Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Soós Sándor: Dunabogdány kápolnái
74 Soós Sándor Segítő Szűzanya kápolnája Kis nyeregtetővel ellátott, hátul csapott, kőből falazott, vakolt fehérre festett épület.Tetején újonnan rakott piros cserép és kettős kovácsolt vaskereszt. Kőkeretes kapuja vasajtót tart, melynek teteje rácsos. A zárókőbe évszámot és Jézus monogramot véstek: 18 I H S 74 Belseje boltíves, az oltáron a 18. század második feléből származó, nagyméretű, szépen faragott és festett fa Pietá-szobor látható. Az oltár alatti sírfülkében kék ágyon a halott Krisztus fekvő szobra található. A18-19. század fordulóján készülhetett, közepes, provinciális munka. A kápolna két oldalán olajnyomatos képeken Mária Szíve és Jézus Szíve. A kapu mellett jobboldalon kőből faragott, álló persely, kovácsoltvas tetővel; felette a falba épített, kőből faragott szenteltvíztartó. A kápolna a Csódi hegyre vezető út alján, a falu szélén túl, a temető mellett épült. A hely kiválasztására a Segítő Szűzanya tisztelete adhat magyarázatot: kápolnája nemcsak a bányászokat védte, hanem az új kálvária - Szent Donát kápolnájával együtt - óvta a szőlőhegyet és a szőlőműveseket is. A Segítő Szűzanya tiszteletét pedig nyilvánvalóan a betelepülő német ősök hozták magukkal a korábbi lakóhelyükről. ,yA Fogadalmi kápolnánk a temető mellett a Fájdalmas Szűzanya kápolnája, de arról semmi mást nem tudok, csak azt, hogy a kőbányába itt vezetett ki az út. A bányászok itt keresztet vetettek és néha megálltak imádkozni. ”b2 Fényes Elek statisztikai és geográfiai leírásában (1836) a következőket írja: „Lakosai szorgalmas szőlőmivesek, s évenként mintegy 20000 akó nagybecsű vörös és fejér bort termesztenek. Főképpen kerestetik az, melly a Cseperi és a Svábhegyen terem. A tó falusi szőlőheggyel szomszédos Schody hegye, melly egészében magában áll, s tekeformára magasan felnyúlik, közel 200 lábnyi magasságra szinte szőlőtőkékkel van beültetve, s igen nemes bort ád: de az a különös, hogy majd minden esztendőben elveri a jég: holott a többi hegyek sértetlenül maradnak. A hozzáférhető tömör kő miatt lassan az egész hegyet a kőbánya vette birtokba. A szőlőtermelés visszaszorult. A nagy csapást azonban az 1880-as években pusztító filo- xéra jelentette. A szőlőhegy lepusztult, csak a házak nagy prései emlékeztetnek a hajdan volt, gazdag kultúrára. A TEMETŐKÁPOLNA A bogdányi temetőkápolna kapuja feletti zárókőben sejthető egy évszám, de korábbi kopás és vastag szürke lefestés miatt nem olvasható. Hufnagel János 1929- ben írt plébániatörténete a halotti anyakönyvek alapján állítja, hogy a templom körüli első temető 1724-től 1773-ig volt temetések helyszíne. Az újabb helyszínen nyitott temetőt 1810-ben és 1824-ben bővíteni kellett. 1869-ben a kincstár nagy területet ajándékozott az új temető céljaira. A terület, amely a kőbányába vezető út baloldalán feküdt, 1910-ben került felparcellázásra. A régi temetőkápolna - amely eredetileg sírkápolna is volt — tehát 1869 után épült, az alapító kincstári erdész, Motesiczky Gáspár jóvoltából. Miután 1911-ben átépítéssel a mai helyére került, a korábban benne eltemetett Motesiczky és Jüleck család tagjainak hamvait a kápolna mellett közös sírba helyezték és márványkővel jelölték. A ma is működő temetőben az első hantolást 1911 nagypéntekjén végezték. Mivel a Motesiczky által vásárolt 42 fontos harangot a plébános 1916-ban elfelejtette bejelenteni, az nem esett az I. világháború áldozatául. Átmenetileg a templom tornyába függesztették az ott lévő lélekharang mellé, az új harangok megérkezése után pedig visszakerült a temetőkápolnába. 62 Bonifert Ferenc közlése, 2004-ben. (Született 1937-ben, alpolgármester, egyházközségi képviselőtestületi tag.) 63 „Szőlőhegye roppant és sok vörös és fejér bort terem, s ez igen becses minőségű, ezért innen távol vidékekről is vétetnek vesszők.” FÉNYES 1.145.
