Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)

Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)

119

egy leánygimnáziummal, továbbá Balázsfalván is francia egyházi személyek oktattak, s Bukarestben is működött francia gimnázium. Kézenfekvő volt tehát a döntés, hogy Magyarországon is nyíljon francia nyelven, fiúkat (is) oktató középfokú tanintézet, amely hozzájárulhatna a francia kultúra elterjesztéséhez, s ellensúlyozni - vagy legalább mérsékelni - tudná a német befolyást. Magyar oldalról pedig nyilván hasznosnak látták volna egy ilyesfajta tanintézmény létrejöttét: az 1932-ben megnyílt Angol Internátus ígéretesen fejlődött, s ráadásul Bethlen István kormányzásának utolsó éveitől úgy tűnt, hogy a frankhamisítás után mélypontra került, ám hamar regenerálódott magyar-francia kapcsolatok hasznát látnák egy ilyen kezdeményezésnek.

Nem rendelkezünk pontos időponttal arról, hogy mikor is született meg az ötlet: az első írásos említés egy francia nyelvű középiskola felállításáról Magyarországon az 1933. december 6-i dátumot viselte. Ebben Ernest Pezet bretagne-i francia nemzetgyűlési képviselő, egy kisebb centrista párt tagja javasolta a francia külügyminisztérium kulturális részlegének egy francia intézet és egy francia gimnázium felállítását Budapesten.5 Ez a lépés nyilvánvalóan összefüggésben áll azzal, hogy nagyjából ugyanebben az időben a francia nyelven megjelenő, nívós folyóirat, a Nouvelle Revue de Hongrie környékén vetődött föl: szükség lenne francia nyelvű középiskolára Magyarországon. Ebből a célból bizottság megalapítását határozták el még 1934 augusztusában, Esterházy Móric gróf elnökletével. E bizottság feladata lett volna, hogy a francia lycée tervét képviselje a kormányzat felé és a francia nyelvnek a közoktatásban való hangsúlyosabb jelenlétéért küzdjön.6 A bizottság végül csak az év végén, 1934 decemberében alakult meg. Tagja volt a budapesti francia követség sajtó- és kulturális attaséja, Georges Deshusses. A bizottság tagjai már megalakulásakor emlékiratot juttattak el francia és magyar kormányszervekhez, amelyben támogatásukat kérték az eljövendő gimnázium létrehozásához. Ekkor még úgy képzelték el, hogy a gimnázium internátussal együtt működne, s az ún. „nemzeti tárgyakat” (irodalom, történelem, földrajz) magyar nyelven tanulnák a diákok. Az iskola megindulását 1935-re vagy 1936-ra tervezték, és évente 25-30 végzett kibocsátásával számoltak.7

Végigtekintve a kezdeményezők (Teleki Pál, Esterházy Móric, a Société de la Nouvelle Revue de Hongrie élén Apponyi Albert halála után helyet foglaló Károlyi

5 Uo. vol. 300, feljegyzés, Paris, 1933. dec. 6.

6 OSZK Kézirattár, Fond 1/621, a Comité pour un lycée fran9ais levelezése, 5459. sz. ismeretlen levele Ottlik Györgynek, Budapest, 1934. aug. 10. Uo. 5460. sz. ismeretlen Ottlik Györgynek, Budapest, 1934. aug. 22. Összefoglaló az ötlet történetéről (s a szerzők a Birodalmi Német Iskolát tekintették példának): Uo. 5473. sz. a Société de la NRH feljegyzése Hóman Bálint számára, Budapest, 1935. jan. 28.

7 Uo. 5463. sz. az alakuló ülés jegyzőkönyv-tervezete, Budapest, 1934. dec. 7. A memorandum: CADN, Sofe, vol. 300, aide-mémoire, Bp., 1934. dec. 11.

Gyula) magas társadalmi állásán és kapcsolatain, tudva, hogy a francia külügyminisztérium támogatta az ödetet, első látásra érthetetlennek teszik, hogy miért váratott magára négy évet a gimnázium megnyitása. A dokumentumokat átnézve úgy tűnik, hogy három kulcskérdésben nem sikerült dűlőre jutniuk a kezdeményezőknek.

Miután nyilvánvaló volt, hogy a majdan létrehozandó gimnázium egyházi intézmény kell, hogy legyen, nem volt egyszerű eldönteni, melyik rend legyen az intézményfenntartója.Még 1934 elején Pierre Delattre jezsuita szerzetes, a magyar revíziós törekvések egyik lelkes támogatója agitált a budapesti francia gimnázium mellett, valószínűleg abban bízva, hogy ő is szerepet kaphat az új intézményirányításában.8 Hamarosan jött a csalódás, s már 1934 első hónapjaiban kiderült, hogy a jezsuiták nem vállalkoznak a szerepre. Amikor 1934 végén megalakult a Comité, már a bencések voltak azok, akikkel a bizottság tárgyalásokat folytatott az intézmény befogadásáról. Pannonhalma elköteleződésének jele volt, hogy a Comité alakuló ülésén részt vett Szalay Jeromos bencés szerzetes (későbbi párizsi magyar katolikus lelkész), aki nyilvánvalóan szintén szerepet szánt saját magának az induló kezdeményezésben. Kelemen Krizosztom főapát azonban hezitálni látszott: aggasztották a költségek, tartott (vagy csak úgy tett, mintha tartana) a rendi káptalan hangulatától, ráadásul a rendnek már volt egy budapesti gimnáziuma, amelynek az elhelyezése nem volt megoldott. A bencések abban bíztak, hogy beköltözhetnek a Ferenc József Intézet épületébe, ettől azonban Hóman Bálint miniszter a lehető leghatározottabban elzárkózott.9 A főapát alig leplezetten ultimátumot is intézett a tekintélyes tagokat tömörítő bizottsághoz. Jelezte, hogy a miniszter a kezdeményezéssel kapcsolatban nem sok reménnyel kecsegtette őt, ellenben ha ugyanő „korábbi kérelmemet teljesítené [ti. a Ferenc József Intézet átengedését] nem volna akadálya a francia lyceum vállalásának”.10 Ezt az alig burkolt nyomásgyakorlást meg a kelletlenséget érzékelve a kezdeményezők újabb szerzetesrendet kerestek a céljaikhoz: 1935-ben már a ciszterciek budai gimnáziuma jött szóba helyszínként, s a rend ajánlkozott, hogy az Ibrahim utcában internátust is felhúzna az új intézmény mellé.11 A következő hónapban azonban visszatértek a bencések a tárgyalóasztalhoz: Rézner Tibold és Brunner Ernőd személyében új delegáltak jelentek meg, s jelezték, hogy a rendi konvent mégiscsak

8 OSZK Kézirattár, Fond 1/757, 6600. sz. Balogh József levele Pierre Delattre-nak, Budapest, 1934. febr. 24. 6601. sz. Delattre válaszlevele, Enghien-les-Bains, 1934. márc. 5.

9 Uo. Fond 1/621,5468 sz., 5470-72. sz. Szalay Jeromos és Balogh József levélváltása, Pannonhalma, 1935. jan. 2. Budapest, 1935. jan. 4. Pannonhalma, 1935. jan. 6. Budapest, 1935. jan. 11.

10 Uo. 5475. sz. Kelemen Krizosztom levele Esterházy Móricnak, Pannonhalma, 1935. ápr. 30.

11 Uo. 5477. sz. Balogh József feljegyzése, 1935. máj. 16.