Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Rajna András: Az Abony 49. lelőhely protoboleráz-kori leletei és interpretációs lehetőségei
97 A feltárási területtől nyugatra fekszik a Gombástanya, míg keletre és délre szántóföldek találhatóak. Földrajzi szempontból a terület a Duna-Tisza közi hátság keleti szegélyét képező Cegléd-Abonyi síkság része. Az ásatási terület közvetlen környezete kelet felé enyhén lejtő síkság, tengerszint feletti magassága 90-93 m között változik. Természetes, állandó jellegű vízfolyás a területen nincs. A Zagyva árteréhez tartozó nagyrészt betemetett kanyargó patakmedrek, morotvák mentén kialakult tocsogók, nedves rétek lecsapolására ásott árkok közül az egyik az új főútszakaszt követi keleti irányba. Időszakos jellegű vízfolyások a területtől DNy-ra folyó Gerje és a tőle EK-re levő Perje. Földtani szempontból a terület aljzatát felső pannon korú homok képezi, amelyre 70-100 m vastag pleisztocén folyóvízi üledékek települtek.2 * 10 A terület felszíne a Gödöllői Dombság DK-i oldaláról kifejlődött lösz-hátság lepusztulásából keletkezett. Az Alföld, folyó- és belvízrendezését megelőző időszakig (19. század) a terület nagy része mocsaras jellegű volt. A terület az Os-Zagyva mocsaras, hosszabb-rövi- debb ideig vízzel borított ártere, amelybe ÉNy felől számos kisebb vízfolyás hordta be a löszfennsíkról jövő kőzetlisztes üledéket. A Kr.e. 5. évezred időszakában a Tisza jelenlegi folyása mentén árkos süllyedések sorozata, a Körös-Maros hordalékkúpján és a Duna-Tisza hátság keleti oldalán kompenzációs kiemelkedés zajlott le, aminek során a Tisza medre stabilizálódott és vele együtt a mellékfolyásoké is. Ez bő csapadékos időszakban történt, a vízhozam elegendő volt a kiemelkedő parti dűnékben lerakodott kőzetlisztes kevéske homokot is tartalmazó üledék mozgatására, így jött létre a megtelepedésre megfelelő terület. 2. térkép: Az Abony 49. lelőhely 2003-2004 években feltárt része Az Abony környéki feltárások a 4. számú főút Ceglédet és Abonyt elkerülő szakaszán 2003-2005 között zajlottak. A protobolerázi leletek az Abony 49. számú lelőhelyen kerültek elő jelentős mennyiségben. A rézkori objektumok a lelőhely nyugati részén kerültek elő a 2003-2004 években, valamint a 2005- ös feltárási területen. Abony 49 sz. lelőhely 3. térkép: A 2005. évi feltárási terület A Duna-Tisza közén feltárt leletek tipológiája A fejezet tipológiai részét a Kalicz Nándor által kidolgozott rendszer alapján, valamint Horváth László András, Tisza mentén feltárt és közölt leleteit felhasználva készítettem el. Ezt a rendszert bővítettem ki az Abonyban előforduló típusokkal. A bemutatásnál kitérek a tárgycsoportok közeli és távoli kapcsolataira, a típusok leírásánál szövegközi képekben néhány kiválasztott leletet mutatok be. I. Csészék A protobolerázi anyagban megjelenő csészék a kutatók véleménye szerint az időszakot jellemző vezető kerámiaformák közé tartoznak.11 I. A.: A Furchenstich díszítésű csésze megjelenik a Duna-Tisza közi anyagban is (1. tábla 1-3), és feltételezhetjük, hogy a számos kisméretű, a restaurálás során össze nem illeszthető darabok hasonló egyfülű Furchenstich díszítésű csészékből származnak. Az Abony 49. lelőhely egyik leggazdagabb (44.) objektumában feltárt csésze (1. tábla 1-2) vékonyfalú, hengeres nyakú, enyhén kihajló peremű, alja gömbsüveg formájú. Széles szalagfüle a peremből indul és a vállra támaszkodik. Díszítése a fül sávjának kivételével az egész külső felületet beborítja. A 11 HORVÁTH 1990.; HORVÁTH-SIMON 2003.; KALICZ 1991.; 10 A terület geológiai elemzését Dr. Kalmár János végezte el. KALICZ 2001.
