Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
136 I Kende Tamás „ugyan városi értékeket vitt nyugatra, de próbálta azokat hazahozni, ráadásul kiskorú fia rászorul a nyugdíj - igényre. ”23 A városka egykori nyilasainak igazolási eljárásából — és hangsúlyozni kell, az üléseken Dezsői! rendre részt vett - kiderült, hogy a nyilasok 1944. október 15. előtt is rendszeresen láthatók voltak Szentendre nyilvános helyein. Dezsői! szerint a Fő-téri Huzsvik vendéglőben rendszeresen látható volt a „közismert nyilas társaság”, több tanú és igazolás alá vett személy egybehangzó tanúsága szerint a Szauter- és Thaller- féle vendéglőkben rendszeresen úgynevezett nyilas halvacsorákat rendeztek, amelyeket a rendőrök nyilas vacsoráknak nevezték egymás közt. Egyszer még Petheő polgármester is jelen volt egy ilyen vacsorán. Az állandó vendégek között ott volt Szálasi legnagyobb helyi rajongója ésmpropagandistája, a közismert nemzetiszocialista ideológus Péchy Henrik24, Péchyné Rónay Kinga, aki a Szentendrei Festők Társaságának is tagja volt, Péchy Henrik orvoskollégája s hivatali utódja feleségével és lányával, egy aktív főtiszt felesége, egy hajóskapitány és annak aktív nyilas felesége, valamint egy neves helyi kereskedő és városi nyilas képviselő, aki az 1938-as képviselőtestületi választáson a városi nyilas listát is vezette. A vaskos igazolási iratanyagból kitűnik, hogy a látványos szentendrei nyilas mozgalomban fontos szerepet játszottak a nők, a feleségek. Es nem kizárólag a pártpolitizálástól eltiltott katonatisztek feleségei. A felelősségre vont szentendrei vendéglős és kereskedő Csia Sándorral, az 1939-ben megválasztott nyilas képviselővel menekültek nyugatra, a vendéglős Csia autóján, a kereskedő pedig Csia feleségének autóján.2S Az iratanyagból a helyi nyilas társasági élet képei mellett a párttagság rekrutálódása is kirajzolódik. Meglehetősen vegyes társadalmi státuszú emberekből tevődött össze az 1944 októbere előtt is igen aktív szentendrei nyilas társaság. A tárgyalások során olyan életképeket is felidéztek, amelyek a gettósított, majd deportált szentendrei zsidók ingóságainak szétosztásáról, széthurcolásáról szóltak. Az Igazoló Bizottság egyik ülésén egy rendőrőrmester az igazolás alá vont egyik volt főnökére — 1946-ban! — így panaszkodott: 23 Szentendrei Igazoló Bizottság jegyzőkönyvei 1946-1947.1946. ápr. 10. dr. Petheő'János volt polgármester ügye. PML XVII. 413.b 24 Péchyről mint tudós orvosról, mecénásról és feltaláló polihisztorról emlékezik meg a Szentendrei arcképcsarnok. Harcos nyilassága, nemzetiszocialista elméleti munkássága említésre sem méltó az idézett kiadvány szerkesztői számára. PETHO 2006.115-116. Péchy is olyan kulcsfigurája a korszaknak, aki nélkül nem lehetne megérteni a kisváros elitjének „példás” nyilasságát a harmincas évek végétől kezdődően. Különböző levéltárakban népbírósági, politikai rendőrségi iratok várnak arra, hogy valaki végre le- és megírja ezt a sajátságosán kisvárosi-szentendrei történetet. 1948. febr. 20. PML XVII. 413.d „... velem durva volt, — mikor egy ízben afiam részére a zsidó holmiból egy kabátot kértem. - Egész egyszerűen kidobott a szobájából e szavakkal: 'mars ki!”26 Még egyszer: 1946 április közepén hangzott el a fenti panasz, amelyben a panaszkodó természetesnek tartotta az Auschwitzba deportált, és ott kevés kivétellel elpusztított szentendrei zsidók ingóságainak „megszerzését”, és még másfél évvel az aktuális rendszerváltást követően is az őt elutasító rendőrségi fogalmazó durvaságán kesergett. Körülbelül így töltötte be a Szentendrei Igazoló Bizottság a kollektív múltfeltáró szerepét is. Az aránylag zökkenőmentes átmenetet 1944-ből, a nyilas diktatúrából a rövidéletű - és korlátozott - demokrácián át az intézményesülő kommunista diktatúrába Szentendrén nem utolsó sorban épp Dezsői! személye biztosította. Kéziratban maradt regényének hőse, Lojzi bácsi fiatal kísérőjével történt utolsó találkozásakor már-már történetfilozófiai dimenziókba emelte az általa - és a szerző által - gyakorolt bukolikus és reflektálatlanul adomázó helytörténetet: „ Valamit még mondanom kellett az öregnek. — Tudja, bátyám, én nagyon sajnálom, hogy a sétáink végére értünk. Tarthatott volna még sokáig. Hiszen annyi mindent lehetne írni erről a sokat szidott és sokaktól mégis nagyon szeretett kis városról.- Megnyugtatlak, öcsém. Fogunk is írni. Majd még egyszer összeszedjük az utolsó ötven esztendő históriáját. Te csak dolgozz most, én meg az alatt emlékezem... Mondanék még valamit, akár oda is írhatod a könyv elejére mottónak: Elődeink szorgalmának, a múlt értékinek megbecsülése szilárd alapja egy tevékeny, boldogjövőnek. Romokra nem lehet építeni, erős épülethez szilárd alap kell. Kemény és mély, mélyen az emberek lelkében gyökeredző. "21 1950 legelején írta a fenti helytörténet-filozófiai traktátust Dezsői!. Pár évvel korábban - első polgár- mesteri éves jelentésében - már hivatalos iratban is foglalkozott a helyi emberek leikével. 1944-45-ről, 1946-ból és a polgármesteri székből beszélve említette azokat a nagy rombolásokat, melyeket a közelmúlt évek eseményei a lelkekben okoztak. Lojzi bácsi ígéretét csak részben tartotta meg Dezsői! Ferenc „bácsi”. A két világháború közötti korszak, és a második világháború helytörténetét igen szelektáltan adta elő. Meggyőződése volt, hogy csakis a helyben élők lelkében „gyökeredző” helytörténet lehet elég kemény és mély alapja a jövő építésének. Ezt a múltat nem ő kezdte el konstruálni 26 1946. ápr. 26. dr. Alagi Antal volt rendőrségi fogalmazó ügye. PML XVII. 413.b 27 Dezsőit Ferenc: Régi tornyok tövében (Séták a régi Szentendrén). 356. FMA 848-74. 25
