Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról

2. A MARKOMANN HÁBORÚKAT KÖVETŐ IDŐSZAK ÉS A SEVERUSKOR Régészeti megfigyelések alapján a markomann háborúk alatt a település, bennszülött eredetű lakosságának egy részével együtt elpusztult. Az újra betelepülést követően a lakosság összetétele és azzal együtt a feliratállító réteg is átalakult. A település második virágkora a Severus-korra, tágabban a Kr.u. 3. század első felére tehető, arra az időszakra, amelyből a pátyi feliratoknak a fennmaradó másik fele származik. Ezek túlnyomó többsége (4 db) jellemzően szakrális indíttatású oltárfelirat (kat. 6-9), a fennmaradó kettő vagy három pedig sírfelirat (kat. 10-11, 13?). A Kr.u. 3. században a vicushan és környékén a földbirtokkal rendelkező possessores és a falu lakosságát alkotó vicani éltek. Az utóbbiak egyre inkább colonusokhól, bérmunkásokból valamint az ő családtagjaikból kerültek ki

78

. A possessores vici vagyonosabb vékony rétegét pedig - az Aquincum környékén fekvő többi faluhoz hasonlóan (Békásmegyer, Budaörs) - a városi elit és a légiós veteránok családjai alkották. Nem véletlen ezért, hogy a feliratállító réteg ebben az időszakban mind a budaörsi és békásmegyeri, mind a pátyi faluban Aquincum coloniális elitjéhez tartozó személyekkel, főleg egykori Ilvirivéí bővült. A Ilviri itt általában votív feliratok állítóiként jelennek meg. M. Ant. Victorinus a budaörsi vicus szentélyeiben Herculesnek

79 és Terra Maternek (AE 1986. 591 = RIU 1335

80

) dedikált oltárt, M. Val. Karus pedig a nympháknak áldozott a pátyi vicus közelében, egy {possessió)á.n fekvő?) forrás mellett (kat. 10). A városi hivatalokat viselő M. Val. Karus pátyi faluban való jelenléte a vicus Vindonianus esetéhez hasonlítható, ahol a vicus környéki villákban vagy esetleg magában a faluban lakhattak illetve birtokolhattak házat a lovagi rangú és/vagy városi hivatalt viselő possessordk (CIL III 3626 = 10570)

81

. Egy intercisai oltárt a szomszédos vicus Caramantesium et villa dedikálta Juppiternek (RIU 1065

82

. A közös oltárállítás ebben az esetben valószínűleg azzal indokolható, hogy a vicus egy nagyobb villaközpont körül létrehozott falu volt

83

.) Az említett példák mind azt mutatják, hogy Aquincum földbirtokos elitje a Kr.u. 3. században szorosan és sok szállal kötődött azokhoz a territóriumon fekvő falvakhoz, amelyek területén, mint possessores vici kö78 BALLÁ 1971. 64. 79 Ld. ehhez a felirathoz egyenlőre: MRÁV - OTTOMÁNYI 2005b. 74 14. j.; MRÁV 2005. 31-32 kat. 3. 80 SOPRONI 1985. 273-278; SOPRONI 1994. 312. 81 BALLÁ 1971. 55-64; MRÁV - OTTOMÁNYI 2005b. 74-75. 82 FÜLEP 1954. 266; MÓCSY1968. 368; KOVÁCS 1999.159; KOVÁCS - FEHÉR 2001. 164. 83 MÓCSY 1968. 368; KOVÁCS - FEHÉR 2001. 163-164. zépméretű birtok(ok)kal rendelkezett

84

. A budaörsi és a pátyi feltárások következményeképpen árnyaltabban kell látnunk az Aquincum környéki falvak és villák markomann háborúk utáni viszonyát is. Korábban általános tendenciaként értékelték a vidéki falvak lassú megszűnését és a helyüket átvevő villagazdaságok dominanciáját

85

. Ez sok bennszülött falu esetében valóban így történt

86

, azonban a Páty és Budaörs mellett feltárt falvak alapján az is bizonyíthatóvá vált, hogy Aquincum territóriumán, a várostól nem nagy távolságra a Kr.u. 3. század első felében, különösen a Severus-korban virágukat élő és még a Kr.u. 4. században is fennálló, életképes falvak léteztek. E falvak közül ma már nyolcat név szerint is ismerünk

87

. A Philippusok alatt - valószínűleg Róma 1000 éves évfordulója alkalmából - az Aquincum territóriumán fekvő pagus Herculius és vicusdÁ még közösségi oltárállításra is vállalkoztak

88

. A vicus Vindonianus possessor?! pedig Severus Alexander idején dedikáltak közösen oltárokat magában a faluban és az egyik birtokos földjén (CIL III 3626 = 10570)

89

. (M. Antonius Victorinus budaörsi falu területén talált két oltára alapján az is feltételezhető, hogy a városi elit vidéki votívfeliratai alapján eddig villagazdaságként meghatározott lelőhelyek egy része ugyancsak falvakat takar. A város előkelő családjai egyes falvakban akár házat is birtokolhattak, hiszen a budaörsi faluban a Kr.u. 3. században már nagy alapterületű kőházak álltak.) A Severus-korban a falu lakosságának másik jelentős és vagyonosabb rétegét a hadseregben szolgáló

90 vagy onnan már leszerelt katonák, valamint azok családtagjai alkották. Ezek a Kr.u. 3. századi Pannónia provinciális társadalmára oly jellemző katonacsaládok főleg kisbirtokokon gazdálkodtak, és kiváló újoncokat adtak a hadseregnek. Zsoldból származó állandó és rendszeres bevételeik, valamint a leszereléskor kapott nagyobb pénzjuttatás miatt egy gazdaságilag erősebb réteget alkottak

91

. Nem véletlen, hogy a kor feliratain leggyakrabban katonák nevei olvashatók: egy Kr.u. 2. század legvégén-3. század legelején született sírfeliratot az ala Pannoniorum szolgálati ideje alatt elhunyt egyik lovas katonájának, Crispinianusnak állították 84 Ld. ehhez a kérdéshez összefoglalóan: ALFÖLDY 1959. 24; BALLÁ 1971. 55-64; VISY 1994. 426; a városi elit birtokainak méreteihez ld.: ALFÖLDY 1959.22-23. 85 PÓCZY1971. 94, 98; ZSIDI2002.193; ZSIDI2003. 175, ZSIDI 2005. 336. 86 ZSIDI 2003. 175; erre a jelenségre a legutóbbi példa Érd, Simonpusztai dűlő (MRT 7, 9/16 lelőhely), ahol egy markomann háborúkig fennálló település helyén - valószínűleg még a Kr.u. 2. században - egy villagazdaság épült fel: MESTER - OTTOMÁNYI 2004. 214. 87 MRÁV - OTTOMÁNYI 2005b. 101-102. 88 MRÁV 2005. 30 kat. 1; MRÁV - OTTOMÁNYI 2005b. 71-118. 89 BALLÁ 1971. 55-64. 90 Aktív katonák földbírtoklásához Id.: WIERCHOWSKI 1984. 7488. 91 MÓCSY 1974. 65-67. 418