Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

Ferenczi László — Laszlovszky József: Középkori utak és határhasználat a pilisi apátság területén

Egy 1759-es (DelineatioJ,33 egy 1766-os (Jáger-féle),34 35 és egy nem dátumozott, de a 18. század második felében készült térképen (Mappafs a Szántó és Vörösvár közötti, illetve a Szántó és Csobánka közötti vitatott területek határait rögzítették. Ezeken Czigány-kút néven feltüntetik például a három község közös, fő határpontját, amely a Határ-réti patak mellett található (a Határ-réti tó alatt nagyjából két kilométerrel).36 Az egyéb részleteket tekintve, az 1766-os Jáger-féle térkép a Pilisvörösvártól északra fekvő vitás területet ábrázolja a Határ-réti pataktól, illetve a Cigány-kúttól nyugatra. A Delineatio (1. kép) és a Mappa (2. kép) pedig eltérő részletességgel és pontossággal, a pataktól és ugyanezen ponttól keletre, egy Csobánka és Szántó között vitatott területet mutat be. Ez utóbbi két térkép adatai egyrészt azért fontosak a számunkra, mert részletes - jelkulcsban is elmagyarázott (Függelék 1-2) - határjárás-pontokat ábrázolnak: a vitatott terület északi oldalon jelölt határa lényegében a két település máig fennálló határvonalának felel meg, és a térképeken jelölt számos régi határhalom, kő határjel alapján ez a vonal bizonyosan több mint 200—300 évesnek mutatkozik. Másrészt ez az a terület, amelynek a szomszédságában az apátság elpusztult, egykori birtokai - Boron, Garancs — lokalizálhatóak. E térképek adatait tehát érdemes alaposabban is összevetni mindazzal, ami az említett középkori határjárások szövegéből, valamint a régészeti topográfiai terepbejárásokból leszűrhető, így megkísérelve a középkori határvonalak pontosabb rekonstrukcióját, egyúttal összefoglalva a korabeli határhasználatra és természeti környezetre vonatkozó adatokat.37

A boroni határt illetően egy 1299-es oklevél áll rendelkezésre (Függelék 3), a Boronnal szomszédos Kandén pedig 1367-ben írták le a határokat (Függelék 4). Míg az utóbbi királyi utasításra készült, feltehetően az óbudai' klarisszák néhány évvel korábbi birtokbaiktatásának folyományaként,38 addig az 1299-es határleírás kontextusa az apátságnak a szomszédos kandei birtokosokkal való területvitája lehetett, amelynek a ténye azonban valójában csak egy jóval később átírt oklevélből derül ki,39 és áthagyományozódása vélhetően a tulajdonjogi ellentétnek az időközben birtokba került klarisszákra való továbbgyűrűzésével magyarázható.40 41 Az 1299-es boroni határjárás iránymegjelölései sorrendben a következők: pars orientalis — versus meridiem - versus partem meridionalem - versus meridiem -flectitur ad versus occidentemf Eszerint a határvonal a falu mellett a keleti részen kezdődik és lényegében folyamatosan déli irányban (DNY<—>DK) halad, majd a déli részre érve nyugatnak fordul és véget is ér, vagyis csak a falu határának északkelet-kelet-délkeleti, valamint déli részeit írja le. A részlegesség kézenfekvő oka, hogy az oklevél szerint ez a - Kázmér és fiainak földjével szomszédos - területrész volt vitatott, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Boron észak és nyugat felé más apátsági és királyi birtokokkal lehetett határos (Szántó), így ott már csak ezért sem volt szükség a határjárás folytatására. Az 1367- es oklevél ezzel szemben a szomszédos Kande teljes határleírását adja.

1299-ben egy Kwzapmogos nevű hegyet [Függelék 3: 6] követően a Szántóról Budára, tehát a települések helyzetéből következően egy északnyugatról délkeletre vezető nagy úttól (via magna/arbor piri) [Függelék 3: 7] nyugat felé menve - tudniillik az úthoz igazodva délnyugatra42 - egy köves utat érintve (via saxosa/statua lapidea) [Függelék 3: 8] jut a határ a Boyantha vize mellé (aqua Boyantha/arbor salix) \Függelék 3: 9], Míg 1299-ben egyedül ennél az utoljára említett pontnál jegyzi meg az oklevél, hogy itt Szántó, Kande és Boron területének közös határáról van szó, addig 1367-ben világosan látszik, hogy Boron és Kande határai egy hosszabb szakaszon keresztül érintkezhettek, részben a Boronnal való szomszédság többszöri említése [Függelék 4: 1—8], részben pedig három, igen hasonló módon leírt

33 MNL OL, S148 No. 44, 1759. A térkép a Wattay-család levéltárában maradt fenn, de egy ezzel megegyező, rosszabb állapotú példányt is ismerünk. MNL OL, S107 No. 11/1-3.

34 MNL OL, SÍI No. 51a, 1766. Másolata: MNL OL, SÍI No. 51.

35 MNL OL, SÍI No. 52. Ez a térkép a Vörösvári-pataktól délre eső vitás területrészt írja le, de részletesen mutatja a Delineatio (MNL OL S148 No. 44) és a Jáger-féle (MNL OL, SÍI No. 51a) térkép által ábrázolt területet is. A Magyar Nemzeti Levéltárban található további kéziratos térképek, Andreas Kneidinger felmérései (erdőtérkép, illetve földkataszter) - MNL OL, SÍI No. 33; SÍI No. 830:73; SÍI No. 830:84 - számunkra kevésbé informatívak.

36 A Czigány-kút a Delineatio (MNL OL, S148 No. 44) ’E’ pontjának leírása szerint Szántó, Vörösvár és Gerencs közös határpontja, a mellette haladó nagy árokkal és úttal (’F’pont). A Mappa (MNL OL, SÍI No. 52) szerint Szántó, Csobánka és Vörösvár közös fő határpontja (capitalis méta), ahol korábban egy mélyebb forrás/kút volt található.

37 Ennek kifejtésére az okleveles, térképi és terepi adatokat ismertető Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötetének lelőhelyleírásai terjedelmi okoknál fogva érthető módon nem tehettek kísérletet (Torma (szerk.) 1986).

38 Eredetije: MNL OL, DL 5623 (1367. november 27.; 1367. november 19.). Másolatban: MNL OL, DL 5639 (1368. május 23.; 1367. november 27.; 1367. november 19.). A klarisszák birtokba iktatásáról szóló rendelkezés: MNL OL, DL 5131 (1362. július 11.).

39 MNL OL, DL 16746 (1467. április 18.; 1299 napi dátum nélkül).

40 A klarisszák már 1430-ban kérvényezték kandei birtokuk határainak felújítását, bár ekkor még a viszályt nem említik: MNL OL, DL 12253 (1430. május 23.). A konfliktushoz kapcsolódó dokumentumok a következők: MNL OL, DL 16262 (1465. október 30.); DL 16746 (1467. április 18.; 1299 napi dátum nélkül); DL 16522 (1467. április 21.); DL 16806 (1469. február 26.); DL 16815 (1469. március 8.; 1469. április 16.); DL 16919 (1469. november 14.); DL 17472 (1473. július 15.; 1473. július 21.); DL 18474 (1481. április 27.).

41 Az oklevél vonatkozó szövegét a Függelék ben közöljük (Függelék 3).

42 A terület földrajzi tagoltsága miatt is az északnyugati irány tekinthető tájékozódási északnak.

108