Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Watanabe Anikó: Takács József és a ceglédi társadalom. A „nagy prédikátor” „Kossuth városában”
Takács József és a ceglédi társadalom a „nagy prédikátor” „Kossuth városában’ 93 soha. Önök tudják, mert hiszen az öregebbek maguk, az ijjabbaknak pedig atyáik ragadtak fegyvert az ő szónoklatának varázs hatása alatt, s mint egy félelmetes óriás kígyó, melynek háta pikkelyek helyett kaszákkal, szuronyokkalfénylik, úgy vonult be a háromezer főből álló czeglédi önkéntes néphad Pest főútczáira s énekelte azt a bizonyos dalt, mely igy végződik: »Mindnyájan el fogunk menni. Éljen a haza«!"21 Takács beszédeiben a hallgatóságot az esemény főszereplőjeként szólította meg, nem téve különbséget a szabadságharcban résztvevők és az egykori rendezvény azon résztvevői között, akik valójában nem harcoltak, s ezzel is erősítette a ceglédi polgárok összetartozását. Beszéde végén így szólt a hallgatósághoz: „Mi Czegléd népe is egy szívvel és lélekkel imádkozunk az egek árához: tartsa meg drága életedet e honnak soká!m Amikor a körökről esett szó, a ceglédi társadalomban betöltött szerepüket emelte ki, a körök közötti különbségekről, ellenségeskedésekről hallgatott. Nem tesz különbséget polgár és polgár között, a ceglédiek összetartozásának erősítésében pedig a nemzet összetartozásának zálogát látja. 1914-ben a Turini Százas Küldöttség ünnepségén elhangzott beszédében arról emlékezik meg, hogy Kossuth milyen fontos szerepet játszott a ceglédiek életében, tőle tanulhatták meg az önzetlen hazaszeretet gyakorlását. A nemzeti érzés a Kossuth-kultuszon keresztül jelenik meg: „Ha egy ember örökölheti őseink anyagi javát, hát egy város vagy nemzet nem örökölhetné-e nagyjainak anyagi javaknál drágább és becsesebb hagyatékát - nagy lelkét -annak a nagyiéleknek minden javát, minden áldását, nemzeti hűségét, önzetlen hazaszeretetét?! Bizonyára örökölheti és ha van szent örökség a világon, úgy ez az örökség szent. Ilyen szent örökségünk nekünk Kossuth Lajos lelke, igaz magyar nemzeti hűsége, önzetlen hazaszeretete. Ezt a szent örökséget kapta a magyar nemzet 112 évvel ezelőtt és ez az örökségpecsételtetett meg a mi számunkra ismét 37 évvel ezelőtt. Ezt az örökséget megtartani szent kötelességünk, de egyszersmind nemes büszkeségünk. Azért szoktunk összegyűlni évről-évre ezen a napon, hogy erről az örökségről számot adjunk magunknak is, az utánunk következő nemzedéknek is. Ezért jöttünk össze ma is. Legyen áldott a lélek, mely összehozott bennünket!"27 28 29 1914-es beszédében az egyes szám második személyi igealakok helyett többes szám első személyi alakokat sokszor találunk. Az ön illetve önök helyett a mi kerül előtérbe. Bár a beszédet csak a Turini Százas Küldöttség ünnepségén résztvevevők hallhatták, ez a többes szám Cegléd összes polgárára érvényes. Ebben kifejeződik az az érzés is, ahogyan Ceglédhez viszonyul, magát Cegléd polgárának vallva. O maga nem vett ugyan részt a Turini Százas Küldöttség munkájában, a kör azonban tiszteletbeli tagnak választotta. Ceglédre érkezésekor még kívülállóként szólt a ceglédiekhez, évekkel később azonban ez megváltozott, s magát is a helybeliek közé sorolta. TAKÁCS JÓZSEF ÉS A POLITIKAI SZEMBENÁLLÁS Takács beszédeiben a ceglédiek összetartozását hangoztatta, de ez nem jelentette azt, hogy nem volt tudomása a város életét meghatározó politikai viszályokról. E fejezetben azt vizsgálom, hogyan viszonyult mindehhez, és a helyiek hogyan ítélték meg az ő viselkedését. Ceglédre érkezése után néhány hónappal a Kaszinó által szervezett disznótoron poharát az előző választáson Verhovayt legyőző Komjáthy képviselőre emelte. A Czeglédi Független Hírlap, mely a Verhovay-párt hivatalos lapja volt, ezek után azzal vádolta Takácsot, hogy megváltoztatta korábbi álláspontját, és annak ellenére, hogy azt ígérte, nem pártoskodik, most mégis ennek lehetnek tanúi. Takács válaszában úgy magyarázta viselkedését, hogy ő megkülönböztetés nélkül, minden hívének tevékenységében szeretne részt venni. Példaként említi, hogy „ Verhovay Gyuláért az Egyenlőségi Kör mulatságon poharat üritettem”. Tiltakozik a pártoskodás vádja ellen: „ha majd eljön a korteskedés ideje, meg foga látni, hogy szavamat megtartom, a pártok küzdelmeibe be nem avatkozom. ” Ami a Verhovay-párttal való kapcsolatát illeti, erről így ír: „Engem a czeglédi református egyház híveinek többsége választott meg lelkésznek s én választóimnak politikai nézetei után soha sem kérdezősködtem, valamint ők sem kérdezték soha az én politikai hitvallásomat, bizonyára azért, mert nem politikai ágenst hanem lelkipásztort akartak választani. ”30 27 TAKÁCS 1893. 28 Uo. 29 CU1902. márc. 30. Czeglédi Független Hírlap 1889. dec. 22.
