Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról
Előkerülést hely: Páty, közelebbről ismeretlen. Őrzési hely: Magyar Nemzeti Múzeum (a leltárkönyv alapján Ecker János plébános ajándéka, Várady József udvari tanácsos közbenjárására került a múzeumba); ltsz.:MNM RR 20.1879.5. Méretek: m.: 60 cm; sz.: 53 cm; v.: 27 cm. Leírás: Oltárkő felső részének töredéke. Abacusának homlokzati felülete erősen sérült, a dedikációban megnevezett isteség(ek) neve ezért ismeretlen. A valószínűleg díszítetlen corona teteje is letörött. Felirata: A középrész feliratos mezejének az első hat sora maradt meg, a 4-6. sorok azonban csak töredékesen. A sorok magassága és távolsága azonos, a felirat írásképe jól megkomponált. A punctae triangulariae következetesen használt. Betűmagasság: 3,7 cm. [—] [—] Longiniânus [mil(es)] leg(ionis) II ad(iutrícis) p(iae) f(idelis) [et IJulia Spes coniux 5 [arjam p(osuerunt) p(ro) p(ietate) sua [et sujorum suo [— arbitrjatu f(ecit) & A Longinianus cognomen Pannoniában csak ezen a feliraton olvasható. A név azonban derivált, a Longinus név továbbképzett változata (Longinus + -ianus képző) 48 , amely Pannoniából 5 esetben adatolt 49 . (Ide kell még számolnunk a legio I adiutrix egy Caracalla parthus háborúja alatt Syriában elhunyt Longinus nevű katonáját 50 .) Elképzelhető, hogy az állító apja is a Longinus nevet viselte, mivel az egyik szülő nevéből képzett névadás különösen kedvelt volt a Kr.u. 3. századi Pannoniában. A Mócsy A. által „mediterrán csoportba" sorolt Longus nevet és annak derivátumait (Longinus, Longinianus) a határvidéken kizárólag katonák viselték 51 , amely igaz a pátyi felirat állítójára is, aki a legio IIadiutrix veteránja vagy aktív katonája volt. Irodalom: CIL III 10365 = RIU 1327; MRT 7, 13/***; ALFÖLDY 2004. 275. 10. SÍRSZTÉLÉ TÖREDÉKE Előkerülési hely: az egykori Fokút aljai dűlő, ahová valószínűleg másodlagosan került. Kizárásos alapon valószínűleg azonos azzal a Várady J. által a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatott „felírásos kőtöredékkel", amely - a kat. 5 sz. kőemlékkel együtt - a Fokút alatt fekvő Lövöldöző területén (MRT 7, 13/1 lelő48 Ld. még a CIL XIII 6829 feliratán megnevezett savariai származású Longinust. 49 LŐRINCZ 2000. 31. 50 SPEIDEL 1985. 605-606 (Zeugma [Syria Phoenicia]). 51 MÓCSY 1985. 69 41. ábra. 11. kép Crispinianus f—Jrisfsírsztéléjének töredéke (kat. 10) hely) került elő 52 . Őrzési hely: 1873-ban Várady J. ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ltsz.: MNM RR 258.1873.4 Méretek: megmaradt m.: 45 cm; megmaradt sz.: 44 cm; v.: 18 cm Leírás: A sírsztélé feliratos mezejét felülről eredetileg ún. noricum-pannoniai volutamotívummal kereteitek (ld. még itt a kat. 11 kőemléket). Felirat: A feliratos mező szélessége ca. 80 cm lehetett. A sírsztélét egy szolgálati ideje alatt elhunyt eques számára állították. D(is) [M(anibus)J Crispinian[us —]52 Várady J. ezen adatát közli Prohászka P. e kötetben megjelent cikkében. 412
