Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gyura Sándor: A kisparos- és kiskereskedőlét gazdasági keretei Cegléden a két világháború között (A levéltári források és a sajtó tükrében)
114 Gyura Sándor alapítók eredetileg a „zsidó kereskedelem túltengésével és azok csalásaival” indokolták. Valójában a szövetkezet Cegléden a kisipar és a kiskereskedelem helyébe akart lépni, hiszen egymás után alapította az üzleteit és az ipari műhelyeit, ahol az állami dotáció révén alá tudott menni a kiskereskedők és a kisiparosok árainak. Ez hatalmas felháborodást váltott ki, az iparosok sorra léptek ki a szövetkezetből és tiltakoztak, ahol csak lehetett. A Hangya etikátlan lépése ellen felszólaló cikkekben hangsúlyozták, hogy a szövetkezet megalakulása óta nem a zsidó kereskedők mentek tönkre, hanem 13 keresztény, magyar kereskedő. Az egyik Hangyarészvényes cinikusan tette fel a kérdést: „melyik zsidó susztert akarja a műhely felállítása révén tönkretenni?” A tiltakozásnak országos visszhangja lett, és az 1923 novemberétől életbelépett új ipartörvény betiltotta a Hangya iparűzését.67 CPULET ES MU- LAKATOS j j j V..KE1R, BORZ u 3 Sí ' • AJANLJA SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ-TÖZIClVtEiTo JÓTÁLLÁS MELLETT. Kapás Ferenc épület és műlakatos reklámja, 1920 körül is megrendeztek. Azt, hogy milyen érvekkel próbálták meggyőzni a fogyasztókat, jól szemlélteti a „Magyar Hét tízparancsolata”.72 A „CEGLÉDI NAPOK” ÉS A „MAGYAR HÉT” A helyi mezőgazdasági termékek és iparcikkek reklámozására több próbálkozás történt a korszakban. Ilyen volt a Faluszövetség kiállítása 1925-ben, amely egyben az iparosság ünnepét is jelentette, mert ekkor tette le Horthy Miklós az új székház alapkövét.68 A turizmus és a helyi forgalom fellendülését várták az 1936-ban rendezett „Ceglédi Napok”-tól. Az iparosok, kereskedők, gazdák kiállították termékeiket, kirakatversenyt rendeztek. A rendezvény csak csekély forgalomnövekedést hozott.69 Az 1920-as évek közepén aggodalommal tekintett a kisiparosság a külföldi kölcsönök felvételére, mivel az addig is nehéz megélhetés romlását látta annak hatásában. A kölcsönök feltétele ugyanis azzal járt, hogy meg kellett szüntetni a behozatali korlátozásokat, visz- sza kellett állítani a szabadforgalmat; így a kisiparosok attól tartottak, hogy a minőségileg gyengébb külföldi nyers- vagy félig kész termékek elárasztják az országot.70 A külföldi készáruk beáramlása is gondot okozott, főleg a cipőiparban, ahol az 1920-as évek végén a csehszlovák import cipők alacsonyabb ára és nagy mennyisége okozott problémát, miközben a bőr nagykereskedelmi ára 50-80%-kal emelkedett.71 A magyar ipari és mezőgazdasági termékek pártolása országos mozgalommá szerveződött, amit a Kereskedelemügyi Minisztérium indított el. A magyar áruk pártolásától várták a munka- nélküliség csökkenését. Ennek szervezett formája volt a „Magyar Hét”, amit 1928-ban és 1930-ban Cegléden 67 CH, 1923. 7., 8., 9., 10. sz. 68 CH, 1925.33. sz. 69 Polgm. jelent. 1936.50-1937 sz. PML NkO V. 73-d. 1182. 70 CH, 1924.10. sz. 71 CH, 1928.5. sz.; 1929.18. sz. „1) Te vagy az oka a munkanélküliségnek, ha nem magyar árut vásárolsz. Idegen áruk fogyasztásával idegen népek jólétét és a magad szegénységét fokozod. Nincs okod, hogy keresd az idegen árut: a magyar ipar ma már árban és minőségben versenyképes ágazat. Azért támogasd a magyar ipart, mert attól függ a családod és gyermekeid jövője. Józan önérzésből szeresd a magyar ipart; sorsa a sorsoddal közös. A magyar áru magyar anyagból, magyar munkások kezével készül. Csak magyar árut vásárolj! A magyar fold termékeit fogyaszd! A „Magyar Hét” alatt figyeld a kirakatokat: olvasd a lapoknak azokat a hirdetéseit, melyek magyar árut ajánlanak, hogy megismerd a magyar termelést és fogadd meg, hogy csak ezeket vásárolod! Evenként 52 Magyar Hetet tarts!” Az 1928-as Magyar Hetet az ipartestület szervezte, nem nagy sikerrel. Az egyes kereskedők hasznáról nem áll rendelkezésre adat, de a rendezvény maga 95 pengő 85 fillér deficittel zárult.73 VASÁRNAPI MUNKASZÜNET Sajátos volt az iparosok és a kereskedők viszonya az 1935-ben elrendelt teljes vasárnapi munkaszünethez. Egyrészt örültek a munkaadók és alkalmazottaik, hiszen ha mindenki bezár, senki sem jut „jogosulatlan 72 CH, 1930.42. sz. 73 PML NkO IX. 201. Ipartestületi jegyzőkönyvek a/6: 1928. nov. 15.
