Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)

Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok

A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok | 293 gyakat elhelyezhették.24 Az alakos faragványok, fejek {3-31. tábla) esetében is felvethető az áldozati ajándék rendeltetés. A tárgyleírásban szobrocskaszerűnek ne­vezett, levágott végű lábközépcsontból készített 95., 96., 124., 208., 209., 210., 321. alakok {10-16. tábla) felhasználását elnagyoltan lefaragott hátoldaluk, fer­de végeik alapján végeiket rögzítve, valamilyen háttér elé vagy féloszlopszerűen, a felületre simulóan állítva (pl. láda vagy más fabútor élén, oldalán) tervezhette a faragó. Hasonló rendeltetés feltételezhető a 251. félhenger {70. tábla) esetében is. Az egyenesszájú ala­kok és fejek között gyakori a hátoldal simára, közel síklappá (pl. 135. és 233.: 8. tábla) vagy enyhén dom­ború felületté (pl. 61. és 132.: 5. tábla) alakítása, ami a domborműves állatalakok {39-40. tábla) hátoldalára is jellemző. Ezek a tárgyak valószínűleg nem felület­be illesztésre készültek. Talán tényleg eszköz, tűtartó a három, juh sípcsontból készült hengeres tárgy {71. tábla). Tűtartó rendeltetésüket az alföldi késő szarmata leletanyagban eddig előkerült madárcsont,25 a korai-ké­sői korszak bronzlemezes római26 tűtartói nem igazán támasztják alá. Az emberalakok és fejek, az állatalakok és állat­fejek, a 200. tűtartó(?), a 252. és a 287. lap, a 159. és a 300. korong ábrázolásai az alföldi szarmaták - te­metkezési szokásaikon túl - kevéssé ismert szellemi kultúrájával állnak kapcsolatban. Egykorú adatok hiányában az emberalakokról és fejekről csak feltevéseket lehet megfogalmazni. Lehet­nek ember alakúnak tartott istenek, más természetfe­letti lények vagy elődök, ősök ábrázolásai.27 Bizonyta­lan, ismeretlen a 132. és 182. egyező állású (5. tábla), a 143., a 213. {4. tábla) és a 214. {9. tábla) ellentétes állá­sú, kétfejes kisplasztikák jelentése. A 179. faragvány {3. tábla) nagy valószínűséggel anya és gyermek ábrázolá­sa, kérdés, hogy az anya termékenység istennőt jele- nít-e meg. Talán az állatállományt óvó, természetfelet­ti lényt formált meg a faragó a nyakrészén állatalakos 72. fejjel {4. tábla). A 17. {3. tábla) és a 180. (9. tábla) emberalak váll fölé emelt kezei a térben és időben szé­les körben elterjedt áldó-könyörgő kéztartást jelenítik meg.28 Hasonló jelentésű lehet a 89. álló alak {3. táb­la) és a 124. alak {11. tábla) kéztartása is. Kebleket és ágyékot takaró mozdulatra29 emlékeztet a 41. fej {11. 24 DINNYÉS 1989.; DINNYÉS 1999. 75.; DINNYÉS 2007. 367. 25 Hortobágy—Poroshát III/5. keleti sír: ZOLTAI1941. 280., T. V/ll.; Csongrád-Berzsenyi u. 6. sír, Csongrád—Kaszárnya 127. sír: PÁRDUCZ 1963. 20., 49., T. 11/10., VII/25.; Tiszavalk 2. sír: GARAM-VADAY 1990. 176., 211., Abb. 3/2.; Tiszadob-Sziget 11., 28. sír és szórvány: ISTVÁNOVITS 1993. 98., 107., 110., 135., Abb. 13/2., 17/13. 26 Mint Veresegyház: MESTERHÁZY 1986. 142., Abb. 2/4-5.; Kö­zületien, késő római tűtartó Abonyból: Kossuth Múzeum 86.109.61. 27 DINNYÉS 1989. 28 DINNYÉS 1989. 29 Késő római, csontból faragott guzsalyok nyelén termékenység-anya istennők ilyen kéztartású alakjai: BÍRÓ 1994. 