Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Reznák Erzsébet: Cegléd 1989-ben: jegyzetek a rendszerváltozás eseményeihez
148 Reznák Erzsébet ideológiai állapota ma nem tekinthető megnyugtatónak. Sok a kétség, az elbizonytalanodás, a várakozás.”— írták néhány hónappal korábban a ceglédi pártbizottság egyik dokumentumában; ezért (is) kerestek új módszereket a régi elvek terjesztéséhez. így kerülhetett sor az addig példátlan rendezvényre, a pártbizottság nyilvános (!) ülésére. „A testület ülésére várják az érdeklődő párttagokat is.” - olvasható az újsághírben, amely néhányszor még megismétlődött abban az esztendőben. A „nyilvánosság” szó pedig az év egyik legtöbbször hangoztatott fogalma lett, melyet akkoriban még oroszul („glasznoszty) is ki tudott ejteni mindenki.2 Február 1-jén nyilvános ülést tartott a Magyar Demokrata Fórum (MDF) helyi csoportja a református egyházközség Iskola utcai gyülekezeti házában. A rendszerváltozás meghatározó szervezetei között előkelő hely illeti meg az MDF-t. Az 1987. szeptember 27-ei lakiteleki „sátorverés” alkalmával a nyilvánosság elé lépett, önmagát akkor még mozgalomnak nevező fórum 1988-ban fogalmazta meg hivatalosan működésének alapelveit. Egy újsághír szerint 1988 decemberében megalakult a ceglédi csoport is; az ő rendezvényük volt a február 1-i nyilvános ülés, amelyen Lezsák Sándor, az országos elnökség tagja tartott előadást. A korabeli szóhasználat szerint a vitaindító jelző is olvasható a meghívóként szolgáló röplapon, ám az ilyen rendezvényeken megszokott álvita helyett ezúttal különös hangulatú beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők. Sok-sok ember ült, állt — szorongott - a hideg teremben és lélegzetvisszafojtva hallgatta a szónokot. Lezsák Sándor a szabadságról beszélt, a tiszakécskei tanácselnök éppen akkor aktuális botrányáról és a bátorító szavak hatására az emberek is sorban felszólaltak. Saját keserű tapasztalataikat mondták el, de hosszú idő után először szólalhattak meg végre félelem nélkül, reménykedve a változásokban. Az MDF ceglédi szervezetének híreiről pedig abban az évben már folyamatosan tájékozódhattak a helyi sajtóból az olvasók.3 Az alternatív szervezetekről rendeztek február 3-án vitát a pártházban a ceglédi kommunisták nemrég megalakult klubjában. A rendszerváltozás új életet lehelt a régi szavakba: a nyilvánosság, a peresztrojka, a pluralizmus vagy az alternatív kifejezések közül ez utóbbit azok a kisebb- nagyobb frissen alakult csoportok tagjai használták, akik azt akarták jelezni a nyilvánosság számára, hogy ők nem 2 Határoztak a nyilvánosságról: A pártbizottság ülésén (CH, 1989. jan. 30.); Nyilvános pb-ülés (CH, 1989. febr. 23.); Tájékoztató a városi pártbizottságnak a pártoktatás, a káderképzés rendszeréről, megújítási lehetőségeiről, 1989. ápr. 1. 3. (CKMA 3426-1996) 3 Varga Sándor: Megalakult vagy sem?: Demokrata Fórum a városban (CH, 1989. jan. 20.); MDF-gyűlés (CH, 1989. jan. 31.); Meghívó az MDF 1989. febr. 1-i rendezvényére (CKMA 4489-1998) a „párt” az (MSZMP) ideológiája alapján szerveződtek. Elvileg közéjük tartozott a hírben említett „klub” is.4 A Bede szél és a Szolnoki út közötti „hadipark” leszerelését javasolta a Ceglédi Hírlap február 7-ei számában Varga Sándor újságíró. A rendszerváltozás ceglédi hangulatának, de az egész korszak hangvételének egyik jellegzetes illusztrációja Varga Sándor írása, amely így hangzott teljes terjedelmében: „Haderőcsökkentési indítvány. Tisztelt parancsnokság! Cegléd város jámbor természetű és fegyvertelen polgárainak nevében indítványozom, hogy Béke tér tőszomszédságából, vagyis a Bede szél és a Szolnoki út közé szorult, háromszög alakú csatamezőről haladéktalanul, egyoldalúan és föltételek nélkül vonják ki az ott állomásozó hadi eszközöket, mégpedig 1 darab lánctalpas úszógépkocsit, 1 darab páncélozott szállító harcjárművet és a darab zöld színű lánctalpas izét, aminek a csöve a református nagytemplomra irányul. Még megtippelni is nehéz lenne, hogy miféle eszme lőcsölhetett rá a békéről elnevezett tér hátára egy hadiparkot. De bármiféle is volt az, szentül hiszem, hogy a tisztelt parancsokság most már — nap mint nap találkozva a városlakók ellenkezésével - kész belátni tévedését, és visszavonva a hajdani elhatározást tevőleg segítséget nyújt abban, hogy a fent említett katonai instrumentumok a miniszter úr által is említett kohóba kerüljenek. Anélkül, hogy az ország védelmi erejének apasztásán fáradoznék, tiszteltparancsnokság, állíthatom, hogy ott jó helyen lesznek. És még tán hasznot is hajtanak. Nincs félnivaló, mert az ésszerű haderőcsökkentéstől nem szegényedik, sőt tehetősebbé lesz Cegléd. Azaz hogy gyarapodik egy üres térrel, ami aztán gyorsan benépesülhet a gyerekvilág valódi játékaival, olyanokkal, amelyek rendeltetésükben is az életet, az életben maradni akaró embert jelképezik. Ennél nagyobb haszonnal pedig aligha járhat három kiszuperált katonai jármű elszállítása a város kapujából, és akkor az esztétikai nyereséget még nem is számoltam bele. Az értelmetlen pusztításra emlékeztetni pedig, tisztelt parancsnokság, ott van a sarki temető. Erőt, egészséget kívánva: V. S.” A humor persze a szocialista sajtóban is létezett; az itt idézett írás azonban a szerző témaválasztása miatt jelentett 1989-ben üdítő kivételt. Nyilvánosan ironizálni a néphadseregen és az ideiglenesen itt állomásozó szovjet hadseregen a szigorú időkben eszébe sem jutott volna senkinek! Az 1989. évben azonban az újságíró indítványára illően válaszolt a helyőrségparancsnok. 4 Klubfoglalkozás: Pénteken (CH, 1989. febr. 2.)
