Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok 287 nyünk szántott talajának átrostálása és a bemért fa- ragványok helyzete szerint a mezőgazdasági munka már sokszor elérte és nagy területen szétszórta a depó tárgyait (2. térkép, I. szelvény). Néhány került elő a fazékfenéktől K-re és D-re, a nagy többség a szélrózsa további irányaiból. Október 4-én a felszínen, 7-én a felszínen és a felső talajrétegből gyűjtött faragványok (179-285.), velük a fazék ÉK-É-ÉNy-i oldalának töredékei a helyén maradt fazékaljtól Ny-NyENy-ra kerültek elő, tehát a depó egy jelentős részét egy korábbi a szántás Ny-ÉNy felé mozdíthatta el. 1986. októberben a depó 320 (restaurálás után) faragványát, egy szürke bronztükör 3 összeillő töredékét és a depó fazekához tartozó töredékek nagy többségét bontottuk ki, gyűjtöttük össze. A depó leleteinek szétszórtsága miatt 1987 júliusában10 az 1986-os I. szelvény körül 165 m2 területen rostáltuk át az előző évi szántott réteget (7. térkép), 65 faragványt és töredéket (restaurálás után 321-328., 330-340.), a bronztükör nagyobb töredékét, a depó fazekának újabb 19 töredékét gyűjtve össze.11 Az I. szelvény KÉK-i oldalán kitűzött II. szelvény nagy részén figyeltük meg az I. szelvény DK-i részén észlelt, szántás alatti, sárga homokos feltöltődést, az I. szelvény tengelyvonalának folytatása közelében pedig a járószint részleteit. Több szelvényben dokumentáltunk ÉK-DNy-i és ÉNy-DK-i tengelyű szántásnyomokat az előző évi szántás szintje alatt. 1986-87-ben tehát 339 többnyire ép, részben hiányos csontfaragványt sikerült összegyűjteni, számuk az egykori mennyiség 90-95 %-ára becsülhető. 16 alig vagy erősen zöldre színeződött csontfa- ragvány (a 34. a megmozdított depó szélén, a többi távolabb, elszórtan került elő) elszíneződését az a darabokra tört bronztükör okozhatta, melynek három összeillő töredékét 1986-ban a fazékfenéktől DNy- Ny-ra, negyedik töredékét 1987-ben, a fazéktól kb. 5 m-re ÉÉNy-ra találtuk a szántott rétegben. A hiányos tükör törésfelületei részben korrózió nélküliek, az 1987. évi, legnagyobb töredék és a többiek közötti törés korrodált, csakúgy, mint a hiány melletti kis töredék külső törésvonala. A csonttárgyak elszíneződése, különösen a 155. szekerce alakú lap (45. tábla) hátoldalán levő, a tükörrel egyező körvonalú elszíneződés szerint a tükör eredetileg a faragványok között, a fazékban kellett legyen, tehát a depóhoz tartozik: 10 A kutatandó területet a termelőszövetkezet kihagyta a művelésből. Az „Árpád” MGTSz vezetőitől, dr. Lakos László elnöktől és Vincze Csaba főmezőgazdász-alelnöktől jelentős segítséget kaptunk (a tábla művelésekor alkalmazkodtak az ásatásokhoz, pótkocsira épített lakókunyhó, illemhely, ivó- és mosdóvizes lajt) a három feltárási időszakban, amiért ezúton is köszönetét mondok. 11 1986-87. évi feltárási dokumentáció Kossuth Múzeum Adattára 3266-93; feltárási jelentések TARI-DINNYÉS 1987. 58.; DINNYÉS 1988. 44-45.; DINNYÉS 1992. 44.; TARI-DINNYÉS 1987-88. 270.; DINNYÉS 1990. 126. 343. (Zöldes elszíneződést okozható, más, nagyobb bronztárgyat nem találtunk). 1986-87-ben a depó fazéktöredékeinek legalább 90 %-át gyűjtöttük össze, részben a faragványokhoz hasonló szórtságból. A település járószintjén álló, farag- ványokkal megrakott12 edény (344.) repedt volt a K-i oldalán, a repedést egykor három furatpárba fűzött zsinórral fogták össze. Valamikor, de nem évtizedekkel, évszázadokkal a depó lehelyezése után alakult ki a szélhordta, sárga homok feltöltődés, melynek egykori vastagsága ismeretlen, de a fazekat a helyén tartotta. Vékony meszes rárakódás keletkezett a fazék külső oldalán, mely a hashajlattól lefelé fokozatosan ritkulva a fazék alsó, kb. 5 cm-es sávjában már hiányzott. Belül a perem és a vállrész volt vékonyan meszes. A fazéktöredékek törésfelületei részben elmeszesedettek, részben enyhén szennyezettek (a törésfelület rétegzettsége látszik), részben szennyeződés nélküli, friss törésűek. Peremtől lehaladó, meszesedett törésfelületek: a K-i oldal egykor kötözött repedésén kb. 16 cm-es az alsó furatpárig; a DK-i rész közepén kb. 5 cm-es; a DK-i és DNy-i rész között 16-16,5 cm-es; a Ny-i oldalon 8-9 cm-es, enyhén meszes; az ÉNy-i oldalon 8 cm-es, gyengén meszes; a felül hiányos ÉK-i oldalon a peremtől 8-18 cm-re. Egyetlen, az edényen körbefutó, meszes, részben gyengén meszes törésfelület a K-i oldalon az alsó átfúrások fölött, a peremtől 12,5-12 cm-re, máshol a peremtől 8-10 cm távolságban haladt. A körbefutó törésfelületek fölött csak a K-i oldal repedése és a középső, baloldali furat közötti törés meszes, a fazék ÉNy-E-i részén pedig a körbefutó alatt volt több, változó irányú, alig vagy erősebben meszesedett törésfelület. Az elmeszesedett törések szerint a fazék felső harmada korán elvált az alsóbb résztől és több darabra tört. Töredékei nem távolodtak el a fazék alsó részétől, mert a DK-DNy-ÉNy-i rész váll-, nyak- és peremtöredékeinek kisebb részét a megmozdított depóban találtuk és 1986. október 7-én szedtük össze. A fazék alsó kétharmadán bizonyára megnyílt a kötözött repedés, új repedés keletkezett a DK-i és DNy-i rész között és az ÉK-i oldalon. Ezek és az ÉNy-É-i oldal szabálytalan törésvonalai alapján a fazék alsó kétharmada valamennyire szétnyílhatott, É-on bizonyára meg is roskadt. Az egymáshoz enyhén szeny- nyezett törésfelülettel illeszkedő töredékek - köztük a fenék és a fenékrészhez illeszkedők, a függőleges, meszes törésvonalak folytatása a fenékig — mind az alsó kétharmad, mind a felső harmad töredékei között megtalálhatók. Általában az edény nagyobb töredékei voltak, amíg friss töréssel több darabra nem törtek. Ez a földdarab a 19. század vége óta szántó,13 a rendsze12 1987. szeptemberben a fazékba rakott faragványok közel a nyakhajlatig töltötték meg az edényt. 13 A terület a 19. század vége felé került Tóth Ernő apai nagyapja tulajdonába, az addig csak legelőként hasznosított terület azóta és folya
