Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról

2. Bizonytalan olvasatok CAMIIO Appius Demno vagy Deiano Limarus A felsorolt kelta nevek közül pontos analógia nélküli: Cauro, Epmagurix, Semusscuttus, Sicio, Demno, Limarus. A párhuzam nélküli nevek magas aránya jól illik az eraviscus terület nagy számú hapax nevet tartalmazó változatos bennszülött névanyagába 66 . A komponen­sek végtelen variációs lehetőségei révén született ana­lógia nélküli összetett névadás kedveltsége (például Ep(o?)-magu-rix, Semusscuttus) pedig az eraviscusok rómaiak által időlegesen konzervált, kevésbé fejlett korábbi nemzetségi társadalmát tükrözi 67 . A legkésőbbi, őslakosságra vonatkozó kőemlék a Rómer F. által lerajzolt, mára elveszett kocsijelenetes családi sírsztélé (kat. 5), amely leginkább a Kr.u. 2. század középső harmadára keltezhető. A budaör­si eraviscus faluval ellentétben a pátyi faluban nincs nyoma a gazdag törzsi elit jelenlétének, amelyet nagy­méretű sírépítmények, feliratok vagy arisztokratikus kocsitemetkezések jeleznének. A településen legkésőbb a Kr.u. 2. századtól auxiliáris veteránok megtelepedésével is számolnunk kell, ame­lyet az itt előkerült Traianus-kori katonai diploma bizonyít (kat. 12). A római falu területén, fémkeresős kutatás során lelt diplomatöredéken csak Traianus ti­tulatúrája és a Pannónia inferiorban állomásozó, elbo­csátásban érintett csapatok megnevezése olvasható, a polgárjog adományozásban és tus сопиЫитЪъп része­sült katona nevét, származását ezért nem ismerjük. Va­lószínű azonban, hogy a katonát Domitianus alatt eb­ből a faluból sorozták be egy Pannoniában állomásozó csapatba, ahonnan leszerelése után, mint veterán szülő­falujába telepedett vissza. Itt kell megemlítenünk azt a Páty, Alsó-Hegy-Alján (MRT 13/1 к. 13/4 lelőhely), a Füzes patak K-i oldalán közelmúltban talált bolygatott gödröt is, amelyből egy római bronz pajzsdudor és a hozzá tartozó vas pajzsfogó, valamint lószerszámvere­tek kerültek elő (Repiszky Tamás ásatása, 2004) 68 . A restaurálás és a feldolgozás előtt a lelet értékelése még korai, azonban nem kizárt, hogy a pajzsdudor egy Kr.u. 2. századi fegyveres lovas sír melléklete 69 , s mint ilyen vagy egy aktív vagy már veterán auxiliáris lovas katona tulajdona volt 70 . (A közeli budaörsi római falu teme­tőjének egyik Kr.u. 2. századi kocsit tartalmazó gödre 66 SZABÓ 1964.173. 67 SZABÓ 1964.173-174. 68 REPISZKY 2002. 265. A leletegyüttest Mráv Zs. fogja a közeljö­vőben közölni. 69 A pannóniai fegyveres sírok értékeléséhez összefoglalóan: MÁR­TON 2002; MRÁV 2006 s.a. 70 A katonák fegyverekre és felszerelési tárgyakra vonatkozó tulajdon­jogának kérdéseihez Id.: BREEZE 1976. 93-95; SPEIDEL 1991. 132­136; NICOLAY2002. 53-65. [126.] ugyancsak egy egykori lovas katonához kötődik, mivel abba római lovassági fegyvereket [hosszúpengéjű gyűrűmarkolatos kardot, díszpajzsot és lándzsákat] is elhelyeztek 71 .) A pátyi római falu hadsereghez köthető feliratai és leletei kiválóan illusztrálják a helyi lakos­ság és a hadsereg szoros összefonódását, a határvidék militáris vonásokat viselő „katonai társadalmát". A le­szerelt és hazájukba visszatért, polgárjoggal rendelkező katonák a római uralom romanizációs politikájának támaszai és egyben a római kultúra (latin nyelv) hordo­zói, közvetítői lettek 72 . Belőlük került ki a bennszülött közösségek vagyonosabb középrétege is. A gyors romanizációt elősegítette a pátyi falu Savaria­Aquincum provinciális főútvonalhoz és a gyorsan fejlődő határvidékhez, valamint Aquincumhoz való közeli fekvése (ld. a mérföldkő töredékét) 73 . A lakos­ság gazdagodásával és a feliratok megjelenésével pár­huzamosan a falu egyre intenzívebben bekapcsolódott a provincia kereskedelmi életébe, mivel legkésőbb Domitianus korától, a legkorábbi terra sigillata lele­tek feltűnésétől az importtárgyaknak is egyre inkább fizetőképes piaca lett. Ezt tanúsítja az előkerült terra sigillata töredékek feltűnően nagy száma 74 . A civitas Eraviscorum fennállása alatt a falu körüli földek még az őslakosság kezében lehettek (a legko­rábbi időben leginkább közös használatban 75 ). A falut azonban Aquincum municipiumímk. megalapítását követően, mint vicust bizonyosan egy rómaiak által mesterségesen létrehozott pagushoz sorolták, amely a birtokviszonyok átalakulását is eredményezte. (Nem állunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a pátyi római falu - a közeli budaörsi római település­hez hasonlóan - az Aquincumtól DNy-ra fekvő pagus Hercu/iushoz tartozott. Elképzelhető ezért, hogy ezt a települést is megnevezték г pagus és falvai által állított budaörsi Terra Mater oltár egyik, valószínűleg elve­szett sorában 76 .) Szembetűnő, hogy Pátyról mindösz­sze egyetlen bizonyosan Aquincum municipiumának időszakára keltezhető feliratos kőemléket ismerünk (kat. 5), amely a helyi feliratállítás városlapítást kö­vető visszaesését tanúsítja. Ez alátámasztja Alföldy G. megállapítását, amely szerint „a városokhoz csa­tolt vicusok parasztjai továbbra is kisbirtokosok ma­radtak, bár rosszabb körülmények között, mint a municipiumok vagy coloniák alapítása előtt 77 ". 71 MRÁV 2006. s.a. 72 A hadsereg romanizációs politikában betöltött szerepéhez: a dunai provinciákban: ALFÖLDY 1988.12-13 és általában: ALFÖLDY 2005. 37-38. 73 OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 185. 74 OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 194-195 és Gabler D. e kötet­ben közölt cikkét. 75 SZABÓ 1971. 34. 76 A pagus Herculius és vicusai által állított Terra Mater oltár feliratá­hoz Id.: MRÁV 2005. 30; MRÁV - OTTOMÁNYI 2005. 77 ALFÖLDY 1959. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents