Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsői! Ferenc emléke és emlékezete 141 féle előnyért nem. voltam és nem vagyok hajlandó senkinek hízelegni... (...) A város vezetőségének vagy a pártnak képviselői a megmondhatói, hogy én ilyen kérésekkel nem zaklattam őket soha, hogy közreműködésemet a lap, vagy a város baráti körének támogatásáért ily feltételekhez nem kötöttem. En támogatom mindkettőt, mert azt látom, hogy törekvéseikkeljó és nemes dolgot akarnak véghezvinni. Es ha keserű szívvel is távoztam el a városból sokak hálátlansága és igazságtalansága miatt, mégsem tudom megtagadni magamban azt a szeretetet, amit mindenkor éreztem volt kedves otthonom iránt, amely gyerekkorom óta otthonom volt és amelynek szolgálatában hosszú éveken át dolgoztam. A múlt hibáit sem azért hoztam föl, hogy ezt ma már fölöslegesenfirtassam, hanem azért, hogy ez a jövőre nézve tanulság legyen és tudják a maiak, hogyan nem szabad vinni a közösség ügyeit. Es elég csúf botrányok történtek ebben a városban, elég rossz hírünk volt országszerte ezekért, hogy ezt elsősorban azok lássák be, akik támogatták a múlt káros és elhibázott politikáját. ”53 Szentendre történeti emlékezetének fontos fejezete az 1934-35-ös úgynevezett polgármesteri botránysorozat. Ennek - kivételes — szerepeltetése a várostörténetben s feldolgozottsága két okkal magyarázható: egyfelől az idegenforgalmi centrummá válás előtti korokban ez volt az első olyan eseménysorozat, ami Szentendrét az országos sajtó érdeklődésébe vonta. Rengeteg cikk jelent meg ekkoriban a botránnyal kapcsolatban a budapesti lapokban. A másik ok, hogy az esemény nem merült feledésbe, hogy az egyik mellékszereplőből reménybeli főszereplővé a botrány során előlépett egyik helyi tisztviselő négy évtizeddel az események után, 77 évesen nemcsak megírta vonatkozó emlékeit, de az események meglehetősen terjedelmes korabeli sajtódokumentációját eladta a szentendrei múzeumnak, amiből idővel helytörténeti tanulmány is készült54. Ennek megfelelően a helytörténeti hagyományba az események Dezsőit Ferenctől hagyományozott értelmezése került, amely személyes ellenszenvekből és bosszúvágyakból vezette le a botránysorozatot. Az eseményeket 1916-ig vezette vissza Dezsőit. Akkor az 1911-től főjegyzőként Szentendrén szolgáló Antolik Arnoldot választatták meg a város polgár- mesterének dr. Antóny Béla helyére. A „szerb uralmat” követően kialakuló szokásnak megfelelően a kívülről érkező főjegyzőből polgármesterré választatás ekkor lesz évtizedekre rendszerré Szentendrén. Az újonnan megválasztott polgármester helyére került a vármegye ajánlásával szentendrei főjegyzőnek dr. Starzsinszky László. A főjegyzői állást Antolik korábban felajánlotta az 1913-tól adóügyi tanácsosként dolgozó - szintén a 53 Dezsői! Ferenc: Üzenet néhány elfogult ember számára (kézirat). FMA 2314-88 54 G. SIN 1979b városba messziről került — Papp Viktornak is, ám az először visszautasította az ajánlatot. Mire meggondolta magát, Antolik már elkötelezte magát a vármegye felé, Papp ebbe belenyugodni nem tudott, így nyugdíjba kellett vonulnia. Ahogy Antolik nyugdíjba vonult (48 havi illetményének megfelelő végkielégítéssel s a térségben vezető cég, a Budavidéki Villamosság vezető - mai szóval topmenedzseri - állásába, mely kettő körülmény következtében rögtön a legtöbb adót fizető virilise lett annak a városnak, ahova vagyontalan tisztviselőként került), a helyét már-már automatikusan a hét éve főjegyzősködő Starzsinszky vette át. Starzsinszkyt eleinte a nagyközségiek utódai s legfőképp Német László, a korszak megkerülhetetlen szentendrei katolikus plébánosa — városi képviselő, hosszú évekig már-már örökös pénzügyi bizottsági elnöke a közgyűlésnek - is támogatta. Német elődjének, Kada Mihálynak az ügyét folytatta, ami a városi politikát illeti, a Ladáénál nagyobb hatékonysággal. Kada plébános volt a 20. század elején hangosan tevékenykedő szentendrei ún. Nagyközségi Párt vezére. A párt a „szerb uralom” végének jellegzetes helyi politikai alakulata volt azzal az egyszerű programmal, hogy Szentendre város helyett nagyközségként létezzen, adja le a városi státusszal együtt járó drága fenntartású intézményeket, hivatalokat. Ez a program még a harmincas évek elején is fel-felbukkant a nem túl népes szentendrei politizáló publikum irataiban, kiadványaiban. Német László is olyan hőse a várostörténetnek, akinek életéről, közéleti szerepéről — a semmitmondó hozsannázáson túl — a hagyományos helytörténetírás semmit sem tudatott. Ha csak a két világháború közti korszakot tekintjük, hasonlóan fontos feladat —a helytörténet számára teljességgel ismeretlen - a városba szintén kívülről érkezett Péchy Henrik életének és működésének feltárása. És még sokaké. Róluk, ahogy a korszak más szereplőiről az úgynevezett Szentendrei arcképcsarnok című félhivatalos kiadvány (műfaját tekintve műkedvelő „Szentek galériája”, amelyben a szereplők kedvesek, bohémak, művészek, írók, a városért élő-haló személyek, legrosz- szabb esetben igazságtalanul meghurcolt, meg nem értett jótevők, akiknek gyakran - főleg, ha szerb az illető, ami Szentendrén időnként előfordult - még a neveit is hibásan írták) valójában semmit sem közöl. Amit az említett kiadvány adni tud, az a kritikátlan, az 1970-es években kialakult bukolikus Szentendre-kép rekonstrukciója életrajzoknak álcázva.55 De térjünk vissza az úgynevezett polgármesteri botrányra! Miután ismeretlen okokból a független polgárok vezére Német László, valamint bérmaflának apja, Starzsinszky polgármester között megromlott a viszony, Papp Viktor egy erős támogatóra lelt régi harcának sike5S PETHŐ 2006.
