Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsői! Ferenc emléke és emlékezete 135 „ Szentendre felszabadulásának közvetlen előzményei bekezdést hiányosnak tartom mert véleményem szerint ott kellene leírni ezt a kérdést, hogy a két világháború között Szentendre város volt az, ahol az első nyilaskeresztes párti hazaáruló parlamenti képviselő kerülhetett be az ország- gyűlésbe. Ennek a hazaárulónak a neve mint társadalmi fertő, nincs feltüntetve. Ugyanakkor ma is minden régi szentendrei lakos tudja és mutogatja, hogy melyik volt Csia Sándor nyilaskeresztes képviselő háza-lakása. (...) A város szemléletében a múltra vetítve, többféle fertőző szellem érvényesült. Elsősorban az egyházi befolyás, másodsorban mint soknemzetiségű város, harmadik Vitéz Endre László alispán és ezt követően Csia Sándor a már említett nyilaskeresztes propaganda, negyedszer Szentendre városa és járása főképpen iparban szegény és inkább gyümölcs-kert gazdasági részleg, mely területen az életszínvonal a két világháború között igen alacsony volt. Ötödik, mint Dunakanyari rész, ahol sok kommunista és szociáldemokrata turista vonult keresztül, akik a környéket befolyásolták. Hatodik, az öt pont összesítése adja azt, hogy a város vér nélkül került a felszabadító Vörös Hadsereg birtokába és ezt a cselekményt a város belső lakossága tudta létrehozni, megmentve üzemeit és hídjait és az átmenet így zökkenőmentesen haladt tovább és kezdte megfelszabadult új életét. ”20 A fenti vélemény forrássá lett a már idézett, Sin Edit által jegyzett jubileumi felszabadulási kötetben. Igaz, némileg változtatva az eredeti szövegen, kijavítva nemcsak annak indulatos elütéseit, de némileg tompítva eredeti mondanivalóját. Könyvünkben így „idéztek” belőle: „... a két világháború között Szentendre város volt az, ahonnan az egyik első nyilaskeresztes képviselő, Csia Sándor bekerülhetett az országgyűlésbe... ”21 Látható, hogy a két szöveg erősen eltér egymástól, a kanonizált „idézet” jóval szelídebbre sikeredett, mint az eredeti. Igaz, mintegy azt kiegészítendő, jubileumi kötetünk további korabeli visszaemlékezésekből idéz. így Pogány Kálmán kommunista művészettörténészt, egy 1965-ös újságcikket, valamint Dezsőfi Ferenc már ismertetett felszabadulási emlékeit. Mindennek a kulcsa Dezsőfi Ferencnek egy másik visszaemlékezésében található. Ebben hősünk — még egyszer: 1974-ből és 1974-nek—foglalta össze a (meg) személyesített tudnivalókat, esetünkben az 1918-as őszirózsás forradalomra, valamint az 1919-es kommünre vonatkozóan: „Mondjuk, a 919. márciusi eseményeknél volt, voltak letartóztatások, de ez sem volt komoly dolog, mert Szentendre 20 Bállá Miklós: Vélemény dr. Medveczki Imre elvtárs által készített város történeti leíráshoz. 1974. dec. FMA 980-75. 21 G. SIN 1975.15. olyan volt, mint egy régi kisváros, falu, ott mindenki ismert mindenkit. Az a kommunista annak a nem kommunistának barátja, sógora volt, szóval megértették egymást. ”22 Ha a fentiekben 1919-et kicseréljük 1944-re, a kommunistákat pedig nyilasokra, megkapjuk a megfejtést. Am míg az 1919-es kommünt követően a helybéli „elkövetőket” nem csak megnevezték, de el is ítélték, és az áldozatok kultuszát 1944-ig rituálisan ápolták, addig az 1944-es esztendő történéseinek sem a negatív helyi hősei, sem áldozatai emléke és emlékezete nem lett része a helytörténeti narratívának. Ebben a Dezsőfi-féle, de nemcsak rá jellemző kedélyes, elhallgatással színezett mellébeszélés roppant fontos szerepet játszott. A falusias kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenkit, ahol mindenkinek megvolt a maga kommunistája és/vagy nyilasa, az egykori főszereplő szerint nem volt szükség konkrét események, történetek elmesélésére konkrét szereplőkkel. Pedig Dezsőfi jól ismerte azokat, akárcsak az 1948 után elhallgatni kívánt, „lelki sérülésektől” terhes korszak összes eseményét és azok hőseit. És nem csak mint egykori, permanenciában szolgáló főjegyző, de mint a szentendrei Igazoló Bizottság üléseit rendre végigülő, azokat kínosabb esetekben moderáló polgármester is olyan történetek birtokosa, ismerője volt, amelyek a „lelkiek” mellett végzetes fizikai sérülésekkel jártak együtt. Dezsőfi az 1946. április 2-án megalakult Szentendrei Igazoló Bizottság üléseit mint behívott, jogi szakképesítésű tag ülte végig. A bizottság tagjai a pártok helyi képviselői - eredetileg Balogh László (Magyar Kommunista Párt), Pistyur János (Szociáldemokrata Párt), Kerekes János (Kisgazda Párt), Markó Sándor (Parasztpárt), Krachler Antal (Polgári Demokrata Párt), illetve a szakszervezetek nevében Mrázik Dezső — voltak, kiegészítve dr. Berecz Árpád és Dezsőfi Ferenc behívott tagokkal, valamint Fogarasi Katalin jegyzőkönyvvezetővel. Egykori nyilas rendőrségi alkalmazottak, vendéglősök, boltosok, egy hajóskapitány, vasutas, gyári alkalmazottak ügyei és cselekedetei mellett tárgyalta a bizottság Dezsőfi egykori főnöke, Petheő János igazolását is. 1946. április 10-i határozatával az IB „... állás és nyugdíjvesztést mond ki azzal, hogy családtagjait megillető nyugdíjigény méltányosságból továbbra is fennmarad.” Az enyhe ítélet indoklásául azt hozták fel, hogy Zomborból, ahova 1944-ben polgármesternek irányították a német megszállást követően, 22 Dezsőfi Ferenc visszaemlékezései 1918-19-re. FMA 887-74
