Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Darkó Jenő: A szerbeknek adományozott kiváltságlevelek a Rákóczi-korból
A szerbeknek adományozott kiváltságlevelek a Rákóczi-korból 35 Ezzel a Benda Kálmán által nem említett momentummal, a szerb politikai vezetőknek végképp a Habsburgok oldalán történt állásfoglalásával lezárul a történet. Az események során a szerbek ügye Rákóczi politikai terveiben akkor jön ismét elő, amikor Nagy Péter orosz cárral keres kapcsolatot. Ráday Pál 1707. május 15. táján kelt feljegyzése tanúsítja a cár követének Corbea Dávidnak a látogatását. A megüresedett lengyel trón Rákóczi által történő betöltésének lehetőségeiről tárgyalva, Ráday több pontba foglalta az elhangzottakat. A megbeszélés végén azon ígéret is elhangzott a követ részéről, hogy „a deferált királyságnak acceptatiojával az a’ haszon is terjed a' mostani magyar ügyre, hogy” — a cár — „a rác nemzetet le fogja csendesíteni. ”25 Az elgondolás határozottabb formát nyert Rákóczinak egy 1707. július 25-én, Munkácson kelt, az erdélyi tanácsurakhoz címzett utasításában, ahol is a 7. pont alatt a következőket olvashatjuk: „Elgondolhattyák eő kegyelmek, melly nagy jó és segedelem származik a’ rácoknak le csendesítésével, a kik által ekkoráigh ügyünknek nagyob kárát tapasztaltuk, hogy sem ellenségünknek minden erejétűl, kik is hogy ha a’felséges czár munkája által pártunkra állónak, mind hadaink megh szaporodnak, mindpenigh országunknak Török Országh fele való bátorsághos kapuja megh nyittatik. ”26 Rákóczit éppen a cárral folytatott tárgyalás miatt foglalkoztatta a magyarországi szerb kérdés megoldásának lehetősége. 1707. május 24-én kelt követi utasításában megállapítja: Nagy Péter „követe reményt nyújtott arra, hogy a cár megfékezi a szerbeket”, majd hozzáteszi: „kívánatos volna, hogy ez minél előbb megtörténjék, akár úgy, hogy leteszik a fegyvert, akár úgy, hogy a magyarok mellé állnak, amiért a cárnak az ország minden lakója örök hálára köteles”}1 Július 28-án pedig így ír Rákóczi követének: „Miután a cárt meggyőzte az ő[ti. Rákóczi] őszinteségéről, szántszándékkal bírja rá, hogy a cár legyen olyan kedves, megbízottja útján a tárgyalásokat vigyék végig, egy emberét pedig küldje a Maros-vidéken, Bács megyében és a Dráva meg a Száva között lakozó szerbekhez, és nyerje meg az irántunk való jóindulatukat, (...) tegye híveinkké őket. ”28 A cárral folytatott tárgyalások során a szerb ügy fontos kérdésnek látszott, így arról több helyen meg25 BENDA 1980.15. = RÁDAY IRATOK II. 214. 26 BENDA 1980.16. = RÁDAY IRATOK II. 236. 27 BENDA 1980.16. = RÁDAY IRATOK II. 220. 28 BENDA 1980.16. = RÁDAY IRATOK II. 240. emlékezik Ráday Pál feljegyzéseiben.29 A Varsóban tárgyaló küldöttség tagjaként Ráday levelet ír Rákóczinak, amelyben megjegyzi, hogy a cár „azpunctumokban [ellene valamit explicite fel tétetetett volna, hanem mindeneket az colligatio iránt jövendőre halasztott, ki vévén a ráczok felől való előbeni] resolutióját, mellyet effectuálni kíván. ”30 Miután Ráday 1707. október 2-án hazatért Varsóból, Rákóczi két, a szerbeknek szóló levél megfogalmazásával bízta meg, az egyiket a saját, a másikat a cár nevében.31 Rákóczi kiáltványa ígéri a szerbek régi, a magyar királyok idején élvezett, de az ausztriai ház uralomra jutásával elvesztett régi szabadságainak helyreállítását, így 1. a szabad despotaválasztást, 2. a szabad letelepedést az ország azon részein, amelyeket régen is bírtak s ahol jelenleg is laknak, 3. hogy tisztjeik maguk közül valók legyenek, 4. a szabad kereskedést az ország egész területén, 5. háborítatlan vallásgyakorlást, 6. későbbi szabadságlevélben egyéb kiváltságokat is.32 A cár nevében szintén Ráday által fogalmazott felhívás szintén utal a „szerbeknek a régi magyar királyok alatti boldog életére”, amit a Habsburgok miatt elvesztettek, és Rákóczi most kész újból visszaadni nekik.33 Tulajdonképpen az eddigi szakirodalom nem ismerte ennek a fogalmazványnak a további sorsát. 1707. december 23-án Minszkből kelt levelében Nedeczky így ír: ,A my az patens iránt való álapotokat illeti, kikrül confidenter intvén engem kegyelmed, it leszen igenis gondom rá, valamy ky telhető lesz vékony erőmtül... ”.34 A cár részéről a szerbekhez intézendő pátens kiadását maga Rákóczi sürgette Thalab Mátéhoz, rezidenséhez írott és 1708. március 20-án kelt utasításában: „Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy reménlettük volna az tractatus ratificatioját is az el végzett terminusig kezünkhöz venni, az rácságra Írandó pátensivei edgyüt, a’ mellyeknek expeditioját az tractatus ratificatiojával edgyüt hogy ha Nedeczki Sándor követ hívünk kezéhez nem vette volna, azon legyen, hogi mentül hamaráb kezéhez vehesse. ”35 Minden igyekezet ellenére Nedeczky szerbekkel kapcsolatos küldetése kudarccal végződött. Maga a cár a 29 1707. aug. 23.: RÁDAY IRATOK II. 260. - 1707. aug. 23.: uo. 261. 30 1707. szept. 14.: BENDA 1980.17. = RÁDAY IRATOK II. 273. 31 BENDA 1980.20. 32 1707. okt. 10.: RÁDAY IRATOK II. 310-311. 33 BENDA 1980.18. 34 RÁDAY IRATOK II. 312. 35 RÁDAY IRATOK II. 400.
