Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
142 Kende Tamás res megvívásához. A nagyközségi utódpárt programjával s annak vezetőjével megtámogatva a fővárosi lapokban — kezdve az Esti Kurírral, majd folytatva a teljes pesti sajtószcénával, a Népszaváig bezárólag - a szentendrei városgazdálkodás kétes ügyeiről szóló cikkek kezdtek megjelenni 1934 őszétől. A vád szerint a polgármester egy pesti vállalkozótól - strómanok beiktatásával - jóval a piaci ár fölött szereztetett be írószerektől bútorokig sok mindent. A perig menő ügyben a polgármester mögül kihátráltak azok a munkatársai is, akiknek tisztségüknél fogva feladatuk lett volna a machinációkat megakadályozni. Régi szentendrei családok tagjairól volt szó, főjegyzőről, számvevőről, főszámvevőről. A sajtókampány másik főcsapása a polgármester - amúgy régóta firtatott - kiemelkedően magas juttatásai voltak, amiket a képviselőtestület szavazott meg számára, amelyben a legfontosabb ellenőrző funkciót épp Német László töltötte be. Majd szép sorban további — korábban épp a közgyűlés által megszavazott — apróbb ügyekre is fény derült a sajtóban. Legvégül egy Starzsinszky nevében hamisított váltó miatt volt kénytelen a polgármester lemondani. Az ügyek kinyomozásában és a fővárosi sajtóba való tálalásában Papp Viktor és Német László személyesen buzgólkodott, néha a csalástól s a megtévesztéstől sem tartózkodva. Hogy ez a buzgalom nem érdek nélkül való volt, az a polgármesteri választásból is kiderült, ahol Papp Viktor lett az egyik jelölt, akivel szemben Dezsőfi Ferencet indították. A választást - bár komoly sajtókampány folyt a városban Dezsőfi mellett — Papp Viktor nyerte meg. Dezsőfi és hívei számára maradt az évtizedekig hangoztatott tanulság: „Szentendrén elég volt az, ha valaki ne legyen szentendrei, máris választották.” Ám Starzsinszky és Dezsőfi helyi hívei visszacsaptak, és csakhamar kinyomozták, hogy az új polgármester múltja meglehetősen pettyes. Mint sátoraljaújhelyi csendőraltiszt gyereke, pályakezdőként Ujhelyen zsarolás miatt jártak el ellene s büntetését csak beszámíthatatlanság miatt kerülhette el. A korabeli egyetlen szentendrei lap, a Magyar Elet szavaival: Papp Viktor pünkösdi királyságának hamar vége lett. Újból választásokra került sor. A Papp Viktorral szemben alig lemaradó Dezsőfit újból jelölték, ezúttal még párt is szerveződött a támogatására, jelesül a Gazdasági Párt. A nagyközségiek utójaként fellépő Független Polgárok Pártja örökös programját kivédendő a Dezsőfit jelölők legfőbb érve jelöltjük szentendreisége mellett az volt a jelölt emlékei szerint „ha egy új polgármestert választanak, annak afizetését fizetni kell, azzal több lesz a város terhe, míg viszont az ő jelültjük /mármint én/ aki a városi tisztviselő, akinek az állása kihalásra volt ítélve, ha azt megválasztják, egy állás megszűnik és akkor a város megtakarít. Es minthogy a másik párt és Papp Viktor egyebet sem írtak soha, hogy a város milyen rettenetes súlyos helyzetben van, hát indokolt, hogy spóroljunk annak a városnak valamit. ” A választást ennek ellenére Dezsőfi és a mögötte álló párt elbukta, a befutó új polgármester a kívülről érkezett Pethő János lett.56 Pethő János hamarosan megegyezett korábbi riválisával, akit tanácsnokként gyakorlatilag helyettesévé választatott meg a közgyűléssel. Dezsőfi imigyen „permanenciában” szolgálhatott a városházán mint a város második embere — eleinte tanácsnokként, majd a német megszállást követően főjegyzőként - megszakítás nélkül a nyilas puccsot követően is, egészen a város szovjet megszállásáig, amit követően a város első embere lehetett. Szempontjából nézve: végre. 1948-as bukását követően folyamatosan foglalkozott személyes emlékműve és a városi történeti emlékezet alakításával. Óvatosan és tudatosan kerülte az 1944-es évet, a szentendrei nyilasok témáját, ahogy még metaforikusán sem utalt 1956-ra soha. Az általa kritizált múlt legfőbb hibája és bűne az volt, hogy jó évtizedig elmaradt polgármesterré válása. Dezsőfi teljes rehabilitálásra a város felszabadulásának 20. évfordulójáig kellett várni, amikor is a hivatalos várostörténetbe visszaemelték — egyértelműen pozitívan - Dezsőfit mint főhőst. at. JUaqgar Q(épbösUánaiAg fiAnöki Ajunáeia DR. D E Z S_ő P^ I PEREKCSEK a fiujiylJinsiijál, a. ituIwiLágifi, a dunakráriáirt íj a uoánlumiuirl ví>oU. Iriuililnnhtn ktfijttit UuihtM/j/tjt tlUmiriúüL a <~?ehzabaduüíii Quhiteami Emlékérem kituititi.it adamáujjfíua Aula fial, 1970. tol ápritü M 4. tuipfátt a Ott fikát tár Miág ttnSki 'Oanáeiánuh. a. OlipSiítíániuigéJnSki^Xtáé2nak. •búit titkára Kitüntetési okmány M városi hatóság élén dr. Dezsőfi Ferenc maradt, aki fiatal korától a város tisztviselője volt, néhányszor a polgármesteri állás elnyerését is megkísérelte, az úri közigaz56 Dr. Dezsőfi Ferenc 77 éves nyugdíjas, szentendrei lakos beszámolója az 1934-35-ös úgynevezett polgármesteri botrányokról Szentendrén, 1974. március 22-én. FMA 888-74