202-206., Fig. 6-7. tábla) és a 213. felső feje {4. tábla) kezeinek helyzete. Szokatlan, furcsa a 93. félalak jobb kezének és a 215. fej bal kezének kicsavart (törött?) tartása. Nehezen ér­telmezhető a 112. fej (5. tábla) áll alá emelt kéztartása és a 180. férfialak (9. tábla) guggoló30 testtartása. Az alakok és fejek fejdíszei többféle értelmezést engednek meg. Egyedüliként ábrázolnak bizonyára előrefésült hajat a 213. kettős fej karcolt vonalas „fej­díszei” {4. tábla). Néhány kivételtől (a 132. és a 182. kettős fej alsó fejei, a 214. kettős fej alsó, elkeskenyedő feje, a 65., a 127., a 230. görbeszájú fej, a befejezetlen 229., a félkész 163. fej) eltekintve az alakok és fejek egyszerű vagy változatosan összetett fejdíszt visel­nek. Jellemző a középvonallal osztott, a vonal aljánál egy-egy lefelé ferde, egyenes (pl. 115.: 7. tábla) vagy ívelt vonallal (pl. 132.: 5. tábla), szalaggal (pl. 168.: 6. tábla), ívelt vonalak alkotta, levélszerű taggal (pl. 129.: 30. tábla) zárt fejdísz, ami nagy valószínűséggel fejfedő, talán a homlokrészén változatosan díszített, süvegszerű fejfedő ábrázolása. Esetleg a pont-kör­rel is díszítetteknél (209.: 14. tábla és 321.: 16. tábla) tételezhető fel pártaszerű fejdísz. Hátul a nyakat is fedő süveg ábrázolása van a 180. guggoló alakon (9. tábla), az ábrázolt bizonyára férfi. Egyértelműen fér­fiarc a széles, vonalkázott bajszos 188. görbeszájú fej {21. tábla), az arc alatti vonalas felület bizonyára a dús szakáll jelzése. Bajszos-szakállas a 228. görbeszájú fej {21. tábla) is, melynek középvonalhoz háztetőszerűen csatlakozó vonalakból álló „fejdísze” - talán haj, talán süveg ábrázolása - a 156. görbeszájú, bajusz és szakáll nélküli fejen {18. tábla) ismétlődik. A 180. alak szem­öldökig lehúzott süvegéhez hasonlóan szemöldöknél kezdődő süveg van a Szentes-nagyhegyi 20. sír férfi­fej alakú díszein,30 az intercisai veretek31 fejein és né­hány délkelet-európai emberfejes veretem32 A 188. fej két oldalra ferdén vonalazott szakálla rokon a Szen­tes-nagyhegyi és az intercisai fejek szakállábrázolása- ival, a 228. fejet pedig ívelt vonalakkal jelzett bajusza rokonítja velük.33 Tagolt borda díszíti az egyenesszájú 135., a 140. és a 142. fej homlokát, a 136. és a 107. fejen az arc alatti sávot {8-9. tábla), vonalkákkal tagolt borda van az arc alatt a 129. görbeszájú fejen {30. táb­la) is. Talán a fejfedő-süveg és az öltözék prémszegé­lyét jelezte így a faragó. A 124. görbeszájú alak {11. tábla) arc alatti sávján, vonalhoz kapcsolt, hat, közel teljes pont-kör van, a 30 CSALLÁNY1932.150-151., XLVIII. tábla 1.; FETTICH 1953. 73., LVIII. tábla 2.; a teljes sírlelet PÁRDUCZ 1956.143-144., T. XVII-XXI. 31 Oldalt a füleket is fedő süveg PAULOVICS 1940. 69., XVII. táblán alul; BÓNA 1993. 9. kép 3. 32 BÓNA 1993. 9. kép 1-2., 7. 33 A szentesi sírlelet kapcsán a szarmata és hunkori ábrázolásokról szé­les kitekintéssel ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997. 158-160. A 155. oldalon a nagyhegyi 20. sír 4. századra keltezése (a közeli provinciákban párhuzam nélküli ládika alapján) nem meggyőző, talán helyesebb a 3. század közepe: PÁRDUCZ 1956. 166.

Next

/
Thumbnails
Contents