Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
292 Dinnyés István pont-kettőskörös lap részlete (69. tábla), a 117. lap előoldalán díszített lap, hátoldalán a 6. korong előoldala (56. tábla), a 169. lapocskán keskeny, pont-kettőskörös lap (61. tábla), a 249. hal hátoldalán szögletes lap (61. tábla) „lenyomata” található. Utólagos színváltozásra jó példa az erősen hiányos 74. lap (46. tábla), melynek töredékei sárgás csontszínűek, világos- és sötétbarnák, részben fehéredettek. Vagy a 303. hiányos lap (55. tábla), melynek kisebb, illeszkedő töredéke barna, a nagyobb töredék csontszínű. A 183. fej (17. tábla) és a 294. korong (68. tábla) előoldalának, 29 faragvány részleges (pl. 190. fej: 21. tábla) és 16 faragvány töredékének (pl. 137. fej levált nyakfelülete: 6. tábla, a 252. lap néhány töredéke: 42. tábla) fehérre, 4 esetben világosszürkére (pl. 180. alak: 9. tábla) színeződését a napsütés okozta a felszínre kerülésük után. Az alakok és fejek között találhatók egymáshoz kivitelben közelálló példányok. Egyenesszájú fejek között a 111. és a 231. fej hosszú nyakrészének díszítése a 111-en meglevő hosszoldali, kettős vonalakban különbözik (7. tábla). Az előbbiekkel rokon 232. és 233. fej nyakának díszítését felül és alul a 232.-en széles, mély vonal, a 233-on karcolt kettős vonal zárja (8. tábla). A 95. és a 210. alak (10. és 15. tábla) gyakorlatilag egyforma, a 96. és a 208. alakot (12-13. tábla) összeköti a fejdísz egyformasága, a 96., a 209. és a 321. alaknál a faragvány alsó részének díszítése (12., 14. és 16. tábla) egyező. Hasonló kialakítású a 221. és 139. görbeszájú fej (26-28. tábla). Szintén közel áll egymáshoz a 184., a 185. és a 216. görbeszájú fej (22-23. tábla), a 70. és a 192. görbeszájú fej (27. tábla), melyek fejdíszük eltérő mintázatában különböznek egymástól. A gyakori hasonlóság (pl. görbeszájú fejek 15., 106., 217.: 24. tábla, 222. és 342.: 28., 30. tábla) ellenére az alakok és fejek megformálására az egyediség jellemző. Több faragvány párosával készült. Ilyenek a karok (32-33. tábla), a kézfejeknél (33-38. tábla) a díszítés egyezése, közel azonossága és a méretbeli közelség támasztja alá a párosságot. A közel egyforma 31., 49. és 63. kézfej (33. tábla) esetében talán a 49. és a 63. a pár, negyedik ilyen kézfej a depó megkerült tárgyai között nincs. A 238. bordatöredékből készült és a 330. csövescsontból kifaragott, dísztelen kézfejnél (37. tábla), továbbá a kisméretű 133. (csövescsont) és 331. (állkapocs) kézfejnél (38. tábla) a csontanyag eltérése ellenére valószínű a párosságuk. A kevés jellegzetességgel bíró lábfej-lábbelik közül a kisméretű 33. és 69. bal lábfej (38. tábla) lehet pár, a mindkettőnek közel síklappá faragott hátoldala alig különbözik az előlaptól. A többieknél talán a 196. és 242., a 195. és 38. (38. tábla) készült párosnak. A díszített lapok közül egyértelműen párban készült a 201. és 264. nyúlványos korong (49. tábla), a 84. és 262. négyzet alakú lap (51. tábla), a 28. és 261. rövid téglalapos lap (52. tábla). Bizonyára párt alkot a hosszúkás téglalapos lapok közül a bemetszésekkel tagolt szélű 75. és 86. lap (53. tábla), a 12. és 255. (54. tábla), a 175. és 256. (55. tábla), a 11. és 257., a 138. és 160. lap (57. tábla). Összeköti a díszítés egyformasága az eltérő méretű 8. és 303. (55. tábla), 25. és 259. lapokat (57-58. tábla). A hat díszített, háromszögletes lapocska közül díszítésben egyforma, méretben közelálló a 94., 131. és 274. (58-59. tábla). Párban készült a dísztelen lapok közül a 157. és 314. hosszúkás trapézlap (70. tábla), a 282. és 283. (68. tábla), a 296. és 304. háromszögletes, a 81. és 285. lekerekített csúcsú háromszögletes lap (69. tábla). Méretben közeli a 22. és 26., a 103. és 284. nem teljesen egyező formájú háromszögletes lap (69. tábla). A méret és alak tekintetében erősen változatos, kördíszes négyszögletes lapocskák (59-65. tábla) és a szintén változatos méretű korongok (65-68. tábla) között párnak a 78. és 277. korong (67. tábla) tartható. Természetesen vannak kisebb különbségek (méret, a díszítés vonalvezetése, esetenként a csontanyag) a biztosan vagy nagy valószínűséggel párban készült faragványok között. Az alföldi szarmata leletanyagban továbbra is egyedülálló20 faragványok tervezett rendeltetésére kialakításuk kevés segítséget nyújt. Készülhettek társasjátékhoz21 a különböző méretű négyszögletes lapocskák és korongok (59-68. tábla). E feltételezést megerősíthetik a 2005-2006-ban, Cegléd-Bürge- házi-dűlő 4/14. lelőhelyen, a szarmata házak agyag padlóján megfigyelt, a malomjáték táblájára erősen hasonlító karcolatok.22 Bizonytalan rendeltetésűek a változatos alakú, kisebb-nagyobb egyedi és páros (42- 52. tábla), a téglalapos és háromszögletes, díszített (53-59. tábla) és a dísztelen (68-70. tábla) lapok. Nincsenek átfúrva, a hátoldaluk megmunkálása sem utal rendeltetésükre. Elképzelhető, hogy valamilyen felületbe (bútor, más faépítmény fala) illesztésre23 szánta őket a faragó. Talán ugyanez, talán más a rendeltetése a fibulát (42. tábla) és a szekercét (45. tábla) ábrázoló faragványnak. A kar, kéz, lábbelibe bújtatott lábfej alakú faragványokat (32-39. tábla) lehetséges az ún. áldozati ajándékok (offerek, votív tárgyak) körébe sorolni, bár párosságuk ezt nem erősíti meg. Ha valóban áldozati ajándéknak készültek, akkor a szarmaták is hittek segítő, gyógyító erejű természetfeletti lényben, s bizonyára voltak kultuszhelyeik, ahol a votív tár20 A 4. főút szélesítését megelőző feltárás Cegléd 4/14. lelőhely 1526. házból előkerült csontfaragvány nem szarmata, ahogyan a feltárási jelentésben, GULYÁS 2007. 187. szerepel, a ház utóbb tisztított leletanyaga korai avar. 21 DINNYÉS 1989.; DINNYÉS 1999. 75. 22 GULYÁS 2006. 216.; GULYÁS 2007. 187. 23 DINNYÉS 1989.; DINNYÉS1999. 75.
