Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Forró Katalin: Kávéházak Vádott a dualizmus idején
97 KÁVÉHÁZAK VÁCOTT A DUALIZMUS IDEJÉN FORRÓ KATALIN Bár már a 18. században is léteztek kávémérések, a kávéházak tömeges elterjedése, a kávéházi élet divatjának megjelenése az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban, így Vácott is a 19. század második felére tehető. A polgárosodó társadalmakban a magán és a közszféra erőteljesen elkülönült. A polgári házak szalonjai zártakká váltak, s az egyre jelentősebbé váló civil szerveződések, egyletek, klubok, asztaltársaságok, találkozóhelyek áttevődtek a kávéházba, amely a maga „fél-nyilvánosságával” biztosította a polgári szalonok, az úriszobák bensőségességét a nyilvános téren belül. A korabeli lakásviszonyok nem is engedték a közép- osztály számára a nyilvános szalonok fenntartását. Bár a kávéházi közönség soraiban jelen volt a környékbeli birtokos, mégis a vagyonos és a szerényebb jövedelmű polgár, különösen a helyi értelmiség volt meghatározó nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Ezért is tartották a kávéházakat a demokrácia megnyilvánulása helyszíneinek. A kávéházak részben az irodalmi szalonok, részben a szórakozást, a közös játékot szolgáló helyek szerepét is átvették. A kávéházakba betérő polgár elolvashatta a korabeli lapokat, esetenként — könyvtárak híján — hozzájuthatott könyvekhez is. A kulturális élvezetek mellett a biliárd és a kártya jelentette a szórakozást, a játékot. Ennek érdekében minden kávéházban található volt biliárdasztal és előfordult külön kártyaasztal is. A 19. század második felében a kávésok a biliárdot saját privilégiumukká akarták tenni, s ezt ki is harcolták, a biliárdtartás kizárólagos kávésjoggá vált.1 Ettől kezdve megkülönböztették a kávéházakat és a kávéméréseket. A kávéház elnevezés csak a biliárdasztallal, s így játékjoggal is rendelkező helyeket illette. A kávéházak belső berendezése kezdetben meglehetősen egyszerű volt: a tonett székek, könnyen tisztán tartható, erősebb igénybevételt is elviselő márványlapú asztalok, a falak mentén körbefutó bőr, vagy plüss pam- lagok mellett elengedhetetlen volt az olvasást lehetővé tevő jó világítás. A század végén a vidéki városokban is megjelentek az úri szalonokhoz hasonló elegánsabb enteriőrök.2 1 SZABÓ 1996 2 SÁRMÁNY-JUHÁSZ 1996 A kávézás elterjedésével már a 18. században megjelentek a kávémérések Vácott. 1780-ban a helyi kávésok piaci érdekeik védelmében a püspöki uradalomhoz fordultak. Szokás volt ugyanis, hogy a vásárokon idegen kávésok is felállították sátraikat, s a „nagyobb, de piszkos nyereség reményében gonosz, becstelen életű nőket”3 tartottak. Ez volt az ürügy, ami miatt az idegen kávésok árusítási jogát a püspöki uradalom megvonta. A vásárokon történő árusítással a helybéli Manza Domonkos A Főtér az EMKE kávéház teraszával kávést bízták meg, aki ennek fejében évente 12 forintot fizetett be a város pénztárába. 1792-ből egy másik kávésról, Gruba Ferencről maradt fenn adat. Gruba 1000 forinttal tartozott a görögkeleti egyháznak. A kávés valószínűleg nem tett eleget fizetési kötelezettségének, mert 1799-ben végrehajtót küldtek rá.4 A kávéházak a 19. században már a helyi társadalom fontos kommunikációs csomópontjaivá váltak Vácott is. Nem egyszerűen az ottani időtöltés vált divattá, hanem - mint olyan hely, ahol sokan megfordulnak - az információátadásban, -áramlásban kapott szerepet. Már 1848-ban említik a nép nyelvén csak „Füstös”-nek titulált, a Sáros (később Széchenyi) utca és a Főtér sarkán álló Steinhäuser kávéházat. Ide érkezett meg március 15-én a forradalmi események hírét hozó lelkes váci polgár, s a biliárdasztalra állva lelkesen szavalta el az egybegyűlt polgároknak Petőfi versét, a Nemzeti dalt. 3 KARCSÚ 1880.127. 4 KARCSÚ 1886.81.
