Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Körösi Andrea: A pátyi római telep állatcsont maradványai

1. kép: Páty, 9. Ih. Szarvasmarha-koponyák 2. kép: Páty, 9. Ih. Különböző típusú szarvasmarha-áll­szarvcsapokkal kapcsok nek csontjai teszik ki, de gyakori az erős csontozatú, nagy testméretű (macrovarians) egyedek csontmaradványa is (6. táblázat). Előfordultak gigantikus testméret-kategóriába tartozó egyedek maradványai a nem mérhető csonttöredékek között is. Ezeket az ökröket igavonásra használták. Még változatosabb testméretű egyedek ma­radványait találták a karinthiai koracsászárkori római Magdalensberg városában (HILDEBRANDT 1966.), köztük gigantikus ökrök és bikák csontjait. HILDEBRANDT szerint ezek a nagyméretű bikák és ökrök jellemzik Közép-Európa római kori telepeit, a rómaiak saját nagytestű tenyészbikáikat magukkal hozták az el­foglalt terültekre a vidéki fajták feljavítása céljából (HILDEBRANDT 1966. 36, 39.). Bökönyi Sándor szerint is ezeket a hatalmas egyedeket Pannóniában tenyésztették ki, és kereskedelem révén jutottak el a barbarikumba (BÖKÖNYI 1984. 252.). Vörös István szerint éppen ellenkezőleg, a barbarikumból irányult a kereskedelem Pannóniába, a limes vásárvárosaiba (VÖRÖS 1993. 42.), hiszen az Alföld kiválóan alkalmas volt az extenzív nagyállattartásra. Nem csak a postcranialis csontok méreteinél lehet megfigyelni a különböző típusok jelenlétét, hanem a ko­ponya- és szarvcsapmaradványoknál is (1. kép). 9 objektumból (B/l. szelv. 3. obj., F/23, szelv., F kőép. 17 és 19. szelv., G/ll-llb. szelv., G/28, szelv., G/30, szelv. 1. obj., J/3, szelv.) összesen 18 nagyobb koponyatöredék került elő. Ebből 14 koponya esetében az erősen domború fejéi a környező koponyarészekkel, illetve a magas agykoponya tarkói része egészben megmaradt, melyek alapján a koponyákat a brachyceros típusba soroltam. Két koponya esetében a primigenius koponya jegyeit lehetett megfigyelni. Sopron­Scarbantia lelőhelyen is kerültek elő (BÖKÖNYI 1986.) brachyceros koponyák mellett primigenius típusúak is. 7 koponyáról tudtam méreteket felvenni (8.táblázat). Közülük az első kettő biztosan brachyceros típusú, mégis a cranialis méretek­benjelentős eltéréseket lehet megfigyelni. A többi koponya kevés és jellegtelen mérete alapján, azok típusa nem állapítható meg. Egy subadultus korú egyed kivételével kifejlett egyedek maradványai. 361

Next

/
Thumbnails
Contents