Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
138 Kende Tamás és így került a szovjetek által polgármesterré tett, majd 1948-ban tisztségéből leváltott Dezsőit Ferenc is a rendszer hivatalos ellenségei sorába. Ellenségben - azaz megszemélyesített problémákban - Szentendrén nem volt hiány. Ezt a városi tanács vb. ülése 1950. október 13-án így fogalmazta meg: „különösen itt Szentendrén nehéz a helyzet, ahol a reakció még mindig erősen és kitartóan támad. ”30 Hogy voltak a rendszernek helyi tökéletlenségei, a szocialista termelésben gondok, azt akár a Pest megyei Népújság olvasói is tudhatták.31 Nem volt titok tehát, hogy mind a szocialista mezőgazdaságban, mind a szocialista iparban napi gondokkal küzdenek Szentendrén is. Ám a „hibákról”, a folyamatos hiányokat okozó valódi rendszerhibákról természetesen nem lehetett nyilvánosan beszélni. A hibák és a termelési sikerek okait, illetve a hibák meghaladását rendszerspecifikus módon minden alkalommal az emberekben keresték és találták meg, legyen szó hősies kampánymunkára való gyakori felhívásról, a szocialista termelés mennyiségi és minőségi problémáiról32, a munka frontján fokozódó harcra való buzdításról33, újításokról34 vagy épp kártevők és szabotálok leleplezéséről. Ez utóbbira volt példa az az 1953. januári cikk a megyei Népújságain, amelyik arról számolt be, hogy egy volt csendőr befurakodott a pártba, és akadályozta a szentendrei gépállomás - amúgy minden bizonnyal normális és töretlen - fejlődését. A kártevő miatt - így a cikk - rozsdásodtak a gépek a szentendrei gépállomáson.35 Ez utóbbi írásból annyit minden esetre megtudhattak a korszakjelenségei közül az újságolvasók, hogy - legalábbis Szentendrén - előfordulhatott, hogy egykori csendőr párttag lett, de azt is megtudhatták, hogy a gépállomáson a gépek gyakran rozsdásodtak. A két kor- és rendszerspecifikus jelenség között aztán a megyei pártbizottság lapja állított fel ok-okozati összefüggést, alig négy hónappal azután, hogy terjedelmes képes riportban számolt be ugyanez az 30 Idézi G. SIN 1975.40-41. 31 A június 1-i béketalálkozó tiszteletére — a magasabb termelékenységért. Népújság, 1952. máj. 14.; Két szentendrei üzem, ahol „megfeledkeztek” a Gazda-mozgalomról. Uo, 1953. január 25.; Hegedűs Ottilia: A Szentendrei Papírgyár dolgozói sürgős segítséget kérnek a tervlemaradás behozásához. Uo, 1954. máj. 6., vő. A szégyenfoltot kitöröljük a gyár életéből. Uo, 1954. júl. 4., vő. A Szentendrei Papírgyár dolgozói állják szavukat. Uo, 1954. júl. 15.; H. O.: A Szentendrei Cementgyárban kongresszusi őrséget tartanak. Uo, 1954. máj. 27.; Csécsei József: Pártélet. Mikor lesz végre rend a szentendrei gépállomáson? Uo, 1954. szept. 16.; Nagy József: Pártélet. A gyár kommunistái, népnevelői még sokat tehetnek a tervteljesítésért. Uo, 1954. szept. 30. 32 A minőség és a mennyiség is... Levél a szentendrei cementgyárból. Népújság, 1952. máj. 4.; Az Iván-brigád. Uo, 1955. jan. 21. 33 A minőség és a mennyiség is..., i. h. 34 Munkamódszerátadómnak köszönhetem... Népújság, 1953. febr. 22. 35 Pártélet. „A kommunisták ébersége megakadályozhatta volna az ellenség garázdálkodását”. A Szentendrei Gépállomás tagkönyvkiosztó taggyűléséről. Népújság, 1953. jan. 15. újság a szentendrei gépállomás dolgozóinak sikereiről.36 Az egyre nyilvánvalóbb rendszerhibák, a kudarcok, és a nyilvánosságra kerülő törvénytelenségek még 1956 augusztusában sem lehettek nyíltan a rendszer sajátosságai. Erre utalt a megyei pártlap korabeli beszámolója a megyei pártaktíva értekezletről, ahol a megyei első titkár, Kádár János ugyan beismerte „a hibákat”, ám azokat épp a rendszertől és maguktól a kommunistáktól idegen jelenségként kezelte.37 Ez a szemlélet gyakorlatilag végigkísérte az államszocializmus négy évtizedének történetét Magyarországon is. A létezett államszocializmus évtizedeiben hol hibajavításként, hol gyorsításként, hol kiigazításként, hol épp reformokként eladni kívánt cikkeket és cakkokat mindig a fenti szellemben kellett értelmezni 1949 és 1989 között. A legkeményebb ötvenes években „a mezőgazdaság állt a városvezetés munkájának középpontjában.”38 A budapesti és a megyei központokból érkező direktívák - azaz az országos nagypolitika - számára az ötvenes évek Szentendréje egy elsősorban mezőgazdasági település volt. De térjünk vissza a helytörténethez! A sztálinista diktatúra éveiben az 1945 előtti rendszer tagadása nem merült ki abban, hogy például Dezsőit Ferencet kiírták a felszabadulás, és az azt követő esztendők helytörténetéből. Rendre olyan beszédeket lehetett a városban hallani, olyan írásokat lehetett olvasni a megyei pártbizottság lapjában, amelyekben az 1945 előtti múlt csakis sötét lehetett, annak főszereplőivel egyetemben.39 Az 1945 előtti korszak befeketítésének egész mulatságos példája volt egy a Népújság sportrovatában (!) megjelent rövid írás, amelynek szerzője szerint „(A) múlt rendszer urai Szentendrén olyan keskeny utakat építettek, hogy az iparosodó Szentendrén napjainkban ezek az utak akadályozzák a közlekedést... ”40 A szocializmust folyamatos munkaversenyben lelkesen építő munkások és szövetkezeti parasztok szocialista városaként a helyi pártlapban bevezetni kívánt új Szent36 A jó munka eredménye. Népújság, 1952. aug. 30. 37 Pártunk érvényre kívánja juttatni a dogmatizmus, a szubjektivizmus és a nemzetközi tapasztalatok gépies másolásával szemben az élő marxiz- mus-leninizmust. Népújság, 1956. aug. 7. 38 G. SIN 1975.41. 39 Négy újítás előkészítésével ünnepel a Szentendrei papírgyár karbantartó-brigádja. Népújság, 1952. ápr. 26. A cikk üzenete abban állt, hogy „A múltban a legolcsóbb és a legkevésbé megbecsült személyek a nincstelenek voltak...”; Kövesdi Ferenc: Egy kérvény nyomában. Uo, 1952. aug. 13.; Hegedűs Ottila: Legyen a Szentendrei Kéziszerszámgyárban is a legfőbb érték az ember. Uo, 1953. aug. 27. „A Csokonyai-féle kapitalista, toldozott-foltozott, lehetetlen körülmények között működő üzem” nyomai eltűnnek, ígérte a cikk. De az öltözőt még elégtelennek találta az újságíró, ahogy a munka- és egészségvédelem állását is. Ezért is adta ki a jelszót: „Legyen törvény itt is, hogy a legfőbb érték az ember!” 40 Szentendrén társadalmi munkával segítik a sportpálya létrehozását. Pestmegyei Népújság, 1952. nov. 22.
