóbb megint egyszerűen mint Zanthou utal rá [Függelék 4: 12]. A név megkülönböztető előtagja inkább csak a tulajdonviszonyok egyértelműsítésének tudható be, és valószínűleg a szántói ha43 E tartalmi koherenciát feltételező elképzeléssel szemben felvethető az az eshetőség is, hogy az 1299-es oklevél szövege - mivel átírására csak 1467- ben, tulajdonképpen egy, két évvel korábban elkezdődő viszály miatt kerül sor - bizonyos határpontok esetében esetleg szándékos interpolációkat, változtatásokat tartalmazhat, amely az oklevelet bemutató pilisi apát javára igyekezett befolyásolni a vitát, autentikusnak tüntetve fel az időközben erőszakkal módosított határpontokat.

44 A magna via, illetve a via publica terminusok esetenként váltakozó használatára: Szilágyi 2012: 45.

45 Torma (szerk.) 1986: 69-70 (Csobánka 6/10. számú lelőhely).

46 Valószínűleg ez a terület egybeeshet a későbbi Csobánka plébániatemplomához rendelt földekkel. Erre lásd a Delineatio (MNL OL S148 No. 44) ’G’pontját (Agerparochiae), amely a boroni templomhely közelébe esik.

47 HTMT,XIV/20 (1783).

48 MNL OL, DL 18758 (1483. február 8.).

49 Györfly 1997: 596.

so Torma (szerk.) 1986:173—174 (Pilisvörösvár 21/21. számú lelőhely).

S1 Torma (szerk.) 1986:174.

109