Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Darkó Jenő: A szerbeknek adományozott kiváltságlevelek a Rákóczi-korból
34 Darkó Jenő pült szerbek és egyszemélyben egyházi és világi fejük, a pátriárka számára az 1699-ben megkötött karlócai béke új helyzetet teremtett: a visszatelepülés reménye, illetve szándéka legfeljebb óhaj maradt. Nem volt mit tenniük, a letelepedést választva ki kellett alakítaniuk azt a politikai modus vivendit, amelyet majd évszázadokig gyakorolnak, egészen a Habsburg-monarchia bukásáig (1918). Crnojevic 1698. február 17-én az udvarnak nyújtott 38.000 forintnyi hitel fejében beiktathatta magát a sziracsi uradalomba, kijelentvén, hogy azt „utódai is (...) birtokolhassák”, akkor még természetesen az ó-szerbiai hazába történő visszatérés reményében. 1702. október 2-án a korábbi szerzemények mellé újabb jószágokkal gazdagította a pátriárkátust, és miként azt Szalay László méltán megállapítja: „Rákóczi több rendbéli felhívásait a szerb fegyvereknek a magyarokkal! egyesítése iránt, visszautasítván, a leveleket eredetiben felküldte az udvarnak, híveit pedig a császári ügy szolgálatára ismételve intette.”17 Crnojevic a már 1706. június 16-án kelt folyamodványában fordul I. Józsefhez, és 24 pontban foglalja össze követeléseit, ugyanott saját magát „a szerbek, ruthénok és oláhok pátriárkájának, illetve érsekének” nevezi.18 Tisztéből eredően jurisdictióját meglehetősen nagy területre tartja érvényesnek: egyházi fennhatósága alá tartozik - szerinte - ugyanis Magyarország, azon belül is Szakmár, Varasd és Belova, Horvátország és a tengerpart, Licca és Korbavia, a károlyvárosi határvidék, Zrinopolje, Szlavónia, Kis Oláh-ország, ezenfelül Erdély, valamint a régi szálláshelyek, mint Valahia, Moldva, Illyria és Mösia stb.19 A levél további követeléseket is tartalmaz. Kívánja: a görög szertartású (nem egyesült) egyház egyenrangúságának elismerését; két világi elöljáró szabad megválasztását; iskolák és könyvnyomdák szabad létesítését; a pejoratív „schismaticus” (szakadár) elnevezés eltörlését; a magyarokkal való egyenállást, akiket ugyanakkor kérlelhetetlen ellenségükként (infestos nostros hostes) nevezi meg; a végleges letelepedés meggyorsítását; az udvari kancelláriánál két választott tisztségviselőt; a szerb tisztek és katonák egyenrangúságát; a háborús károk jóvátételét; a szerb nemesség elismerését; végül személyesen: a pátriárka a szecsői uradalomért 20.000 forintot, továbbá évi 16.000 forint járadékot, udvari tanácsosi címet, az albán kenéz címét és az utódokra örökíthető címert kapjon.20 A pátriárka kérelmét az uralkodó udvari kancelláriáján keresztül 1706. augusztus 7-én teljesíti, ezekkel 17 SZALAY 1861.42. - Ezt erősíti BENDA adata: Az illoki származású Ninko Tomic, aki a kurucok fogságába esett, a kérdésre, hogy miért nem állnak a kurucok oldalára azt válaszolja: „Egy bizonyos püspök, aki Bécsben lakik, fenyeget és tilt minket.” = MÓL Rákóczi-szabh. lt. Katonai iratok Fasc. 78. V. 2. i. föl. 17-18. 18 SCHWICKER 1880.43. 19 Uo. 44. 20 Uo. 44-45. a szavakkal erősítve meg I. Lipót 1690. április 6-án és augusztus 1-én kelt kiváltságleveleit: „Tartjuk magunkat a teljes szabadsághoz, a magyar királyságunkban és melléktartományaiban a szabadság visszatérése után mind ezek a mentességek, előjogok és kiváltságok (...) kibővülnek és kiteljesednek, és ezáltal a mi bensőséges vonzalmunk az illyr néphez még őszintébben megnyilvánul, a mi birodalmunk és tartományaink üdvére és javára, és így az illyr nép is választás előtt áll. ”21 1706. szeptember 15.-én I. József újabb levelet ad ki a szerbeknek, amelyben kiváltságaik megerősítése mellett Tököli-Popovic-ot megtette a szerbek első világi vezetőjévé, magyar nemességet adományozott neki egy aranylánccal együtt.22 23 A szerb kiváltságokat az uralkodó magyar kancelláriája útján is megerősítette 1706. szeptember 29-én: „tekintetbe vévén a rácok pátriárkájának és érsekének Csernovicsnak [sic!], valamint a rác népnek vagy nemzetnek, az uralkodó ausztriai ház érdekében szerzett jeles érdemeit, midőn tudniillik a mondott nép vagy nemzet minden viszonyok között, az iszonyatos ellenséggel, a törökkel folyt háborúk, s a néhány elidegenedett magyar által előidézett jelen belmozgalmak és zavargások és többféle visszás eseményekkel járt zivatarok közben hűségét csorbítatlanul megőrizvén, az engedelmesség és a hódolat különös buzgalmát készséges segéd és a közterheknek vonakodás nélküli viselése által kitüntette és tanúsította, s hogy hasonló hűséggel és készséggel ezentúl is kitüntetni és tanúsítani fogja, ígéri.” József a lipóti kiváltságlevelet megerősítve így zárja sorait: „fenntartván magunknak a teljes szabadságot akkor, midőn Isten segítségével s a mondott rácok és más hű jobbágyaink közreműködésével Magyarországunknak s vele határos tartományainknak az óhajtott nyugalom vissza fog adatni, ezen mentességeket, előjogokat és kiváltságokat bővebben kimagyarázni és az idők minőségéhez képest jobb formába szerkeszteni, egyszersmind a rác nép iránti hajlamunkat inkább kitüntetni, valamint ez tudniillik a mi, úgy országaink és tartományaink s a mondott szerb nép hasznát és javát előmozdítónak fog mutatkozni... m 1706. október 24-én Crnojevic Bécsben meghal.24 21 PRIVILEGIA 1743. 6-19. = SZALAY 1861. 42. = SCHWICKER 1880.45. = RADONIC - KOSTIC 1954.25-31. 22 BENDA 1980.15. = KrA Hofkriegsrat, Expedit. 1706. Sept. No. 163. 23 SZALAY 1861. 42-44. = PRIVILEGIA 1743. 6-19. = RADONIC 1919.229-231. 24 SCHWICKER 1880.46.
