Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Szilágyi Márton: Egy különös házasság Szentendrén (Pajor Gáspár konfliktusai egy levéltári forrás tükrében)
Szilágyi Márton: Egy különös házasság Szentendrén (Pajor Gáspár konfliktusai egy levéltári forrás tükrében) amikor a feleség révén Pajor birtokába került a Lovcsánszky-vagyon. Innen nézvést pedig a konfliktus természetére koncentrálva jobban megragadhatók a szembenálló felek viselkedése mögötti szokásszerű elemek, illetve a társadalmi normák működésének mechanizmusai. A későbbiek megértéséhez azonban röviden érdemes összefoglalni Pajor életének főbb adatait. Pajor Gáspár 1766- ban vagy 1767-ben született a Gömör megyei Királyiban, feltehetőleg birtoktalan vagy igen csekély birtokkal rendelkező, református nemesi családban. 1787-től 1791-ig a pesti egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, de az ügyvédi vizsgát végül nem tette le. 1788-ban az orvosi karon is elkezdte tanulmányait, s 1793-ban aztán ezen a karon be is fejezte az egyetemet. 1793-ban névtelenül publikált egy Moses Mendelssohn-fordítást. 1794-1795-ben Kármán Józseffel az Uránia című folyóiratot szerkesztette, szintén nevének feltüntetése nélkül. A három számot megért periodika megszűnése után irodalmi működésének nincsen további nyoma. 1796-ban orvossá avatták. Egy évvel később Szentendrén telepedett le, és itt élt haláláig.5 A közölt védőiratból kitetszik, hogy az orvosi végzettséggel rendelkező, Szentendrére kerülő Pajor voltaképpen beházasodott egy helyi családba. Am ennek a házasságnak igen sajátosak voltak a körülményei, s ez váltotta ki a vármegyénél történő feljelentéseket, amelyek nyomán elindult a vizsgálat. A Lovcsánszky-családdal való kapcsolat pontos kezdetéről ugyan nem, de annak módjáról a források alapján képet alkothatunk. Eszerint ugyanis Pajor orvosként kerülhetett a család közelébe, ő kezelte jövendőbeli felesége, Lovcsánszky Ilona édesanyját. A Lovcsánszkyak akkoriban Szentendre egyik jelentős szerb kereskedőcsaládja volt. A később Pajor-kúriaként emlegetett épület is a családfő, Lovcsánszky György tulajdonához tartozott.6 Lovcsánszky 1783-ban nemesi címet szerzett, s az 1784. január 28-i közgyűlés alkalmával vették fel a Pest megyei nemesek közé. György azonban nem sokkal ezután elhunyt. A halálát okozó, végzetes gutaütést az egykorú vizsgálat iratai Földváry Sándor, illetve Ráby Mátyás denunciációival hozták kapcsolatba, amelyek Szentendre magisztrátusát anyagi visszaélésekkel vádolták meg7 — így a városban szenátori címmel is rendelkező Lovcsánszkyt az ilyen vádak személyesen is sérthették, esetleg érinthették. Mindazok a szórványos adatok, amelyek Lovcsánszkyról rendelkezésre állnak, azt tanúsítják, hogy jelentős vagyont hagyott hátra: Hajdú Lajos Ráby-monográfiája szerint ugyanis az 1780-as években ő volt Szentendre legnagyobb adófizetője.8 Lovcsánszky György után két gyermek, egy fiú és egy lány maradt. Fiáról, Márkról, akinek a nevére az 1783-as nemesítés is szólt, annyit bizonyosan lehet tudni, hogy 1785-ben még élt. Ebben az évben volt ugyanis egy becsületsértési ügye a vármegye előtt: Földváry Sándor jelentette fel azzal a váddal, hogy Márk őt az apja halálában játszott állítólagos szerepe miatt nyilvánosan gyalázta (az ügybe egyébként maga Földváry bukott bele).9 Am amikorra a Pajor-féle védőirat betekintést enged az eseményekbe, azaz 1798,1799 táján a fiú már biztosan nem volt az élők sorában. Erre következtethetünk abból a tényből is, hogy a védőirat szerint Lovcsánszky Ilona a vármegyei beadványban azt állította, hogy ő az egyedüli örökös, s nem kell osztoznia senkivel; mi több, a szöveg azt is kimondja, hogy a Lovcsánszky-család férfiágon kihalt. Ebből következően, amikor Lovcsánszkyné 1798. augusztus 19-én elhunyt, a másik gyermek, a még hajadon Ilona immár teljesen egyedül maradt. Tudjuk, hogy Pajor Gáspár 1798. október 14-én vette feleségül Lovcsánszky Ilonát: erről az óbudai református anyakönyv tájékoztat bennünket.10 A házasság, amely nem egészen két hónappal az anya halála után köttetett meg, többszörösen is vegyesházasságnak számított, hiszen míg Pajor református, addig felesége görögkeleti hiten élt, és etnikailag is eltérő feleket kötött össze. Erre nézvést a védőirat igen fontos adalékot tartalmaz: Lovcsánszky Hona nyelvtudása kapcsán a feljelentő, Nikola István azt állította, hogy a lány a „dalmát” nyelven kívül semmilyen más nyelven nem tud. Pajor ezt oly módon cáfolta, hogy felesége nemcsak a „dalmátot”, hanem a „szlavónt” is beszéli, sőt, még németül is ért. A forrás szóhasználata nem teljesen egyértelmű ugyan, de értelmezhető: ebben a kontextusban alighanem a „dalmát” nyelv jelenti a Lovcsánszky-lány anyanyelvét, a szerbet, a „szlavón” pedig talán a horvátot. Figyelemre méltó, hogy a lány nyelvtudását magasabbra értékelő Pajor sem állítja azonban azt, hogy Ilona tudott volna magyarul. Azaz ebben az esetben egy szerb-magyar házasság jött létre, és ehhez járult hozzá a felekezeti különbség, amelynek az oldására - a védőirat tanúsága szerint - a házasfelek komoly erőfeszítéseket tettek. Pajor írásában ugyanis kifejtette, hogy többször jártak Budán az ortodox püspöknél, akitől diszpenzációt is kértek — Pajor és jövendőbelije láthatólag semmiféle, a há5 Pajor-életrajzom első kísérlete: Szilágyi 1998: 326—360. Újabb, bővített változata: Szilágyi 2007: 29-58. A Magyar Művelődéstörténeti Lexikon számára is én foglalhattam össze a biográfiát: Kőszeghy (főszerk.) 2003-2012: VIII. 481. 6 A Lovcsánszky-családról röviden: Horler 1960: 28. 7 Hajdú 1984:91,121,302. 8 Hajdú 1984: 83. 9 Hajdú 1984: 97 skk. 10 „Tóth Liptsei Pajor Gáspár Szent Endrei Physicus, vette ugyan ott Lovtsánszki Helena árva hajadon Leányt.” MNL OL FT, A630. 10
