Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Forró Katalin: Kávéházak Vádott a dualizmus idején
98 Forró Katalin A kávéházból terjedt el aztán a forradalom híre a városban. Feltehetően erről a helyről írt Tanács Márton 1848. december 14-én. „Vácon egy sötét kávéház minden, ami élvet ad, ott gyülekeztünk össze és pofozzuk az unalom buta fejét, mert a lányok Vácból kipusztultak.”5 Ez a kávéház azon kevesek közé tartozott, melyek hosszú időt éltek meg ugyanazon tulajdonos vezetésével, még 1865-ban is említi a váci kalendárium.6 Ez a forrás még két kávéházat sorol fel a városban: a Sáros (Széchenyi) utcait, amely Niedermayer Peregriné, és a Csillag (később Kossuth) téren állót, melynek Schleer Kristóf volt a vezetője. Kávéház üzemelt tehát a főtéren, a főteret a vasútállomással összekötő utcában, valamint a főteret és a székesegyházat összekötő Káptalan utca mentén lévő téren. A korabeli város térszerkezetét vizsgálva egyértelműen kimutatható, hogy a kávéházak a legforgalmasabb átmenő- illetve csomópontokon jelentek meg. Mindhárom helyszín hosszú ideig fontos szerepet játszott a váci kávéházak történetében. Vác a múlt század végére emelkedett ki a poros kisvárosok közül, s lett pezsgő gazdasági-kulturális életet élő várossá. A városvezetés iparpártoló politikájának hála nemcsak a filoxérapusztításon sikerült felülemelkednie, hanem a fejlődés útjára is léphetett. Az iparvállalatok felszívták a munkaerőfelesleget, fellendült a forgalom, nőttek a város bevételei. Megerősödtek a civil szervezetek, s a rendszeresen megjelenő helyi sajtó minden fontos helyi és környékbeli eseményről tudósította az olvasó közönséget. A dualizmus kori váci kávéházak történetének fontos és korábban feldolgozatlan forrásai a helyi sajtótermékek. A hirdetésekből, reklámokból és leírásokból nyomon követhető a meglehetősen szövevényes kávéház-történelem: kávéházak megnyitása, bezárása, átalakítása, a tulajdonosváltások, a kávésdinasztiák által működtetett nagyhírű kávéházak és a rövidéletű próbálkozások. Vácott, a polgárosodó, kapitalizálódó dunamenti kisvárosban ebben az időben három hírlapi próbálkozás volt. 1871-től a Vácz, helyi és vidéki érdekű heti közlöny, majd a Vácz-VidékiLap hasábjain olvashattak az érdeklődők többek között a helyi kávéházakról is. A század ’80-as éveitől pedig két lap uralta a piacot: a Váczi Közlöny és a Váczi Hírlap. A dualizmus idején továbbra is a korábbi csomópontokon találunk kávéházakat. Az 1890-91-ben elkészült korzó szintén kiváló hely lett volna kávéház üzemeltetésére. Azonban ez a helyszín nem csatlakozott a korábbiakhoz, itt - bár szintén a polgárok kedvelt találkozó helyévé vált - nem nyitottak kávéházat. A három kávéházi helyszínt bejárva elsőként sétáljunk el a főtérre! A vidéki városokban a főtéren összpontosult a városi életforma összes jellegzetes megnyil5 TRAGOR 1925.228. 6 VÁCZI NAPTÁR 65. VÁCZ — Kossuth tér a Műcsarnok kávéházzal Osztott képeslap, a Kossuth tér és a Műcsarnok kávéház vánulása, így természetes, hogy találunk itt a pihenést és a társasági élet igényeit egyaránt kiszolgáló kávéházakat is. Ha tovább szűkítjük a teret, megtalálhatjuk azokat a pontokat, ahol a vizsgált időszakban — az esetleges tulajdonosváltásokat leszámítva - kávéházak működtek. A Sáros (Széchenyi) utca és a főtér sarkán álló Steinhäuser kávéházról, a „Füstös”-ről az 1890-es években már nem hallunk. Az egykori kávéház termeiben más boltok nyíltak. Ha a Sáros utca vonalában átvágunk a téren, kerülgetve a roskadozó piaci bódékat, eljuthatunk a tér talán legjelentősebb pontjára. A fővárosból a Felvidékre vivő egykori főút vezetett el itt a főtér mellett. Hol a Takarékpénztár épületében, hol a szomszédos házban nyitottak kávéházat. Ha a főúton a tér északi része felé indulunk, az egykori bécsi kapuhoz közel egy nagy múltra visszatekintő szálloda - egykori fogadó - mellett visz el az utunk. A Pannónia szálló mellett szintén működött egy kávéház. 1870-ben nyitotta meg főtéri kávéházát Neumann Mór. Az üzlet jól mehetett, mert 12 évvel később, 1882-ben még mindig az ő vezetése alatt volt, amikor is bővítette, átalakította.7 A főtéri kávéházi helyiségek sorában a következő helyszín a Pannónia melletti egykori „Csekó-féle ház”. Eleinte Arany Szarvas vendégVáci Közlöny, 1882. aug. 6. sz.
