Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kende Tamás: Szentendre, a felejtő és az elfeledett város. Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete
128 SZENTENDRE, A FELEJTŐ ÉS AZ ELFELEDETT VÁROS DEZSŐFI FERENC EMLÉKE ÉS EMLÉKEZETE1 KENDE TAMÁS Szentendre városáról a hetvenes években már mint turistaközpontról, formálódó múzeumvárosról, illetve olyan településről illett írni s beszélni, amelynek meghatározó ipara az idegenforgalom volt. Kétségtelenül hatalmas átalakuláson ment át ekkorra Szentendre, és lett a korabeli zsurnálközhelyekben a Dunakanyar kapujából annak fővárosa, a Dunakanyar gyöngye, majd ékszerdoboz s nem kis mértékben a rendszer kirakatvárosa, a budai agglomeráció kiemelkedő helye.1 A hatvanas években megkezdődött Szentendre felfedezése, majd bekebelezése a főváros felől. Nyaralók, üdülők, majd kisvárosi méreteket kinövő intézmények, infrastruktúrahálózat változtatta át radikálisan a hetvenes évek derekára az ötvenes évek végének még csendes, poros, félig mezőgazdasági jellegű kisvárosának falusias arculatát. 1947-ben, amikor e dolgozat hőse, az idegenforgalmat elődeihez hasonlóan fejleszteni kívánó Dezsőit Ferenc volt a város polgármestere, a MAFIRT filmhíradója - a szentendrei művésztelepről szólva - úgy beszélt még a városról, mint az ország egyik ismeretlen, felfedezésre méltó és váró tájáról. A háborút közvetlenül követő években sem sikerült Szentendrét az idegenforgalmi kiadványok, térképek kiemelt helyévé tenni, olyanná, amilyenné a hatvanas évektől vált a város. Az említett filmhíradó bemutatását követően majd’három évtized múlva a város korabeli párttitkára már jó okkal nyilatkozhattál „Szentendre nemcsak a megye kulturális életének egyik fontos központja, hanem országosan is ismert és tekintélyes város... Sokan egyenesen azt gondolják, hogy a város legalább olyan nagy, mint Győr, vagy Békéscsaba. ”2 A párttitkári kijelentés 1975-ben megalapozottnak tűnt. Szentendre korabeli külső-belső képe minden tekintetben sikertörténetet sugárzott. Az 1975-ös évben a Kádár-rendszer országosan ünnepelte az 1945-ös fordulatot s azon belül önmagát. A városnak és vezetőinek külön okuk volt ebben a jubileumi esztendőben az ünneplésre. Az ünnepségsorozat részeként krónika is íródott a várost átformáló évtizedekről. Az 1975-ös, jubileumi város- és kortörténeti kötet az 1945 és 1975 közötti korszakról általában szólva egységes, töretlen ívű várostörténetről beszélt, mely történet genezisében kiemelkedő szerepet tulajdonított Dezsőit Ferencnek, a város 1944 vége és 1948 eleje közötti polgármesterének. Dezsőfi Ferenc iskolás portréja „1948-ban, a fordulat évében országszerte megkezdődött a szocializmus építése. Szentendre továbbifejlődése az MDP, majd az MSZMP irányelvei alapján, az országos tendenciáknak megfelelően alakult. A központi irányítás mellett a helyi adottságok, a szentendrei lehetőségek határozták meg a város tervszerű fejlesztését. ”3 1975-ben egy adott politikai rendszer ünnepeltette magát, és az ünneplésben fontos szerepet kapott a történelmi kontinuitás felmutatása. Ennek tudható be az idézett kötet sommás ítélete a szentendrei városfejlődés egyenes vonalúságáról, tervszerűségéről. Ahogy a 1 KENDE 2010. ----------------------------2 Befejeződött a megyei pártértekezlet. Pest Megyei Hírlap (PMH), 1975. márc. 4. 3 G. SIN 1975.39.
