Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - I. A lelőhely elhelyezkedése és kutatástörténet - II. A feltárt lelőhely ismertetése objektumonként

meg keverve nagyon kevés rómaival. Szórványként üveg korsófül (76. kép/4) s vaspánt is előkerült, valamint 2 db díszített orsógomb (bevagdosásokkal ill. köralakú mintákkal). Orsógombjaink előzményét a Hallstatt kerámiában találjuk meg (153. kép/12, 76. kép/2.). A házat a kemence tanúsága szerint többször (kétszer vagy háromszor) megújították. A legjobban megmaradt periódusához tartozott a sárga agyagpadló s a kemence felső kerámia tapasztása. Ez az utolsó periódus leégett, a vastag faszenes, hamus réteg alapján. A padló alatt lévő legkorábbi ház a késő kelta időkben, az i. sz. 1. sz. első felében épülhetett. Ekkor még forgalomban lehettek a köztársaságkori ezüstpénzek is. Az egész objektum anyagában elszórva bronzkori kerámia volt. Ezt a házat folyamatosan használták az 1. század második felében, végén, ld. márványozott kerámia. A -50 cm-nél lévő Hadrianus-Antoninu kori sigilláta keltezheti a ház legutolsó periódusát a 2. sz. első felére - közepére. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a markomann háborúk alatt égett le, bár kerámiájának nagy része korábbi. Valószínűbb, hogy a sigilláta a ház felett lévő kőépülethez tartozott. A kőépületnek két helyen találtuk meg a falát a felső -20-30 cm-ben. Felül egy elszántott K-Ny irányú falomladék, a rábontás DNy-i sarkában pedig rövid E-D irányú kőfal (h: 1 m, szél: 50 cm). A felső betöltésben tegula töredékek is voltak. A metszet tanúsága szerint -30 cm-nél sárga agyagszint tartozott hozzá, amely foltokban van meg a középső részen (K-Ny irányú hossza: 3, 5 m). Ugyanitt, a déli rábontásban kerek tűzhely is volt (1, 3x80 cm, mélys.: -50 cm). A ház agyagpadlója csak ez alatt következett. Ehhez a kőépülethez köthetők valószínűleg a ház déli feléből előkerült, 2. sz. második felére s 3. sz. elejére tehető sigilláták, valamint két szórvány 3. századi érem is: Elagabalus (218-219) és Aurelianus (270-275). A 4. századi használatot bizonyítja néhány profilait késő római peremtöredék az 1. ásónyomból. A többi római kerámiát ld. fentebb. H/2, szelv.: A patakparton, előző szelvénytől északi irányban a felszínen nagyon sok kőomladék jelezte, hogy egy nagyobb kőépület várható. 1997-ben az épület legdélebbi hozzáépítésének kőfalát tártuk fel a H/2, szelvényben. K-Ny irányú fal: h: kb. 7 méter. Valódi falként 4, 3 méter a nyugati oldalon, majd falkiszedésként megy kelet felé 2, 6 méter hosszan. Falszél: 60 cm. Két szélén nagy kövek, középen kisebbek. Ny-i vége befordul észak felé (3. fal) s falkiszedésként valószínűleg belefut a H/3, szelvény 1. kőfalába. Nem egykorú az 1. fallal, későbbi hozzáépítés lehet. Kelet felé nem tudtuk tovább követni, de 1999-ben találtunk a terület legszélén, a H/13, szelvényben egy E-D irányú falrészletet (15. fal), talán ebbe kötött bele. Itt az 1. ány-ban látszott egy falkiszedés helye is, ami mélyítéskor eltűnt. Esetleg a dél felé tartó, de megszakadt 5. fallal is falsarkot alkothatott. Falkiszedés helye nem látszik, paticsfoltos a terület. Korábbi objektumok az épület alatt: Fal déli oldalán paticsos, hamus felület -20 cm-nél. Ehhez köthető még 4 cölöplyuk.

36 Fal alja mélyebben van (-65 cm), így ez a szint tartozhat a kőépülethez is. Esetleg kőfal alapokon felmenő paticsfal volt. A fal északi oldalán mély gödörház részlete. E-i fala meredeken megy le -87 cm-ig. Itt paticsos égett réteg következik, majd sárga kevert betöltés. Alja -150 cm-nél. Ezen a szinten a keleti tanúfalban egy ép kis bikónikus keltaszürke simított edény volt. Ház h: K-Ny irányban 3,5 m. É-D irányban 1,5 m. Ny-i felében van egy mélyebb gödör: 1, 5x1 méter. Alja -210 cm. Rétegek a kőfal alatt: (78. kép/3). Legfelül egységes barna réteg. Keleti fele: sárga padlószint -100 cm. Égett faszenes réteg 100-140 cm. Alatta kevert sárgás-barna -150 cm-ig. A nyugaton lévő mély gödör későbbi, mert átvágja ezeket a rétegeket. Ny-i fele: felső égett paticsréteg, a fal alól indulva lejt -40 cmig. Majd barna betöltés után alsó paticsréteg lejtősen nyugat felé -80-150 cm-ig, legalul faszenes paticsréteg, ami csak a mély gödörben van 150-210 cm-ig. Legalul tehát van egy késő kelta, esetleg kora római objektum a szelvény keleti felében. Leégett, az égésréteg felett sárga agyagpadlós későbbi ház, vagy a sárga agyag nem padló, hanem bedőlt felmenő fal volt.

37 Ebbe ástak bele később egy másik gödörházat, nyugati szélén mély gödörrel. Ez utóbbit a két égett paticsréteg alapján legalább egyszer megújították. Valószínűleg a markomann háborúk során égett le, bár kerámiája főleg korábbi (1-2. sz.). A felső kőépület a 4. században épült. A kettő között talán Severus kori paticsfalú, cölöpszerkezetes felszíni építmény lehetett. Leletek: TS: Flavius-Hadrianus: szelv. E-i rábontás 3. ány. gödörház. Antoninus kor: keleti rábontás 1-2. ány. Severus kor: Keleti rábontás 1-2. ány. 1-2. ány: S profilú tál, simított szürke hombár, festett töredék, nyersszínű szűkszájú korsóperem, agyagmázas Ringschüssel, tűzdelt díszítéssel, tűzdelt agyagmázas talp, seprűs lassú korongolt töredék, szemcsés, keményre égetett fedő s behúzott peremű tál. 2. ány. falomladék alatt: festett, nyersszínű kerámia, agyagmázas tálka, simított hombár. 40-70 cm fal mellett: 5 profilú tál, kihajló peremű simított fazék, szemcsés, keményre égetett, vízszintesen kihajló peremű tál, sávos festett töredék, nyersszínű, vas. stb. K-i rábontás 3. ány. falkiszedés:festett, behúzott peremű tál, agyag36 Részletesebb leírását ld. a kőépület ismertetése után a H/3-3a szelvény alatti korábbi objektummal együtt. 37 Sárga agyagszintes nagy építmény a kőfalak alatt, a H/3-3a-4-4a5-6. szelvényekben is meg van cölöplyukakkal. 86