Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
16 Bóka Gergely tartományúri hatalmának leverése után Károly Róbert a család birtokait elkobozta, és híveinek adományozta, így került Szentegyed Harsundorphi Wluing (vagy Haschendorfi Wulfing) lovag kezébe más környékbeli településekkel: Dánnyal, Parlaggal, Úrival, Újfaluval és az újfalui vámmal együtt." A lovag magtalan halála után fiúsítás révén még nővérére, Erzsébetre szálltak birtokai, de ő eladogatta azokat. 1396-ban Űrit Pomázi Ciko Jánosnak, míg Szentegyedet feltehetően korábban a Zsámboki családnak. A Kókai család kezére Zsámbokkal együtt, családi osztály révén került.77 78 A család kihalása után zavaros idők következtek az említett falvakra. A Kókai család ezen ágának magtalan halálát kihasználta Zsigmond király és bonyolult úton- módon megszerezte a Kókai család birtokait. A király 1406-ban a királyi kápolna javadalmához csatolta a falvakat (9. sz. oki.). Ez annyit jelentett, hogy a kápolna ellátására rendelte a tőlük származó jövedelmet. Ezáltal felmentette a birtokok lakosait: „.. .a királyi kamarának járó vagy a nádori gyűléseken kiróni szokott census, collecta, datium és taxa, továbbá a hadi adó fizetése alól s biztosítja felettük a kápolna ispán bírói illetékességét...” (9. sz. oki.). 1409-ben Zsigmond király Tétényi András deák79 és testvérei birtokrészeiért és Egreg váráért elcserélte a „Kókai” birtoktestet. Ebben a dokumentumban Zsigmond király elismeri, hogy az említett birtokokat csak egy éven belül válthatja vissza (10. sz. oki.). Az egy év letelte előtt mindössze 22 nappal élt a szerződésben lefektetett jogával, és 1410. március 2-án visszacserélte azokat Kapi váráért és Heves ill. Nógrád megyei tartozékaiért. Bár az 1410-ben lezajló birtokcserét leíró oklevélben megemlítik, hogy a most adományozott vár és birtokokok (Kapi és részei) nagyobb terjedelműek és értékűek, mint a Kókai birtokrészek, mégis a lezajló királyi cserék, és az, hogy később 1424-ben a királynő kapta meg a Kókai birtoktestet, mutatja a Kókai Kacsi család birtokainakjelentőségét. A birtokok meghatározó értékére már Kocsis Gyula is utalt.80 A királytól cserébe szerzett birtokok különböztek a magánosok közti cseréktől. A király ugyanis a birtokot előbb magához vette, majd azután egy másikat adományozott érte. Feltűnő, hogy ebben a korban a csereügyletekben résztvevők mindig a királyi hatalomhoz közel állók: várnagyok, ispánok, bárók, udvari ifjak.81 Egyedi esetekben a király emlegette, hogy a cserébe szerzett birtokot azért vonták magukhoz, mert az „igen szükségesnek” és „nekünk jövedelmezőbbnek tűnt”. A Kókai 77 TRINGLI 2001a. 191. 78 KOCSIS 1985.75. Nem tudjuk, hogy Almás és Bably (v. Rubly) birtokok miként kerültek a Kókai család kezére. 79 Később Kapronczainak, Kapinak és Kókainak is említik Tétényi Andrást. KOCSIS 1985. 77. 80 Uo. 75. A király fontosnak tarthatta a birtoktestet, hiszen az 1410. márc. 2-án kelt oklevelet márc. 16-án megerősítették. (11. sz. oki.) 81 Tétényi András kamarahaszna-ispán volt. birtokok esetében ez fordítva történt: Ebben az esetben a dokumentum hangsúlyozza, hogy nem egyszerűen a csere, hanem a csere és a szolgálatok miatt került sor az új birtok adományozására. A birtokjuttatásoknál szembetűnő, hogy a király gyakrabban vett magához Pest megyei birtokokat, mint ittenit cserélték el máshol fekvőre.82 A „Kókai” birtoktömb falvairól legrészletesebben egy 1410. március 2-án és egy 1424. május 25-én kiadott oklevélből értesülhetünk (11. sz. oki., 19. sz. oki.). Az oklevelek megőrizték számunkra a 14. század végén a Kókai Kacsi család által kiépített birtokrendszerbe tartozó falvak és vár nevét (2. kép).83 Az utóbbi dokumentumban a magyar rendek megerősítik Zsigmond király Borbálának nyújtott birtokadományait. Almás, Kóka, Zsámbok, Szentegyed valamint Bably mellett felsorolják Tétényi Andrásnak a királytól kapott, majd visszacserélt birtokait. Ezeket a birtokokat egyszerre, egy „tömbben” kapta és egy tömbben is kerültek vissza a királyi kezébe. Ez azt jelenti, hogy a 19. sz. oklevélben felsorolt birtokokat 1406 után is egy egészként kezelték. Középkori szokás szerint a királyné a királyi birtokok egy részét kapta meg, udvarának költségeire. Ez a rész az Anjouk idején aránylag jelentéktelen volt az óriási királyi birtokállományhoz képest, Zsigmond korában azonban politikai súlyuk megnövekedett. Borbála királyné (Ciliéi Borbála) 1409-ben egyebek mellett a szlavón báni javakat kapta meg kormányzásra, később pedig még nagyobb hatalomhoz jutott. Zsigmond szlavóniai birtokok helyett 1424-ben felvidéki birtokokat adott neki és lassanként — adományul vagy zálogban- a királyné kezére vándoroltak az északi országrész legfontosabb uradalmai. Zsigmond halálakor Borbála tulajdonában voltakTrencsén, Liptó, Zólyom és Borsod megye királyi birtokai a bányavárosokkal és összesen 24 várral. A királyné akárcsak korábban, külön udvart tartott, volt saját ajtónállómestere, asztalnok-, lovász- és pohárnokmestere.84 Az 1424-es dátum - tehát a felvidéki adományok és a „kókai” birtoktest adományozásának időbeli egyezése — nem lehet véletlen. Két évvel később egy oklevélben a szandai várkapitány, név szerint Kövér János sietett a kókai és az almási jobbágyok segítségére (24. sz. oki.). Ez valószínűsíti, hogy 1424-ben a királynő vagy a király a Kókai birtoktömb falvainak jövedelmét a szandai vár ellátására rendelte. Ellenben a szandai várkapitány és a várkatonaság kénytelen volt segítségére sietni az alá rendelt falvak népének. A királynő kezére a szandai vár 82 TRINGLI 2001a. 87-88. Tétényi András, Poháros Osvát magtalan halála miatt a király kezére áramlott birtokokat kapta meg. TRINGLI 2001a. 88. 83 Az oklevélben nem szerepel Inaszó és Szék falu neve. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy 1406 előtt már nem a Kókai Kacsi család birtokában volt ez a két település. 84 ENGEL 1998.141.
