Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)

Gabler Dénes: Terra sigillaták Cegléd és Abony határából

Terra sigillaták Cegléd és Abony határából

261

rheinzaberni manufaktúrában is, ezért a kutatás - stratigráfiai eredmények, leletegyüttesek hiányában általában a rheinzaberni gyártmányok időrendjét vette alapul westerndorfi működésük keltezésénél is. A rheinzaberni áru azonban éppen a Severus, vagy post Severus kori csoportok esetében bizonytalan, így az ezektől függő keltezés is erősen hipotetikus. Minthogy Helenius rheinzaberni áruja megtalálható a regens- burgi temetőben, a 185 után kiépített Holzhausenben vagy Heddernheim III. fázisának anyagában, feltehető, hogy műhelye Kr.u. 180 után működhetett.126 Áruja több III. századi leletegyütteseben is fellelhető, így pl. a heddernheimi 106-os parcella Kr. 202 utánra keltezhető anyagában.127 Ugyanígy Comitialis rheinzaberni gyártmányai is feltűnnek egészen kései leletegyüttesekben, így a londoni rakparton folytatott ásatás anyagában, amely Kr.u. 224 tájára keltezhető.128 Helenius sigillatái is késői kontextusokban találhatók, így pl. a rheinzaberni 17c gödör anyagában (Kr.u 235/245 tájára keltezhető), Großprüfeningben (Kr.u 242 tájára tehető) vagy Ladenburgban (Kr.u. 246 körül), ennek ellenére sem valószínű, hogy Helenius a

III. sz. középső harmadában még működött volna.129 Helenius rheinzaberni és westerndorfi műhelyének egyidejűsége különben sem bizonyítható.130

A telepanyagokban található díszítetlen sigillaták általában olyan apró töredékek, amelyek nem alkalmasak további formatipológiai vizsgálatokra. Két abonyi sírlelet érdemel ebből a szempontból figyelmet: a 71. sír Drag.33 formájú pohara, amely egyenes fala, aljának kialakítása és minőségi jegyei alapján egyaránt westerndorfinak tartható.131 Ez a példány a szarmaták területén egyébként gyakori típus nagyobb változatát képviseli. A nagyobb méretű, drágább variáció már jóval ritább a Barbaricumban. A 77. sír enyhén konkáv falú pohara az átlagos, kisebb méretű változathoz sorolható; minőségi jegyei alapján Westerndorf mellett a pfaffenhofeni manufaktúra is számításba vehető.132

A korábbi feltételezések szerint a westerndorfi fazekastelep az első alemann betörések során elpusztult, így Helenius 233 után ott már nem működhetett.133

A Cegléd és Abony környéki szarmata telepeken 13 pfaffenhofeni sigillata került elő; ezek közül mindössze egy díszítetlen sigillata, a többi dombordíszes tál. Anyagunknak 6,6 %-a köthető tehát a másik Inn126 REUTTI 1983. 58-60.

127 FISCHER 1973. 208.

128 MILLER et al. 1986. 62.

129 NUBER 1969. 143-146.

130 KORTÜM-MEES 1998. 162.

131 KELLNER 1968. Abb.12.10.

132 KELLNER 1963. Abb. 12. 67.

133 A westerndorfi sigillaták színe általában Munsell 2.5YR 5/8 sárgásvörös, agyaguk keményre égett. Soványító anyaguk fehér quarz, vörös vasoxid, sötétszürke vasoxid és csillám, Id. RADBAUER 2003. 66. GABLER-KELLNER 1994. 267.

menti manufaktúrához, amelyik nemcsak a dunai tartományokba, hanem a Barbaricumba is szállított árut. A pfaffenhofeni és a westerndorfi áru optikai jegyek alapján történő megkülönböztetése változatlanul nehézségekbe ütközik,134 újabban S. Radbauer mikroszkóp segítségével történő meghatározásai bíztatnak e téren is eredményekkel.135 H.-J. Kellner szerint a jellegzetes pfaffenhofeni kerámia tömeges gyártása a Kr.u. 210/220 évekre tehető,136 eszerint a gyár a 233. évi alemann betörés után is folytatta működését.137 Síregyüttesben Seebruckban került elő a 10. sírban, amelyet publikálója a 7. kronológiai csoportba sorolt,138 azaz 233 utáni időszakra keltezett. A pfaffenhofeni gyártmányok korábbi csoportjába tartoznak azok a tálak, amelyeket Helenius westerndorfi motívumai díszítenek; „újítást” legfeljebb egy-egy durva kidolgozású térkitöltő elem jelent. Comitialis és Helenius pecsétlőinek együttes használata is valószínűleg erre a műhelyre jellemző. A későbbi csoportba Dicanus áruja sorolható, amelyet H.-J. Kellner a

III. század második harmadára keltezett.139 Feltehető, hogy a Dicanus árut Kr.u. 259/260-ig gyárthatták, bár a pfaffenhofeni manufaktúra működésének végére vonatkozó ismereteink rendkívül hézagosak.140

A pfaffenhofeni sigillaták részesedése a pannoniai leletanyagban rendkívül csekély. Vindobonában mindössze 2 %; egyes auxiliaris táborokban még ennél is kevesebb (pl. Azaum 0,64 %, Ad Statuas 0,39 %). Viszonylag jelentős ennek a manufaktúrának az aránya Carnuntumban (5,3 %) vagy Brigetioban (6,7 %), de sehol sem éri el azt a mennyiséget, ami a Pannónia és Dacia közötti területeken figyelhető meg (7,6 %).141 Anyagunkban ez az arány valamivel csekélyebb. A 12 dombordíszes Inn menti gyártmány közül egy Drag. 30 formájú, a többi a hemispherikus Drag.37 formát mutatja. A leletek közül 10 a Helenius westerndorfi motívumaival díszített csoportba sorolható, 2 a későbbi Dicanus műhelyhez köthető. Anyagunk érdekessége, hogy előbbiben nem található meg sem a Pf.l sem a Pf.19 tojásfüzér-típus; a csoportba sorolható töredékeken csak a Pf.27 tojásfüzér látható. Ez utóbbi azonos a westerndorfi E 9 típussal, így a meghatározásnál gyakran csak a minőségi jegyek segítségével tudtuk szétválasztani a két gyártóhely termékeit.142 A Pannóniával észak felé szomszédos

134 FASOLD 1993. 49.

135 RADBAUER 2003. 68.

136 CHRISTLEIN et al. 1976. 79., Id. még KARNITSCH 1960. 117.- a legkorábbi Septimius Severus érme, a legkésőbbiek Gallienus és Claudius Gothicus veretei.

137 Az alemann betörés pusztításaival kapcsolatos kételyeket fogalmazott meg STRUCK 1996. 52., a keltezéshez ld. még GABLER 1978.130., 134.

138 FASOLD 1993. 49.

139 CHRISTLEIN et al. 1976. 79.

140 CHRISTLEIN et al. 1976. 79.

141 GABLER-VADAY 1992. 151.

142 A pfaffenhofeni sigillaták színe általában Munsell 5YR7/6,