Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Gulyás Gyöngyi: Szarmata temetkezések Abony és Cegléd környékén
148 Gulyás Gyöngyi csatkarikája kerek keresztmetszetű. A kéttagú, lemezes testű csatok a 2. század végétől jelennek meg és széles körben terjednek el az Alföld területén.103 104 Kéttagú, lemezes testű, félköríves fejű csatot ismerünk Szentes-Sárgapartról a 34. sírból, Klárafalva B temetőből a 12. sírból, Kiskundorozsma- Subasáról a 65. és 84. sírokból,11)4 illetve Abony 60. lelőhelyről a 77. sírból és Cegléd 4/3. lelőhelyről a 607. sírból is. Egyedül a 107. sírból került elő egytagú, bronzból öntött övcsat, melynek testén bekarcolt kör, szélén facettált díszítés látható (35. tábla 2). A meglehetősen ritka tárgy jelentőségét tovább növeli a mellette talált bronz szíjvég, mellyel díszítésük alapján egy garnitúrába tartoznak. A 2,7 cm széles és 0,25 cm vastag bőrövet záró csat szíjszorító lemezét a négy sarkán egy-egy elkalapált fejű bronzszegecs- csel erősítették a testhez. A szegecsek körül 0,7 cm átmérőjű kör alakú vésett díszítések vannak. A csat egyetlen barbaricumi párhuzamát a 3. századra keltezhető, Törökszentmiklós-Surján, Újtelep temetőből az 58. sírból,105 római kéttagú párhuzamát pedig Intercisából ismerjük.106 3. Szíjvégek A 71a és a 107. sírban egy-egy egytagú szíjvég feküdt. A bronz szíjvég bronzcsattal záródó (107. sír), a vas szíjvég vascsattal záródó (71a sír) bőröv végét díszítette. Az előkerült egytagú szíjvégek formai szempontból hasonlítanak egymásra, szíjszorító végük trapéz alakban enyhén kiszélesedik, másik végük keskeny pálcában végződik. Mindkét darab elkeskenyedő vége előtt kör alakban kiszélesedik, a vas szíjvég itt átfúrt, a bronz szíjvég két dudorral díszített. Az Abony 39. lelőhely 107. sírjában lelt, bronzból készített szíjvég felületén facettált és kör alakú díszítések láthatók, melyek a szíj szorító lemezt rögzítő 3 bronzszegecs körül vannak (35. tábla 4). Az Abony 39. lelőhely 71a sírjában talált vas szíjvég erősen korrodálódott, szegecsek nem láthatók rajta (29. tábla 3.). Az egytagú vas szíjvég párhuzama a madarasi temető 280. sírjából ismert, habár az abonyi darab pálcavége valamivel rövidebb.107 A bronz szíjvég párhuzam nélküli, valószínűleg római készítmény, mint a hozzá tartozó, hasonló díszítésű egytagú bronz övcsat is. 103 VADAY1989. 68. 104 PÁRDUCZ 1950. XXL t. 1., L t. 4.; KÜRTI 2005. 13. kép 3., 14. kép 3. 105 VADAY 1985. Abb. 9. 3. 106 VADAY 1985. 372. 107 VÖRÖS 2001. 6. kép 9. Használati tárgyak 1. Vaskések A női és a férfi sírokban egyaránt megtalálhatók a vaskések, melyeket az övre felfüggesztve hordtak és ennek megfelelően a legtöbb esetben a combcsontok mellett, vagy a medencecsonton kerülnek elő.108 A 71a sírban, mint fentebb már említettük, megfigyeltük, hogy a kést lecsatolták az övről, és úgy helyezték a jobb combcsont külső íve mellé. A 7. sírban a bal combcsont belső íve mellett, a 10. sírban a bal combcsont külső íve mellett, a 11. sírban pedig a jobb alkaron találtuk meg a vaskést. A 71b női sírban a lábánál elhelyezett edény mellől került elő egy vaskés. A lábhoz helyezett edénykés kombináció ritkán és kizárólag nőknél fordul elő a Duna-Tisza közén, a Dél-Alföldön és egy esetben a Tiszántúlon a 2-3. századi temetőkben.109 Összesen 18 sírban találtunk vaskést, melyek közül 13 típusát lehetett meghatározni. A nemek szerinti eloszlás szempontjából 6 férfi, 5 nő, egy gyermek és 6 ismeretlen nemű felnőtt sírjából kerültek elő. Minden kés egyélű, és a kés foka alapján egyenes, vagy ívelt hátú volt. A kés hegye és a nyéltüske egymáshoz való viszonya alapján vannak alsó, középső és felső nyélállásúak. Az egyenes hátú kések közül négy középső nyélállású (2., 52., 71a, 75. sír). A 11. sírból ívelt hátú alsó, a 7., 10., 66., 68., 70., 71b, 82., 107. sírokból pedig középső nyélállású kések kerültek felszínre. A kések nagy részénél a nyéltüske keskenyebb volt, mint a pengeindítás, kivétel ez alól a 70. sírban fekvő kés, melynek nyéltüske és pengeindítása azonos szélességű volt (28. tábla 10). A legáltalánosabban elterjedt, ívelt hátú kések a 2. században, az egyenes hátúak pedig a 3. században jelennek meg és egészen a késő szarmatakorig használatban vannak.110 A felső és a középső nyélállású kések gyakoribbak, az alsó nyélállásúak ritkábban fordulnak elő.111 A kések méreteik alapján változatosak, a kisebbek 8 cm hosszúak, a nagyobbak a 13,5 cm-t is elérik. A kés mérete és az elhunyt neme között nem volt összefüggés, a nők és a gyerekek mellett ugyanúgy megtaláltuk a nagyméretű késeket, mint a férfiaknál. 11 kés négyzet vagy téglalap keresztmetszetű nyéltüskéjén fanyél maradványt dokumentáltunk. A 19., 52., 66. és 70. sírokban lelt vaskések pengéjén fatok, a 71b és a 75. sírban fekvő késeken bőrtok maradványát figyeltük meg. A 64. sírból előkerült kés nyéltüskéjén fanyél maradvány és az azt rögzítő vasszegecsek is megmaradtak (27. tábla 13). 108 Ha a vaskés a combcsont mellett kerül elő, akkor azt a temetés előtt lecsatolták, ha az övcsat és a vaskés egymás közelében fekszik, akkor nem csatolták le az övről VÖRÖS 1996. 129. 109 KULCSÁR 1998. 56-57. 110 VADAY 1989.120. 1,1 VADAY 1989.121.
