Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete 139 endre.-kép sem lehetett tartós. A szentendreiséget és magát Szentendrét a legsötétebb ötvenes évek nem tudták alapvetően megváltoztatni, annak ellenére, hogy erre volt politikai szándék. Még a megyei pártlapból is sejthették ezt az olvasók. Kiderült például, hogy a múlt rendszer urai által — a meglehetősen primitív propaganda szerint épp az iparosítás megakadályozása céljából épített belvárost tudja használni a legfontosabb propagandaműfaj, a film mint élő díszletet.41 1955-ben már felfedezték a helyi pártsajtóban az 1951-ben megnyitott szentendrei múzeumot42, hogy aztán 1956. október 19-én már ne a kocsigyárból, a gépállomásról vagy a cementgyárról közöljenek képriportot, hanem egy nem is oly régen - a közelmúlttal együtt - eltörölni kívánt kisvárosról, benne a barokk Fő-térrel, a művészteleppel, boltokkal és egy kisiparossal.43 Az 1945 előtti Szentendrét, ha lassan is, de elkezdte a helyi propaganda is rehabilitálni. Az 1952-ben még a múlt rendszer urai által az új rendszerre károsnak, és a szocialista városfejlesztést zavarónak tartott szentendrei belvárost is rehabilitálták 1955 végére. Az egyetlen helyiérdekű lap azt a kérdést tette fel, hogy „(M)Ilyen lesz Szentendre”. Az 1956-ra ígért válasz már nem iparosodó szocialista városról szólt, hanem egy fizikailag rehabilitálandó kedves kisvárosról: „Kedves kirándulóhelyünk ez, a történelmi múltú Szentendre Marx tere.” A szentendrei Marx (Fő-) tér rehabilitálását 1955-ben meg is kezdték, azzal az ígérettel, hogy 1956 végétől újból a „műemlékek tere lesz”.44 Alig két évvel később a régi-új megyei napilap már lírai riportázsban lelkendezett a megújuló szentendrei belváros és a Fő tér láttán. „Mintha csak azért épült volna így, évszázadokkal ezelőtt Szentendre, hogy ma megcsodálhassuk minden kövét. (...) A templom mellett, pázsitos téren iskolások sorakoznak. A kőfal árnyékot vet rájuk, de mit sem tesz, frissen követik a tanító néni utasításait: egy-kettő... egy ... kettő. Mérnök, orvos, gépkocsivezető lesz belőlük: olyan ember, aki mindenhol, minden körülmények között szereti, sose felejti városát. S ez a patinás, századok emlékét őrző város fiatalodik... ”4S Az ötvenes évek közepétől rehabilitált város egyre hangsúlyosabban a devizát termelő idegenforgalom 41 Új magyar film bemutatója Szentendrén. Népújság, 1955 máj. 19. 42 Kiállításon a szentendrei múzeumban. Népújság, 1955. okt. 19. Igaz, a cikk - egy közkedvelt szentendrei művészettörténész-muzeológus szavaival - azt hangsúlyozta, hogy „(a) kiállítás tablói írásban, rajzban, fényképen, számadatokkal mutatják be: mit kapott Szentendre a felszabadulás óta?” Ám fontos körülmény volt a tudósításban, hogy a termelési eredmények tablói mellett két teremnyi képzőművészeti anyag is a falakra került.; V. M.: Két múzeumlátogatás tanulságai. Uo, 1955. nov. 4. Az egyik példamutató múzeuma Pest megyének — a cikk tanúsága szerint — a szentendrei volt. 43 Szentendrei ősz. Népújság, 1956. okt. 19. 44 Tomay Tibor: Tervek, rajzok nyomában - Mi épül megyénkben 1956ban? Népújság, 1955. dec. 20. Gáldonyi Béla: A patinás város fiatalodik. PMH, 1958. okt. 30. egyik kiemelkedő dunakanyari központjaként jelent meg az 1956-ot követő sajtóban. Es egyre pozitívabb színben tűnt fel a kisvárosnak az alig pár éve még letagadott múltja. Ez a régi-új múlt — épp az 1950-es Dezsőfi-féle kéziratos regény szellemének megfelelően — büszkeségre és a jövőben való bizakodásra adott okot.46 A város fizikai rehabilitálása, megújulása szorosan összefüggött a város megszépített, sötét lapoktól megtisztított múltjának rehabilitálásával. Az 1950-es évek második felében egyre szélesedő perspektívákkal együtt mélyült el a városi múlt re-konstruált rehabilitálása. Egy az 1959 májusában megtartott városfejlesztési ankétről az elfogult és elragadtatott lokálpatrióta tudósító - a tanácselnöknek az elmúlt év tapasztalatairól szóló beszámolójának ismertetése után — így fogalmazott: „Dumtsa Jenő polgármestersége óta nem tettek annyit a város fejlesztése érdekében, mint amennyit a városi tanács az utóbbi két esztendőben tett. Öreg szentendrei bennszülött mondta ezeket a nagy szavakat — öreg szentendrei, aki sokat látott a város és a városvezetés életéből. (...) Ma, amikor nem saját zsebre dolgozó, hanem a város népével együtt érző igazi Szentendre-barátok készítenek városfejlesztési terveket, akik a fellegekből, a hamis illúziók világából le tudnak szállni a reális, mindennapi élet területére, az öreg város girbe-gurba -gondjainkat és örömeinket elhurcoló — kedves kis utcákba — minden sikerül, amit nagyon sokan igazán akarnak. ”A cikkíró szerint a város baráti köre nem szűnt meg: 57 áprilisában, „az oszló zűrzavarban alakult’’.47 Az 1956-ban okozott zűrzavar, legalább is 1975-ből visszatekintve — csak átmenetinek és felületinek tűnt. Az 1956 előtti és az azt követő évek közti nyugodtabb átmenetről beszámoló jubileumi kötet így fogalmaz mindennek az okairól: ,A források tükrében úgy tűnik, hogy az ötvenes évek közepére konszolidálódott a szocialista rendszer Szentendre városában. így érthető, hogy az 1956-os ellenforradalom idején nem történtek gyilkosságok, vandál garázdálkodások. Az ellenforradalom helyi vezetőinek egy része a mérsékeltebb jobboldalhoz tartozott, ők is igyekeztek csillapítani a legszélsőségesebb elképzeléseket. A lakosság általában passzív volt. Csia Sándor volt hívei próbálták ugyan aktivizálni az ingatag rétegeket, de nem nagy eredménnyel. A legsúlyosabb problémát a nagyobb üzemek, vállalatok termelésének az ideiglenes szüneteltetése jelentette. Az ellenforradalmi elképzeléseknek Szentendrén nem voltak mély gyökerei, 46 Múlt és jelen. PMH- Szentendre, 1958. dec. 25. Az új múltfelfogást is tartalmazó cikk az első szentendrei szerb nyelvű helytörténeti munkából Ady Endrén át a Duna parton épülő új házakig vezette a helytörténet szellemének ívét. 47 Horváth Levente: Városfejlesztési ankét Szentendrén. PMH — Szentendre, 1959. máj. 16. 45
