Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Kalácska Róbert: A vasművesség emlékei Cegléd határában
410 A VASMŰVESSÉG EMLÉKEI CEGLÉD HATÁRÁBAN KALÁCSKA RÓBERT Cegléd-4/17. (Fertály-földek) lelőhely A 2005. július 18. — november 23. közötti időszakban, a 4. sz. főút szélesítése kapcsán a 71+750-72+120 km közötti szakaszon, az út mindkét oldalán folytattunk 153 m2 területen próba-, 9.573 m2-en megelőző feltárást. Az ásatás eredményeként egy Árpád-kori, 11—13. századi település részlete látott napvilágot. A kutatás során 216 gödröt, 148 árkot, 23 gödörházat, 17 műhelygödröt, 11 szabadtéri kemencét, 7 kutat, 2 cölöplyukat és 9 bizonytalan rendeltetésű objektumot tártunk fel (1. ábra). 1 1. ábra: Objektumtípusok A telep leletanyagának kora egységesnek mondható. 163 objektum (37,6 %) leletanyaga a 12-13. századra datálható. Az objektumok nagyobb része (61 %) lelet, ill. keltező lelet nélküli volt. Három objektumból kerültek elő jellegtelen őskori, és ugyancsak három objektumból újkori edénytöredékek. A 12-13. századi leletanyag csont, kerámia és paticsanyaga mellett számottevő a 66 objektumból előkerült vassalak nagy száma {2. ábra). Az Árpád-kori kerámialeletek többségére a főzőedények — a kézikorongon készült, homokkal soványított fazekak - a jellemzőek, de néhány cserépbogrács, két esetben pedig sütőharang töredékei is előkerültek (1-3. tábla). 2. ábra: A leletek megoszlása A lelőhelyen előkerült állatcsontok nagyrészt háziállatoktól (99,81 %), főként házi emlőstől származtak, de a háziszárnyasok három faja is jelen volt a csontanyagban (házityúk, házi lúd, házi galamb). A leletek tanúsága szerint a legjelentősebb háziállat a szarvasmarha volt, amely a csontanyag 59,26 %-át (3440 db) tette ki, míg a második legnagyobb számban tartott emlős a juh volt, 18,67 % (1084 db). A csontok több mint 20 %-át szarvcsaptöredékek adták, melynek fontosságára a későbbiekben térünk ki. A szarvcsapok csigásán csavart szarvú juhokhoz tartoztak. Két szarvcsap a parlagi típusba tartozó juh- tól származott. A szarvcsapokat nem a tövüknél hasították le, mivel a koponya egy kisebb darabja rajta maradt a szarvcsapon. A vizsgált darabok több, mint 95 %-a vastag falú, erősen csavarodó, csigás; szélessége 31,5-50,8 mm, magassága 45,0-67,0 mm között mozog, többségük kostól származik, de nőstényállatok kisebb szarvcsapjai is megtalálhatók. A szarvcsapok darabhossza: 67,0-254,0 mm közötti. Az állatok egy része kifejlett korban került leölésre, kisebb része fiatal korában. A kiskérődző csontok között néhány kecskecsont is előkerült. A harmadik gazdasági haszonállat a sertés volt, csontjai 7,66 %-ban (445 db) kerültek elő. Főként fiatal, 9 hónapos állatok maradványai voltak meghatározhatóak, de a leletek között kocák és kanok csontjai is elkülöníthetőek.
