Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
Kóka története a középkorban (895-1526) 17 tartozékaiként került Kóka és az összes Kókai Kacsi családi birtok. Láthatjuk, hogy Zsigmond király az 1400-as évek első évtizedeiben rendkívül tudatos birtokpolitikát folytatott Pest megyében. Hatalmas egybefüggő birtoktömböt alakított ki ott, ahol korábban nemesi birtokok voltak, ráadásul ezt később a királynénak adta, amivel hagyományt teremtett.85 Ez igaz volt a birtokviszonyok egészére a 14-15. században. A nemes urak sokszor nem egyszerűen birtokaikat akarták növelni, hanem összefüggő birtoktestek létrehozása volt a cél. Az Ákosok pl. a 14. század közepén folyamatosan növelték birtokaikat, ennek érdekében mindenféle eszközt felhasználtak a vásárlástól egészen az erőszakos foglalásig.86 A Kókai családra is igaz volt a birtokok egy tagban való növelésének szándéka és a 14. század második felében - az írott források szerint - Kókán kívül, mint már említettük, még négy birtokra tettek szert Pest megyében. Az Ákosokhoz hasonlóan a Kókai család sem idegenkedett egy-egy erőszakos foglalástól. Egy 1378-ban keletkezett oklevél szerint Zagyvafői Péter fia Márton panaszt emelt Kókai István fia Pál ellen, mert az elfoglalta birtokait: Inaszót, Kazárt és Széket (8. sz. old.).87 A Kókai család nógrádi és heves megyei foglalásainak kiindulópontja valószínűleg a fejérkői vár volt. Innen északkeleti irányban foglalták el Inaszót, Kazárt és Szőröst, keletre pedig Széket, Terpest és Rozsnokot. Encs és Tas falu megszerzésének módjáról nem tudunk. A királyon és a királynén kívül másoknak, helyi nemeseknek is voltak kisebb birtokaik Kókán. A 15. század közepére a birtokelaprózódás általánossá vált Magyarországon. A köznemesek száma annyira megsokszorozódott, hogy egy falura több tucat köznemes is jutott. Bugyinak 1479-ben 20 birtokosát sorolják föl, 1453-ban a Dabas melletti Besnyőre 24 rokon tartott igényt.88 A birtokosztódás valószínűleg már ebben az időszakban a kuriális falvak kialakulásához vezetett. A köznemesség kiszorította a telkes jobbágyokat és legfeljebb a zselléreknek juttatott helyet. A köznemesi falvak legtöbbjében ez volt a helyzet. De azért néhány telkes jobbágy maradt a falvakban. Míg a köznemesi falvakat kis portaszámmal tüntetik fel a dica jegyzékek (Baracs, Sári, Hernád, Pilis, Mikebuda, Bénye, Bille stb.), addig a közvetlen szomszédságban a világi és egyházi nagybirtokok (Ocsa, Dömsöd, Cegléd, Nagykőrös) tízszer-húszszor, harmincszor több adóval vannak megróva.89 Ez mutatja, hogy a köznemesi falvakban a nagybirtokokhoz képest 85 TRINGLI 2001a. 81. 86 Uo. 87 Az említett oklevélben szereplő birtok nevét és helyét nem tudjuk. A köznemesi családok nagyfokú szétrajzásának eredménye, hogy előbbi ragadványneveik családnevekké alakulnak: Inárcsi, Fejes-, Hegedűs-, Lázár-, Gálfi-, Ágoston stb. MAKRAI 1958. 91. Uo. nagymértékű zselléresedés tapasztalható. A birtokapró- zódásból következő elszegényedés a köznemesség egy részét tisztviselői állások elvállalására kényszerítette. A királyi udvar közelsége a Pest megyei köznemeseknek ezt megkönnyítette. Pl. a Péceli család már a 14. században - hasonlóan a Kókai családhoz — rálépett erre az útra. Péter diák ítélőmester és András főajtónálló szolgálataiért sok birtokot kapott Pest megyében. A királyi udvarral levő állandó kapcsolat emelte ki a Pécelieket és a Kókaiakat a megye köznemesi átlagából. Ezek a családok mindvégig jómódú középbirtokosok maradtak. A tisztviselők sok esetben valamelyik főúr familiárisai voltak. A familiárisi szolgálat nem egy esetben birtokadományt eredményezett. Egy befolyásos főúr szolgálatában könnyebben nyílt út a királyi szolgálatra. A megyei köznemesség azonban nem monopolizálhatta az udvari tisztségeket. Az ország minden részéből törekedtek az ország központja felé a köznemesek, akiket valamely vidékükön élő nagybirtokos támogatott. A 14-15. században valósággal elözönlik az ország központját az olyan köznemesek, akik az udvar közelében próbálnak birtokokat szerezni.90 Elsősorban a megüresedett birtokokra próbálták rátenni a kezüket. Ilyen pályafutás pl. Tétényi András deáké is. De említhetjük Kókai Gál és Kókai Mihály esetét is. A kisbirtokos köznemesek a 15. század folyamán a különböző peres ügyekben gyakran tanúskodtak, illetve hivatalos kiküldöttek voltak.91 Pl. 1421-ben a királyi kúriából kiküldött királyi ember: Kókai János iktatta be a szomszédos Pomázi Cikó fia Ferenc fiának szecsői kúriájába Perényi Pétert (17. sz. oki.). 1428-ban Kisjenői Miklós fia Ferenc - másnéven Kókay Ferenc — és testvére, György perbe fogták rokonaikat.92 A pert 1428. november 30-án visszavonták (26. sz. oki.).93 1437-ben Kókai Jakabot több környékbeli faluból származó nemessel együtt tanúként hallgatták ki a közeli Gombán (27. sz. oki.). Az említett Kókai Jakab egy évvel később újra megjelenik egy oklevélben, Kókafalvi Kókai Jakab néven. 1438-ban Rozgonyi Péter egri püspököt és testvérét, Istvánt, Rozgonyi Simont és fiait, akik pozsonyi ispánok is voltak, Albert király beiktatta több Pest megyei birtokba. Többek között Isaszeg, Oszlár és Valkó birtokokat kapták meg (28. sz. oki.). A fehérvári (székesfehérvári) káptalan előtt megjelent szomszédok között bukkanunk Kókai Jakab nevére. A királyi birtok második nagy szétesési folyamatának legnagyobb haszonélvezői a fent említett Rozgonyiak voltak, akik a 15. század derekán óriási és majdnem összefüggő 90 MARKAI 1958.92. 91 A községben bizonyára udvarházuk, kúriájuk is volt. A török hódoltság elől bizonyára a Felvidékre menekültek. KOCSIS 1985. 77. 92 Kisjenői Pál fia Márk és leánya Ilona valamint Kisjenői Mihály (pék) ellen indítottak pert (23. sz. old.). 93 Kókay Ferenc eredetileg Kisjenői Ferenc, egy Rókára költözött volt kisjenői lakos lehetett. 89
