Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
A kisiparos- és kiskereskedőiét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között 113 Végh Ferenc cipész, 1930-as évek Sokkal nagyobb hatással voltak a kézműiparosok forgalmára a gyárak olcsóbb tömegtermékei, amelyek egyre kijjebb szorították őket a piacról. Különösen erélyesen szólaltak fel a kartellek ellen. Mivel egyik nagyvállalat sem tudott monopolhelyzetbe kerülni, megegyeztek egymással mind a kész, mind a félkész termékek, mind a kisipari alapanyagok áraiban. Cegléden leginkább a nagyszámú cipészt, csizmadiát és szíjgyártót érintették a bőrgyárak magas árai, amit kénytelenek voltak a fogyasztókra áthárítani. Tiltakoztak a kormány olcsó cipőakciója ellen is, amely szintén hatással volt a kisipari árakra. A korszakban sok eladósodott, tönkrement ember lett öngyilkos.60 Az alapanyag-beszerzés és az értékesítés megköny- nyítését voltak hivatottak szolgálni a különböző kisipari szövetkezetek, amelyeket a korszakban az I.O.K.Sz. tömörített. Cegléden az első ilyen szövetkezet-jellegű társulás az 1883-ban alakult Ceglédi Csizmadia Társulat volt, ami 1896-ban átalakult Ceglédi Bőripari Szövetkezetté.61 Ezen belül jött létre 14 iparos szövetkezésével a Cipészmesterek Termelő Szövetkezete 1923-ban.62 A szövetkezetnek 1923-ban 203 tagja 60 CH, 1928. 5. sz.; CK, 1937. 49. sz.: Kézműiparosok a bőrkartell ellen; PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/6: Az 1930. december 28-án tartott rendkívüli közgyűlésen született határozati javaslat; CH, 1930.20. sz. Az asztalosmesterek országos kongresszusa Budapesten. 61 CH, 1924. 24. sz. 62 CH, 1923. 17. sz. A szövetkezet tagjai megosztották maguk közt a munkafolyamatokat, és így óránként 1 pár cipő készült el. volt, vagyis a több mint 270 bőripari vállalkozó63 nagy része belépett. 1926-ra azonban a tagok száma 65-re csökkent.64 Ennek pontos okai nem ismeretesek, de köztük lehet a munkanélküliség, a gyáripari termelés konkurenciája. 1927-ben ünnepelték a szövetkezet 30 éves fennállását, ekkor az iparosok sérelmei is szóba kerültek, legfőképpen a Wolfner-bőrgyárnak az állammal kötött 15 éves szerződése, valamint a közszállításokból való kirekesztettség.65 1930-ban alakult meg a Szabóiparosok Országos Termelő Szövetkezetének ceglédi fiókja, amely alaptőkéjével a közszállításokat vállaló iparosok dolgát köny- nyítette meg. Ugyanis a kézműves iparos csak akkor vállalhatott közszállításra munkát, ha biztosítékot tudott adni a nagy értékű alapanyag átvételekor.66 „A HANGYA, MINT SUSZTERCÉG” A ceglédi kézműiparosok nagy csalódása és sérelme volt, hogy 1923-ban a Hangya Szövetkezet helyi fiókja cipész- és szabóműhelyt, valamint nyomdaüzemet állított fel. A szövetkezet alakulásakor ugyanis azért lépett be sok iparos, mert az államilag támogatott foA Hangya Szövetkezet 6. sz. fiókja Cegléden, 1928 gyasztási szövetkezettől várta az olcsó nyersanyagot és egyéb iparcikkeket. A szövetkezet szükségességét az 63 CÍMTÁR 1924. 636-641. 64 CH, 1926.13. sz. 65 CH, 1927.25. sz. 66 CH, 1930.18. sz.
