Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Rajna András: Az Abony 49. lelőhely protoboleráz-kori leletei és interpretációs lehetőségei
Az Abony 49. lelőhely protoboleráz-kori leletei és interpretációs lehetőségei 103 ból való esetleges leszármaztathatóságára semmilyen kapcsolatot nem sikerült felfedezni78- fémekben szegény, ugyanakkor formákban helyenként hasonló típusaira79 a magyarázat a Hunyadi-halom típusú anyag közvetítő szerepét sejtette. Ez a szakasz magyarázatot adott arra is, hogy miért nem lehet kulturális kapcsolatot találni a Bodrogkeresztúr és a Baden között. Ugyanakkor számos, stabilnak gondolt tényező folyamatosan változott az elmúlt néhány évtizedben. A Baden-komplexum kapcsán folyamatosan vizsgált déli irányú kapcsolatok kérdése a kronológiai rendszer új alapokra helyezése következtében felülvizsgálatra szorult. Az Ezero-Trója-Korai Helladikum anyagában kimutatható hasonlóságok, a korszakkal foglalkozó szakirodalomban folyamatosan jelentkeztek, ezért ebben az áttekintésben nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a kérdést. A Bodrogke- resztúr-Korai Helladikum II.-Trója II. párhuzamosítástól Némejcová-Pavuková kísérletéig (aki a Baden egészét Ezeroval tartotta párhuzamosnak) számos kísérlet született az Egeikum-Balkán-Kárpát-medence történeti kapcsolatainak rekonstrukciójára. Az ún. „rövid kronológia” Raczky Pál tanulmányával80 véget ért ugyan, de a rézkor egyes kultúráinak elemzésekor még gyakran kell utalni arra, hogy lényegesen korábbi korszakról és hosszabb időszakról van szó. A kortárs balkáni kultúrák pedig alig ismertek régészetileg a Kr.e. 4. évezred középső harmadából. Horváth László András a Csongrád-Bokros- Bokrospuszta anyagának kerámiatípusait vizsgálva a Protoboleráz-horizont időrendjét és az anyag déli elemeit kiemelve81 (rövid hengeres nyakat, a szélesebb gömbös hasú bögréket) általánosnak, a Hunyadi-halomban is jellemző formának és továbbra is a fiatalabb Egei típusokhoz nagyon hasonló formáknak tartja.82 (A leleteket Horváth a kora helladikus időszak elejére és közepére teszi a Thermi II.—III., Emporio IV., Lerna-időszakba).83 Ezek a feltételezett kapcsolatok a szilárdnak látszó időrend keretében nem jöhetnek szóba. Az utóbbi években megjelent írásokban többen a késő rézkor főként helyi alapokon való kialakulására és ennek a Kárpát-medencében és környékén való elterjedésére gondolnak.84 Kérdés, hogy a kialakulás egy centrum-területhez köthető, ahol a Boleráz jelenlegi ismereteink szerint először megjelent, vagy több lokális foltban történt a fejlődés, melyek egyesülése hatással lehetett a szomszédos területekre is. A korábbi folyamatosan vándorló-kereskedő migrációs elméletekkel szemben most inkább a szokások, 78 PATAY 1973. 362. 79 PATAY 1973. 355. 80 RACZKY 1995. 81 HORVÁTH 2001. 82 HORVÁTH 2001. 462. 83 HORVÁTH 2001. 485. 84 FURHOLT 2008. a kerámiakészítési eljárások, a díszkerámiák formáinak és mintáinak diffúz terjedésére gondolhatunk, azonban bizonyos fokú tényleges migrációval is számolnunk kell,85 hiszen a kor pásztorkodó állattartása alapot szolgáltatott a vándorlásra,86 ezzel új területek megismerésére. Igen fontos tényező a késő rézkor időszakában az egységesedés, mely a rítusokban, a kerámiaformákban és életmódbeli szokásokban jelentkezik. A középső rézkori anyagi kultúrákban teljesen világosan megnyilvánuló - már a neolitikumban is felismerhető - Dunántúl-Alföld különbözőség a késői rézkorban eltűnik. Ennek a gyökereit az átmeneti időszakban kell keresnünk. A protobolerázi anyag felismerése a legutóbbi időkig problematikus volt, mivel számos korábban használt helyi elem mellett, a környező területek forma- és díszítéskincsét is ötvözi. Ezzel egy újabb sarkalatos ponthoz érkeztünk. Mi legyen az időszak helyes elnevezése? Maga a formakincset felismerő és elkülönítő Kalicz is, az időszaknak több esetben is a leletek, lelőhelyek számának megnövekedésével, újabb, a jelenségeket pontosabban összefoglaló elnevezést javasolt. Kezdetben elnevezése a Balaton-Lasinja II-III. (amely két periódus gyakorlatilag egyként kezelhető a hasonlóság miatt), a III-as időszakot a szerző is a Il-es szerves folytatásának tartotta, ornamentikái eltérésekkel és az alagútfül megjelenésével.87 A kutatás az 1970-esévekben a Furchenstich díszítést használó népességet a Dunántúlra, a Balaton-Lasinja II-III. időszakra, a fiatal Bodrogkeresztúr-kultúrával, az ausztriai Mondsee- és Retz-csoportokkal egy időre keltezte. A II-III. csoport anyagának részletesebb vizsgálata után, annak különállósága miatt később Kalicz javasolta a Furchenstich-kultúra megnevezést,88 és ennek a széles körű, egész Közép-Európá- ban hasonló díszítést készítő népek egészére a közös elnevezés használatát. Az egységes elnevezéssel kapcsolatban később számos ellenvélemény született. Horváth véleménye szerint a díszítés alapján nem lehet a csoportokat egységes kultúrának tekinteni,89 Bánffy pedig a Délnyugat-dunántúli anyag kapcsán a Balaton-Lasinja II. elnevezés visszaállítását javasolta, mivel az sokkal szorosabb kapcsolatokat mutat a megelőző Balaton-Lasinja kultúrával.90 Az Alföld területén a protobolerázi anyag szempontjából számos egyéb problémával is szembesülhettünk. Az Alföldön elsőként feltárt Protoboleráz anyagokat Horváth László András cikkeiből ismerhetjük.91 Az itteni területen, a Furchenstich anyag 85 SHERRATT 2003. 86 HÄNSEL 1998. 87 KALICZ 1973. 88 KALICZ 1982a 8. 89 HORVÁTH 1994. 100. 90 BÁNFFY 2004. 14. 91 HORVÁTH 1994.
