Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Prohászka Péter: Páty régészeti és numizmatikai emlékei Várady József levelei tükrében

magtalanul elhalt; ezen állítás nemi valószínűséget nyer az által is, hogy akkor, midőn ujjabb időben a pusztatemplom fundamentumaiból is kiásták a köveket, a sanctuarium alap kövei már legnagyobb részben ki voltak ásva. Ha a korona jószági gazda tisztek nem lettek volna olly hanyagok, a millyenek rendszerint voltak, a zsámbéki kasznárság iratai között nyomára lehetne akadni annak, való e az? Mit a pátyi traditio állít, talán annak is, hovájutottak az állított kriptából elvitt holmik. Minthogy a Pátyról a buda-bicskei országútra vezető út épen az említett puszta templom és az ezzel szemben levő vízvezeték között a mostani nádastó jobb partján vezetett el, és ezen lápos helyen a fuvarozóknak nehezen lehetett áthaladni: 1809bnen Nyítrai bírósága alatt a pátyiak hozzáfogtak a még a földön felül levő puszta templom falai lebontásáshoz, mi az öreg szemtanuk állítása szerint nagyon nehéz munkával járt, mert a fal kövei igen keményen ragadtak össze. Az innen szerzett köveket a lakosok az említett iszapos út feltöltésére használták fel és csak midőn a lerombolás véget ért, tiltattak el Pest vármegye általa további lerombolástól. E szerint a Vmegye vívmányai között szinte némi felvilágosítást lehetne a tárgyban nyerni. Az 1864ben történt tagosítás után a kérdéses pusztatemplom tere új birtokosra szált, ezek még a földszíne alatt volt köveket is kiásták, és elhordották, innen szereztem meg néhány 'Valentini' billegű római tégla darabokat, mellyekből a legépebbeket a muzeumunkba küldöttem. Ez bizonyítani látszik azt, hogy már ezen templom építésekor használtattak fel római épületek maradványai, mi annál valószínűbb, mert épen ott, hol az említett pátyi út a budabicskei országúiba szakad, és hol jelenleg a Gróf Sándor Mór birtokához tartozó üres tarisznyához czimzett csárdája áll, több évek előtt magam is az út jobb és bal felén sok római tégla töredékre akadtam. Állítják még azt is: hogy a nevezett puszta templom ollyanféle 40 Ctm hosszú és 27 Ctm széles és 5 Ctm magas az egyik lapján diametraliter három-három vonallal ellátott téglákkal volt kirakva, mint a millyen téglának egy példányát magam is megszerezhettem, és millyen a község által a nemzeti múzeumnak is már beküldetett. Azt is állítják némelyek az öregek közül, hogy a templom falai között szenes fazsendelekhez hasonló fadarabokat is találtak, mi arra vezetne, hogy ezen templom fa födéllel volt valaha ellátva, mi mellett az is karczol hogy: midőn az alapköveket kiásták és én a volt falak vastagságát megmérhettem, ezen vastagság csak 2 У2 lábnyi volt, ezen falak sem nagy magasságot, sem nehezebb födelet el nem bírtak volna. Ámbár a tudományos Akadémiánk archeológiai bizottmánynak a maga idejében ezen puszta templom általam felvett és kimért alaprajzát beterjesztettem, tán még sem árt, ha ez alkalommal a bejelentetteket ismétlem, és elmondom: hogy a fundamentumok alaprajza hasonló volt a műrégészeti kalauz 1866 kiadása 2dik kötetének 2dik lapján, a 4dik ábrán látható mintához azon különbséggel: hogy a keresztnegyedek nem voltak egészek, hanem csak fele nagyságúak: tudni illik a hossz hajó, a sanctuariumot hozzá számítván 14 öl hosszú volt. A kereszt kidudorodás jobbra balra 3 öles a belső szélesség általában 5 és 5 öles, a falak vastagsága, mint márfellebb érintettem, csak 21/2 lábú lehetett. Támfalaknak semmi nyoma sem találtatott. A sanctuarium alapfalai körül már kevés kő került elő, mi valószínűvé teszi a felébb megemlített korábbi kiaknázást. Kutatásaim összességéből azt a véleményt vonom le, hogy ez a puszta templom meg a tatárjárás előtt állhatott fen, és nem sokára az ahhoz közel levő telki apátság alapítása után épülhetett, hogy a tatárok által dulatottfel, és másodszor a török uralom alatt pusztíttatott el. Ezen véleményem mellett szól az is: hogy én, midőn a templom volt alapfalait felmértem ott egy lapos 4 Ctm széles és csak 1-2 mm vastagságú 4 lyukas fél patkót találtam, millyenfélét későbbi időből nem láttam, - továbá mert majd nem kirekesztőleg ezen templom tájékáról szerezhettem: Sz. László, III Béla, Kálmán, Imre, II. András és IV. Béla korabeli érmeket, valamint ettől 1 rézpénzt, és 1 eddig tatárpénznek tartott példányt. Más dűlőkből az árpádikorból csak is V. István, Kun László és III. András érmei kerültek elő. A bécsi skót Sz. Benedek rendpraelatusok már III. Károly vagy Mária Theresia óta bírják a telki magyar apátságot a hozzá tartozó jószágokkal és különösen a pátyi alladialis földek felét, - ha ezen praelatusok jószágigazgatói egyébbre is gondolkodtak, mi a mi magyar egyházi javadalmunk tetemes jövedelmeit külföldre küldeni. Ezen szerzetesek valószínűleg bírhatnak olly okmányokat, mellyek a másfél század előtt levő állapotokat jobban deríthetik ki, mint a mennyire ez jelenleg általam kipuhatolható. Mellőzvén a sok mondákat, miket a kihallgatott tanúim elbeszéltek különösen azt. Hogy а В alatti vízvezetéknél egy harang van a föld alá temetve — tele kinccsel — a mondottakból mind a mit annyira menyire megbizhatólag a kérdésben forgó puszta templomról jelenthetek. A mi a többi a pátyi határban hajdan tán létezett épületeket illeti: egy szinte öreg a múlt télen 75 éves korában elhalt, de kevésbé hitelesszavú-gazdától azt is hallottam, hogy körülbelül a G betűvel jegyzett helyen egy kerekded épület állott, mellynek falait tanú gyermek korában saját szemeivel látta, és ott nem egyszer lovakat őrzött, továbbá azt állítá, hogy ezen épület falai akkor még 3-4 öl magasságban fenállottak és hogy ezen kerekded épület belső világosságának átmérője körül-belül egy láncz azaz 10 ölnyire terjedhetett, mi ha igaz volna valami római amphitheatralis épület voltrára vezetne. Más öregemberek erről semmit sem tudván az egész csak mondának vehető. A térképen megnevezett Fokút környékén, a római uralkodás alatt épületek lehettek, mert itt nagyszámú tégla töredék találtatnak, Caldariumbeli — belülről üres téglák is, mellyekből felszólításomra a pátyi község néhányat a nemzeti muzeumunkba is küldött. Lehet, hogy ezen forrás vizét gyógyvíznek tartották, mit azon votív kő látszik