Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Körösi Andrea: A pátyi római telep állatcsont maradványai

A hosszúcsontok közül metacarpus és a metatarsus csontok esetében a Nobis-féle (NOBIS 1954) (7.táblázat) és a karcsúsági indexeket használtam fel az egyedek nemének meghatározásához (2.-3. diagram). szarvasmarha metacarpusok 19 • 17.8 • 18.5 • 17.5 С O) •ro K> -3 UÏ y TO 17 15 • 14 • 17 •16.4 >la3 • 17.1 • 16.7 • 16.1 13 150 170 190 mc hossza (mm) 210 230 2. diagram: Páty, 9.lh. A szarvasmarha metacarpusok karcsúsági értékeinek megoszlása 13 s 12 Я 11 10 szarvasmarha metatarsusok • 12.5 12.3 11.8 • 11.7 11.3 11.1 11.2 180 200 220 mt hossza (mm) 240 260 3. diagram: Páty, 9. Ih. A szarvasmarha metatarsusok karcsúsági értékeinek megoszlása A 25 hosszúcsontból 11 tehén, 5 bika, és 7 ökör maradványa egyértelműen elkülöníthető volt. Egy egyedről nem lehetett eldönteni, hogy bikától vagy ökörtől származik, a bikák és az ökrök testméreteiben jelentkező átfedési zóna miatt. Marmagassága 139,2 cm. A 11 tehén marmagassági átlaga: 115 cm, mérettartománya: 98,9 - 124,0 cm, 1 törpe, 1 alacsony, 5 közepes és 4 magas testalkatú. Az 5 bika marmagassági átlaga: 132,7 cm, mérettartománya: 124,8 - 141,1 cm. Közülük 2 közepes, 2 magas és 1 gigantikus. Az ökrök marmagassági átlaga: 137,9 cm, mérettartománya: 130,1 - 145,3 cm. A 7 mérhető ökörcsontból 5 magas és 2 gigantikus testalkatú. Valamennyi római telepnél megfigyelhető, hogy egyidejűleg több különböző testalkatú szarvasmarhát tartottak. A lelőhelyen előkerült nem mérhető római csontok között is megtaláljuk a különböző testalkatú egyedek maradványait. A csonttöredékek legnagyobb részét a kis (micro-) és közepes (meso-) testalkatú tehe360