Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Reznák Erzsébet: Cegléd 1989-ben: jegyzetek a rendszerváltozás eseményeihez
147 tartottak az országban. Az országgyűlés összeillésével, illetve a települési önkormányzatok megalakulásával, törvényesen és békésen befejeződött a rendszerváltás Magyarországon. A demokratikus ellenzék érdemeit nem kisebbíti, ha a sikeres folyamat okai között első helyre a kedvező külső feltételek kerülnek, hiszen a szocialista világrendszernek nevezett képződmény lebontásához kellett az alapító Szovjetunió akarata is. A moszkvai indítékot ugyan nem annyira az önkéntességgel, mint inkább a kényszerrel lehet megmagyarázni, de még ebből a rögtönzött felsorolásból sem maradhat ki Mihail Szergejevics Gorbacsov neve, akinek komoly része volt abban, hogy Kelet- és Közép-Európában nem fegyverek, hanem az érvek ereje döntött a változásról. A rendszerváltozás természetesen csak formálisan zárult le 1990 őszén; elkezdődött viszont a legújabbkor nem kevésbé érdekes korszaka, a „kilencvenes évek” ideje. A szovjet hadsereg kivonulása, a NATO-zászló felvonása, a privatizáció, a kárpótlás, az egyre kíméletlenebb választási küzdelmek, a sorozatos politikai botrányok, a pénzügyi válságok visszatérése, a munkanélküliségjelensége, a téeszek megszűnése, a mező- gazdaság állandósult krízise, a szélsőséges politikusok hangjának időnkénti felerősödése, a monumentális évfordulós ünnepségek, a régi szobrok, emléktáblák lebontása, áthelyezése, az újabb emlékjelek felállítása, a bevásárló központok építése, a menekültek átvonulása, a hajléktalanok, a koldusok napi látványa, az elszegényedés is hozzátartozik már a mindennapokhoz. A rendszerváltozás folyamata azonban nem zárult le, most még csak az előnyök és a hátrányok aránya állapítható meg. Az utóbbiakról mintha manapság több szó esne; érthető, hiszen ezek a látványosabbak. Pedig az előbbiek között ott van az egyéni és társadalmi szabadság, a sokféle vállalkozási lehetőség, a sokszínűségben rejlő változatosság. Új reménységet jelent az Európai Uniós csatlakozás - és az előttünk álló 21. század még hátralévő kilenc évszázada... Az emberi természet rendje szerint azonban a több mint negyven évig érvényes fogalmak nem törölhetők ki nyom nélkül a szokásokból, a hagyományokból, az életmódból. A szocializmus éveiben születettek fejében és érzéseiben minden kényszer nélkül megmaradnak a korábban tanult erények és hibák, az elődöktől örökölt adottságok. Ez lehet az oka, hogy ma többféle emlék, a valósághoz olykor nem is hasonlító kép él az emberekben a rendszerváltozásról. A kollektív emlékezetből nem célszerű semmit és senki kitagadni, és az sem baj, ha ugyanarról az eseményről mindenkinek más jut eszébe; de az igaz és a mese között mindig különbséget kell tenni. Ebben a tanulmányban a rendszerváltozás ceglédi dokumentumai alapján felidézzük az 1989. év helyi események krónikáját - szigorúan ragaszkodva a tényékhez. A rendszerváltozás hosszú folyamatában mindenképpen kitüntetett hely illeti meg ezt az esztendőt; az állítás magyarázata kiderül majd az alábbi oldalakon. Egy település élete egyébként minden korban szorosan összefügg az egész országéval, 1989-ben sem volt ez másképp. Az egykori meghívók, szórólapok, újságcikkek, plakátok, fotók stb. a még élő emlékekről, a letagadhatatlan múltról tanúskodnak. Nem biztos, hogy mindenki megelégedésére szolgál ez a tény, de remélhetőleg többeknek jelent majd örömöt. A múltbeli szűkös, de biztonságos életszínvonalat, az államilag korlátozott, de olykor mégis szabadon szárnyaló kulturális minőséget még sokan emlegetik elismerően, de azt nehéz elképzelni, hogy létezne Magyarországon olyan szervezett vagy szervezetlen politikai erő, amely ma, ha választhatna, szívesen munkálkodna újra a szocializmus alapjainak lerakásánál. Az alábbiakban tehát az 1989-es esztendő ceglédi eseményeit elsősorban a városi és megyei sajtó alapján, valamint a ceglédi Kossuth Múzeum adattára és történeti dokumentációs gyűjteménye anyagának fel- használásával tekintem át kronológiai sorrendben, az országos politikai élet fordulataival is összefüggésben, egyes csomópontokon pedig kommentárt, elemzést fűzök a tömören összefoglalt eseményekhez, részletesebb kifejtésük, hátterük megvilágítása érdekében. * Hámori Csaba, az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Pest Megyei Bizottságának titkára volt a szónok azon a január 7-ei egységgyűlésen, amelyen a ceglédi városi és járási Mészáros János Munkásőregység átvette a Nagykőrösi Konzervgyár által adományozott csapatzászlót} Január 26-án nyilvános ülést tartott az MSZMP Cegléd Városi Bizottsága, ahol határozatot hoztak arról, hogy a továbbiakban a Ceglédi Hírlapban közzéteszik a következő ülések időpontját, napirendjét és döntéseit. Bár az MSZMP akkori írásos dokumentumai alapján a pártállami rendszer mozdíthatatlannak és örökkévalónak tűnt, a válság jól látható jeleit már csak az nem vette észre, aki nem akarta. A pártot ugyanis bontották kívülről, de bomlasztották belülről is, maguk a párttagok, akik szembe akartak nézni saját múltjukkal, az ’56-hoz való viszonyukkal és akik szerették volna megtalálni a kiutat abból a válságból, amelyért őket is felelősség terhelte. De a máskor jól bevált, a marxista alapok erősítésére hivatkozó szólamok 1989-ben már hatástalanoknak bizonyultak. „A párttagság egészének 1 1 Csapatgyűlés: Várják a régieket is (CH, 1989. jan. 3.); Cseri Sándor: Új csapatzászlót avattak: Többszörös elismerés a ceglédi munkásőröknek (PMH, 1989. jan. 9.). A névadó 1958 óta a nagykőrösi születésű Mészáros János (?—1919), az 1919-es nagykőrösi Vörös Őrség parancsnoka volt, KENDE - SZERÉNYI1985.64-65.
